Endrődi Gábor – Zwickl András szerk.: Luthertől a Bauhausig, Nemzeti kincsek Németországból (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)

Hortensia Völkers - Alexander Farenholtz: Köszöntő

Köszöntő Amikor Németország még több mint 270 kis államra szétforgácsolt nemzet volt, a kulturális egység eszméje költők, gondolkodók és művészek, illetve műveik tiszteletéből táplálkozott. Az emlékművek és nemzeti emlékhelyek által a kultúra gondoskodott és tanúbizonyságot tett egy széttagolt társadalom egységéről. Ennek a társadalmi összefüggésnek a különböző korszakokból származó emlékei - festmények, rajzok, szobrok, ékszerek és ritkaságok, irodalmi és zenei művek nemzeti kulturális örökségként egyesülnek ebben a kiállításban. A müvek a német kultúra egy eddig kevés figyelemre méltatott, újszerű topográfiai megközelítését szemléltetik, ezért a kiállítás fontos része a Kulturstiftung des Bundes (Szövetségi Kulturális Alapítvány) által támogatott „Német egyesítés"-programnak. Az egyesített Németország új tartományainak több mint húsz gyűjteményéből, a legszebb darabokból válogatott kiállítás nem csupán méretében múlja felül a korábbi hasonló vállalkozásokat. Az itt bemutatott kincsek egyfelől arról is tanúskodnak, hogy Németország keleti része kultúrtörténeti szempontból évszázadokon keresztül központi szerepet játszott. Ötszáz év alatt - Luthertől a Bauhausig - olyan impulzusok indultak innen, amelyek döntően befolyásolták egész Európa művelődéstörténetét. Kiállításunk hozzájárni majd ahhoz, hogy ez a körülmény a köztudatba is jobban beépüljön. Mivel az új tartományok intézményeinek kincseit először az egyik régi tartományban mutattuk be, a kiállítás előmozdítja azoknak a különböző történelmi tapasztalatoknak a cseréjét is, amelyek Németország nyugati és keleti felének társadalmát alakítják. A Magyar Nemzeti Galériában szereplő tárlattal pedig lehetővé válik a kölcsönhatások európai dimenzióinak bemutatása is. A kiállítás másfelől a múzeum intézményének és a vele mindenkor összefonódó világkép változásának történetét is bemutatja: a különböző típusú gyűjtemények, könyvtárak, levéltárak és kabinetek a világ képmásaként, hatalmi demonstrációként, illetve a rendszerezés, a képzés és a kutatás eszközeként, valamint művészeti és más ereklyék tiszteletére szolgáltak. Amikor a kora újkor „természet" és „művészet" között különbséget tevő kollekciói a polgári kor inkább fakultatívan szervezett gyűjteményei mellé kerülnek, akkor alapvetően eltérő gondolkodásmódokról szerezhetünk tapasztalatokat. A muzealizációnak a kiállításon felvázolt története arra ösztönözhet, hogy a múzeum intézményének jövőjéről is elgondolkodjunk, így ez a vállalkozás pontosan megfelel a Kulturstiftung des Bundes irányelvének, hogy olyan országos jelentőségű projekteket támogassunk, amelyek a társadalmi kontextusra, valamint az információk és műtárgyak létfeltételeire is összpontosítanak - továbbá a különböző intézményi formák jövőbeni távlatait is vizsgálják. Hortensia Völckers művészeti igazgató Alexander Farenholtz ügyvezető igazgató Kulturstiftung des Bundes