Szücs György szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Családi vezető (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/2)

Ziffer Sándor: Régi nagybányai híd, 1908 Magántulajdon Nagybánya központjától északnyugatra fekszik a veresvízi völgy, az egykori bányásznegyed. Tengelyét a Veresvízi út képezi, ezen csordogál le az utcának és a városnegyednek egyaránt nevet adó patak, amely még ma is rozsdás vasoxid-lerakódással színezi vörösre a meder köveit. Ez a környék volt a festők otthona, a patakról nyíló utcákban béreltek szállást: vonzotta őket a völgy, az erdő közelsége. A szállás olcsó volt, a szállásadókkal családias, szinte már rokoni kapcsolat alakult ki. A nagybányai polgárok büszkék voltak a művészek sikereire, segítették őket, hiteleztek nekik, míg meg nem érkezett az otthoni támogatás. Ha végképp nem tudtak fizetni a szállásért, képpel törlesztettek: így nagyszámú festmény került a veresvízi házakba. Bornemisza Géza A Veresvíz utca Nagybányán című festménye ezt a környéket mutatja be. A fauve-ok spontánabb festésmódjával ellentétben Ziffer Sándor Régi nagybányai híd című képén átgondoltabb, megszerkesztettebb a kompozíció. Ziffer saját alkotását „dekoratív impresszionizmus"-ként jellemezte. A franciáknak azt a szemléletét, mely szerint a festmény az alkotás során folyamatosan változik, jól illusztrálja Matisse 1908-as gondolata: „Bármely szín, mely egy adott pillanatig domináns volt, egy újabb szín megjelenésével addigi érvényét vesztheti, így szabadon megváltoztatható". Tihanyi Lajos: Interieur, 1908 Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond így írt Nagybányáról: „A Veresvíz-utca kékre-zöldre, sárgára festett apró bányászházaival, kemény színfoltjaival, zöld lomb alá bújt aprófalú, nagytetejű épületeivel olyan festői hatású, mint kevés város az országban." Bornemisza Géza: A Veresvíz utca Nagybányán, 1910 körül. Magántulajdon Tihanyi Lajos: Interieur, 1907 Petőfi Irodalmi Múzeum