Szücs György szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914, Családi vezető (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/2)

1. TEREM PÁRIZS - A FAUVIZMUS SZÜLETÉSE A kiállítás főrendezője, Passuth Krisztina a magyar Vadak terminust Bárdos Artúr kritikustól vette át, aki 1910-ben a Nyugat című folyóiratban használta először a kifejezést a Nyolcak művészcsoport kiállítása kapcsán. Az 1908-ban alapított Nyugat irodalmi és képzőművészeti tárgyú cikkeiben a modern európai szellemiséget képviselte. A magyar Vadak azonban már ezt megelőzően, 1906-1907-től kezdve kialakították közös formanyelvüket, amely közvetlenül a francia Fauve-ok (Vadak) szemléletéhez kapcsolódott. Ezek a magyar festők hosszabb-rövidebb időre megfordultak Párizsban, megismerkedtek a legfrissebb irányzatokkal, így elsősorban a fauvizmussal, s számos képet festettek a francia fővárosban és környékén, ám ma ezeknek a műveknek csupán a töredékét ismerjük. A kiállításunkon bemutatott alkotások nagy része eddig lappangott, illetve külföldi magán- vagy közgyűjteménybe került. A képek ilyen válogatásban most első ízben kerülnek a közönség elé. A tárlat célja, hogy a magyar festészetnek egy eddig szinte ismeretlen korszakát mutassa be, s ezzel „újraírja" a 20. századi magyar művészettörténet első évtizedét. A magyar Vadak legfontosabb képviselői: BERÉNY RÓBERT, BORNEMISZA GÉZA, BOROMISZA TIBOR, CZIGÁNY DEZSŐ, CZÓBEL BÉLA, DÉNES VALÉRIA, GALIMBERTI SÁNDOR, HUSZÁR VILMOS, KERNSTOK KÁROLY, MÁRFFY ÖDÖN, NEMES LAMPÉRTH JÓZSEF, ORBÁN DEZSŐ, PERLROTT CSABA VILMOS, PÓR BERTALAN, RIPPL-RÓNAI JÓZSEF, TIHANYI LAJOS, ZIFFER SÁNDOR A 20. század elején a magyar művészképzés hivatalos helyszíne változatlanul az 1871-től működő Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző (a mai Képzőművészeti Egyetem elődje) volt. Itt a 19. században meggyökeresedett akadémizmus szellemében oktattak, melynek fő központjainak Bécs és München számítottak. A hivatalos festészeti akadémiák alapelvei a 17. századra nyúltak vissza. Szigorú szabályok határozták meg az oktatás struktúráját. A műfajok között kialakított rangsorral és a kívánatos stílusmintákkal erősen korlátozták a fiatal művészek szabad kibontakozását.