Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - BUDAPEST - MOLNOS PÉTER: Kelet Párizsa a magyar Ugaron

dukciós anyagában meglehetősen konzervatív ízlést tükröző Új Művészetet, és Modern Magyar Képtár címmel grafikai albumot is kiadott, húsz magyar művész, többségében linóleummetszet-technikával elkészített alkotásaiból.

24 Kávéházak „Egy művész sorsa, karrierje attól függ, hogy melyik kávéházi asztalhoz tud sodródni."

25 Herman Lipót, e mondat írója, a század elejének bohém festő-krónikása hajlamos volt a hatást fokozó túlzásokra, de fenti megállapítása fontos igazságot hordoz. Budapesten - Párizshoz hasonlóan - a kávéház kultusza nagy részben a művészettel, a művészekkel való szoros kapcsolatából ered. A törzshelyek sorát felsorolni is hosszú lenne, kialakulásuk és felbomlásuk időpontját, az asztaltársaságok ülésrendjét sok esetben a közös érdek határozta meg, s csak ritkábban jelenítettek meg elvi, esztétikai álláspontokat. „Az ifjabb nemzedék esti tanyái kávéházak voltak, előbb a Váci utcai Korona, később az Oktogon téren az Abbázia- és a Nicoletti-kávéházak, még később a Royal és a Kairó is. Ezek rendszerint egyúttal művészpolitikai hadállások voltak."

26 Lyka Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy az ónixasztalok fedezékéből az esetek többségében nem stílusok vívták eszményi harcukat, hanem az érvényesülés útját kereső csoportérdekek. A „nagy veszekedések", az elváló utak korszaka természetesen itt is látványos kivonulásokhoz vezetett. A magyar művészet történetének leghíresebb kávéházi szecessziója az Abbáziából indult, s rövid gyaloglás után az Andrássy úti Japán kávéházig tartott. Az új környezetben létrejövő legendás művészasztal mellett széles stíluspluralizmus uralkodott, a Meissonier-követő Kardos Gyulától Czigány Dezsőig terjedt a spektrum. A társaság igazi súlyát azonban a modern szemléletű idősebb generáció legnagyobbjai adták: Szinyei, Ferenczy és Rippl-Rónai.

27 Ök hárman éppen a Japán kávéházban írták alá azt a körlevelet, mely 1907 májusában a MIÉNK megalakulását jelentette. „A rossz nyelvek szerint a dolog így történt: Szinyei Merse mester a Japán kávéházi művészasztalnál egyik romantikus estalkonyaton így kiáltott fel: »Fiúk, a kutyatagadóját, itt az idő, most vagy soha, azt a szecessziót, amit 1872-ben akartam megalakítani, most hirtelen csináljuk meg.« És ebből a kurjantásból lett nálunk a - szecesszió, a »Mienk«."8 A korabeli konzervatív sajtó bármennyire is igyekezett a modern magyar festészet megszületését a kávéház világához kötni, s ezzel tartalmatlan talmiságát hangsúlyozni, meglepő módon éppen a legfiatalabb, legprogresszívebb festőnemzedék esetében nem tűnik igaznak ez a párosítás. Mintha Czóbel és társai inkább tanultak és dolgoztak volna, a gondtalan időmúlatást - legalább is Budapesten meghagyták az idősebb, beérkezett generáció számára. Természetesen kivételek itt is akadtak: Czigány Dezsőről és Márffy Ödönről tudjuk, hogy tagjai voltak a Japán müvészasztalának, előbbit már egy korabeli cikk is „a társaság egyik legkedvesebb, igazi bohém embereként" jellemezte.

29 Márffy művészi fejlődésében a Japán kávéháznál jóval jelentősebb szerepet játszott a „Balszélfogó-asztaltársaság", melyet a magyar irodalmi progresszió történetében is kitüntetett hely illet meg. A Magyar Szemle hetilap törzsasztalaként a század első évtizedének közepén megalakuló társaság kezdetben a Kálvin téri Báthory kávéházban „ülésezett", majd átköltözött a Baross kávéházba. A festők által dominált Japán-asztallal ellentétben a Balszélfogótársaságban az írók, költők, újságírók voltak többségben. Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Csáth Géza, Babits Mihály, Boromisza Tibor: Szüret, 1911. Kat. sz. 87. Fülep Lajos - a gyakori látogatók névsora hosszú és tekintélyes, s valamennyien az új művészet elkötelezett hívei voltak. A festők közül Rippl-Rónai, Kernstok, Gulácsy és Márffy fordult meg a társaságban, melynek tagjai között ott találjuk nem csupán a Balszélfogó induló törzsgárdáját adó Magyar Szemle folyóirat szerzőit, de a magyar színjátszás megújítását célul kitűző, Márffyt és Gulácsyt szcenikai munkákkal is támogató Thália Társaság alapítóit is. Az éledő modernizmus színterei között a korabeli Budapest művészkávéházai mellett egy igénytelen kiskocsmát is meg kell említeni: a Három Hollót, az Opera kávéház szomszédságában, mely Ady törzshelyeként lett a pesti szellemi élet egyik pezsgő helyszínévé.

30 A viszszaemlékezések szerint itt született a magyar progresszió korszakot nyitó irodalmi művének, az Új verseknek legtöbb darabja, s Ady itt találkozott a budapesti író-, újságíró- és művészvilág olyan kiemelkedő alakjaival, mint Kabos Ede, Révész Béla, Ignotus, Osváth Ernő, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Reinitz Béla, Balázs Béla, Bölöni György, Rippl-Rónai József és Czigány Dezső.

31 Mindhárom megidézett asztaltársaság névsora ráirányítja a figyelmet arra a tényre, hogy a modern magyar festészet térhódításának, pontosabban az erre irányuló kísérlet történetének vizsgálatakor át kell lépnünk a képzőművészet szoros határait, és mindazokat a „hadállásokat" sorra kell vennünk, ahol az új eszmék a század első éveinek Budapestjén artikulálódtak. A Három Holló és a Balszélfogó-asztal története is mutatja, hogy e „hadállások" között kiemelkedő szerepet játszott a fénykorát élő budapesti sajtó.