Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - PASSUTH KRISZTINA: A párizsi szalonok magyar művészei

szott Georges Desvallières, Gustave Moreau barátja és a fauve-ok mentora, egyúttal az őszi Szalon alelnöke. Nagyrészt neki köszönhető, hogy úgy akasztották egymás mellé az egyes alkotásokat, hogy azok összességükben egy csoport jelenlétét érzékeltessék.

4 A Vll-es teremben 5 Camoin-, 9 Derain-, 5 Manguin-, 5 Marquet-, 10 Matisse-, 5 Vlaminck-mű szerepelt. Tehát ez volt a legfontosabb, leghatásosabb terem, amit azután „cage aux fauve"-nak, azaz „fauve ketrecnek neveztek. A III. teremben Puy négy festménye került össze a Nabikkal, Bonnard-ral és Vuillard-ral. A XVI.-ban Rouault 3 képe, a XVben Valtat 6 müve Kandinszkij, Javlenszkij és Othon Friesz képei mellett kapott helyet. S végül, ami számunkra a legfontosabb, ebben a teremben állított ki Czóbel Béla is három müvet, a Fiatal lány és kék csészék, A piac sarka, az Őszi nap című festményeket. Az elhelyezés azt jelzi, hogy Czóbel ugyan nem a fauve-ok központi, Vll-es termébe került, de Kandinszkij, Javlenszkij és Valtat társaságára mégsem panaszkodhatott. Talán véletlenül, talán tudatosan sorolták külföldiként az orosz festők közelébe. Mindenesetre igen nagy jelentőségű tény, hogy a 22 éves fiatalember a legmodernebb, legfontosabb mesterekkel szerepelhetett egy olyan együttesben, amelyben a francia fauve-ok közül sem mindenki állított ki, például Dufy sem vett részt a tárlaton. Az 1905-ös Őszi Szalonról maga Czóbel számolt be. „Originális, új hangokat hallok, melyektől rémülve fut a közönség, nem tudván mértéket ráhúzni, mert nincsenek reminisczencziái, miket más képeknél is látott volna."

5 Az Őszi Szalon szép bevezetőjét Élie Faure műkritikus írta, aki a többi közt arra hívta fel a figyelmet, hogy „hallgassuk őket, ezeket a primitíveket". S a „primitív" fogalom itt már pozitív konnotációval szerepelt, a fauve-okon kívül azonban még egy másik művészt is beleérthettek, történetesen Henri Rousseau-t, aki ugyanebben a részlegben szerepelt két tájképpel, és Az éhes oroszlán az antilopra veti magát című, lebilincselően szuggesztív kompozíciójával, ami ugyancsak joggal érdemelhette ki a „

primitif" vagy „sauvage" megjelölést. Ettől az időponttól, tehát 1905-től kezdve az Őszi Szalonban résztvevők számának emelkedésével együtt nőtt az ott kiállító magyarok, méghozzá a modern felfogásban dolgozók részvétele is. Természetesen csak azokat állították ki, akiket a Szalon zsűrije elfogadott, tehát ez a tény önmagában is - legalábbis a fiatal kezdők számára - rangot jelentett. Közülük mind fiatalságban, mind tehetségben az 1906-ban tizenkilenc éves Berény Róbert vitte el a pálmát, aki négy képpel szerepelt, ezek közül három portré, a negyedik játszó gyermekeket ábrázol.

6 Bizonyos fokig paradoxonnak tűnik, hogy a fiatal magyar művész első jelentős bemutatkozására nem itthon, hanem Párizsban került sor. Ugyanezen a tárlaton szerepelt az említetten kívül Czóbel Béla a magyar fauve festészet főműveivel, így a Két festő I Festők a szabadban (kat. sz. 108.), az Ülő férfi (kat. sz. 105.), az Arckép című alkotásaival (kat. sz. 106.), valamint két tájképével: a Nagybányai látkép és az Almafák cíművel. A magyarok közül még Huszár Vilmos, a későbbi holland De Stijl-csoport alapító tagja tűnik itt fel, valamint Márffy Ödön több enteriőrrel. 1906-ban tehát, a francia fauve-ok bemutatkozó kiállítása után egy évvel a magyarok is ugyanott, Párizsban, az Őszi Szalon keretében szerepeltek, s egyáltalán nem tűntek epigonnak. A közvetlen előzményhez hozzátartozik, hogy csak néhány hónappal Két oldal a L'Illustration 1905. november 4-i számából az 1905-ös Salon d'Automne-on kiállított művek reprodukcióival