Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - BARKI GERGELY: A Juliántól Matisse akadémiájáig. A „Párizsba gravitáló művész-generáció" iskolái

Jegyzetek 1 Erdei Viktor levele Fülep Lajoshoz. 1906. augusztus 18 -október 14. Közölve: Fülep 1990. 52. Újraközölve: András-Bernáth 1997. 141-142. 2 Bölöni György: A magyar negyedbői Magyarország 1906. július 29. Újraközölve: Bölöni 1967. 42-44. 3 Vö. Zwickl András: Nagybánya és az aktfestészet. In: Nagybánya művészete 1996. 246-268. 4 A Vélemények az akt-Iskoláról cimű rovat két számban jelent meg: Modern Művészet 1905. október, 24-31. és 1905. november, 93-94. 5 Boros Judit: Az aktfestés gyakorlata a Julian Akadémián. In: A modell 2004. 328-330. Boros Judit magyar növendékeket felsoroló listáját Kernstok Károly nevével kell kiegészítenünk. Vö. The Julian Academy Paris 1868-1939 - Spring Exhibition. New York, Shepherd Gallery, 1989. Kat. o. n. 6 Márffy Ödön arról számolt be, hogy a lakásra éppen annyit (25 franc-t) kellett fizetni, mint a Juliánra. Horváth Béla: Márffy Ödön kortársairól és a korról. Jelenkor 1961. 6. 716. 7Ld. pl. Berény Róbert visszaemlékezését J. P. Laurens-re. In: Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről. Bp. 1942. 73-80. 8 Az iskola enteriőrjét vö. Arvid Fougstedt 1909-es, Krokizás a Colarossiban című rajzával (5. kép) R.: Pariser Begegnungen 1904-1914. o. n. 9 A szobrokról készített fotókat Boromisza Tibor családja bocsátotta rendelkezésünkre, amelyet ezúton is köszönünk. 10 Az egykor a boulevard de Rochechouart-on álló akadémiát Jacques Fernand Humbert (1842-1934) alapította 1900-ban. Az Académie Humbert-t Czóbel említi Humbert Műteremként (ld. köv. jegyzet), ezért használjuk ezt a formulát. 11 Ezúton köszönöm Passuth Krisztinának, hogy Czóbel Béla levelére (PIM V.5253/164/2) felhívta a figyelmem. Bajomi írásaiban is felhasználta a levél tartalmát: Bajomi Lázár Endre: Montparnasse. Bp., Corvina, 1969. 199. Az Humbert Műteremmel kapcsolatban ld. még: Bárki 2004. 462^168. 11. j. 12 Dora Valuer a Cahiers d'Art 1954-es évfolyamában megjelent Braque-kal folytatott beszélgetéséből származó idézetet közli: Oppler 1976. 49. 13 Bornemisza Géza: Henri Matisse. Kékmadár I. (1923) 2. ápr. 1. 62. Max Weber visszaemlékezésről Id.: Barr 1951. 535. Vö.: Pariser Begegnungen 1904-1914. o. n. 14 Magyar művészek Párizsban a század elején. Kikérdező: Somogyi Árpád. Bornemisza Géza festőművész kikérdezése, 1951. MTA MKI Adattár, Itsz.: MDK-C-ll-23. 15 Perlrott 1929. 12-13. 16

Claudio [néha Claudi forma is előfordul] Castelucho Diana (1870-1927) egyes források szobrászként, mások mint festőt, Whistler tanítványaként is emlegetik. Tanítására vonatkozó adalékokat közöl: Die Große Inspiration. Deutsche Künstler in der Académie Matisse. III. Ahlen, Kunst-Museum, 2004. Kat. 33-34. 17 Boras Judit egy korábbi elemzésében ezt úgy értelmezte, hogy Perlrott Berény Róberttel, Huszár Vilmossal és Pogány Margittal egyetemben „egy bizonyos Monsieur Castelucho tulajdonát képező bérleményben" lakott (B. J. [Boros Judit]: Perlrott Csaba Vilmos: Női akt. In: A modell 2004. 474-475.). Boros Judit listája korrigálásra és kiegészítésre szorul. Az 1906-os és 1907-es Salon d'Automne katalógusaiban összesen három cím mellett szerepel Castelucho neve: 4bis, 14bis és 16 rue de la Grande-Chaumière. Boros Judit nem említi Czóbel Bélát, akinek neve mellett ugyanaz a cím szerepel 1906-ban, mint Berény neve mellett (4bis) és Körmendi Frim Ervint sem, kinek neve mellett a 14bis-es cím áll. Galimbertit is a rue Falguière-i címe alapján említi a szerző, holott akkor, amikor 1907 őszén Perlrott neve mellett a 16 rue de la Grande-Chaumière címe szerepel, Galimberti neve mellett is ez a cím olvasható. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a katalógusban megadott címek talán értesítési, illetve levelezési címként szolgáltak, akár Márffy esetében 1906 őszén. Mivel Márffy ekkor már nem tartózkodott Párizsban, barátjának, Lavottának a nevét és címét adta meg, s ez került az 1906-os Salon d'Automne katalógusába. (Utóbbi adat szóbeli közléséért Rockenbauer Zoltánnak mondok köszönetet.) Más festőkről is tudjuk, hogy az adott időpontban nem a megadott címen, a rue de la Grande-Chaumière-en laktak, pl. maga Perlrott sem, hiszen éppen a szerző hivatkozik a festő 1907. októberi levelének rue Falguière-i címére. Czóbel szintén a rue Falguière-ben lakott ebben az időben. 18 Ezt a feltételezésemet Jack Flam szóban megerősítette, amit ezúton is köszönök. Ferenczy Béni az iskolának három műterméről tesz említést, ami talán megegyezik a rue de la Grande-Chaumière 4bis, 14bis és 16-os számon megadott címekkel. (Ferenczy Béni: Párizsi emlékek. In: Ferenczy Béni: írás és kép. Bp., Magvető, 1961. 24.) A címekkel kapcsolatban ld. még: Die Große Inspiration i. m. (16. j.) 38. 19 Denis, Maurice: Liberté épuisante et sterile. La Grande Revue 1908. április 10. Újraközli: Dagen 1994. 155. 20 „M. Castelucho a, croyons, une académie, et M. Matisse en a aussi une!" Denis cikkének ezt a részletét Adolphe Basler is idézi. In: Basler, Adolphe: Henri Matisse. [Junge Kunst-46.], Verlag von Klinkhardt & Biermann, Leipzig, 1924. 21 Matisse esetében is el kell választani az akadémia szó két jelentését, ti. az iskola, mint intézmény, illetve mint művészi kör, kvázi a követők csoportja is értelmezhető. Vö. Lee, Jane: Denis and the "Ecole de Matisse". In: Maurice Denis 1870-1943. Lyon, Köln, Liverpool, Amsterdam, 1994-1995, Schoeck-Ducajn & Zoom, Spadem, 1994. 61-71. 22 Ebben az esetben sem az „Académie Matisse"-ról, azaz a Matisse-iskoláról van szó, hanem a fauve-okról, illetve Matisse követőiről. 23 Denis i. m. (19. j.) 24A Matisse iskolájában készült különböző fotográfiákon összesen három gipszöntvényt különböztethetünk meg, de csupán egyetlen festményt ismerünk, amelyen gipszmásolat látható. Max Weber: The Apollo in the Matisse Academy című festményének (1908, Forum Gallery, New York, 9. kép) „modellje" annak a német Matissetanítványokat megörökítő fotográfiának a hátterében látható (10. kép), amelyet első alkalommal a Parisier Begegnungen c. katalógusban tettek közzé (o. n.). Az említett klasszikus gipszmásolat mellett két archaikus szobor gipszöntvényét fedezhetjük fel a különböző fotókon. Az ismertebb szobor a sűrűn reprodukált 1909-es Matisse Akadémia növendékeit megörökítő fotón (14. kép), illetve azon a felvételen látható, ahol Matisse Bevilauqua nevű modelljével és tanítványaival ugyanabban a műteremben áll (11. kép). A másik archaikus szobor gipszmásolata egy Per Krohgról készült fotó hátterében látható (12. kép) (R.: Klüver, BillyMartin, Julie: Kiki et Montparnasse 1900- 1930. Paris, Flammarion, 1989. 43.) Maurice Sterne egy görög fej gipszmésolatáról is említést tett (Barr 1951. 118.) és feltehetően Matisse is ugyanennek a (sisakos) fejnek a rajzolásához fűzte azon instrukcióit, amelyeket Sarah Stein rögzített (Matisse speaks to his students. 1908: Notes by Stein, Sarah. In: Barr 1951. 550.) 25 Weber, Max: On Matisse's School. In: Henri Matisse. Ed.: Flam, Jack. New York, 1988. 99. 26 MNG Adattér, Ltsz.: 8240/1955. 27Tihanyi nem volt Matisse növendéke, de első ú. n. „izomember"-festményét Párizsban készítette. Bornemisza Géza egyik 1907-es rajzén már felbukkan a korábban Michelangelónak tulajdonított kis szobor (R.: Művészet 1907. 347.). A Matisse-növendékek közül - Matisse-hoz hasonlóan - mások is felhasználták az ún. „izomember" ecorché szobrot, így Hans Purrmann, akinek műtermében készült fotóján (R.: Pariser Begegnungen 1904-1914. o. n.) szintén felfedezhető a kis gipszszobor. A téma tudományos igényű feldolgozásán Szűcs György dolgozik. 28 Az iskola megnyitásának dátumával kapcsolatban Id.: Barr 1951. 535. 29 Isaac Grünewald svéd Matisse-tanítvány írására (Matisse och expressionismen. Stockholm, Wahlström & Wildstrand, 1944.) hivatkozva Barr 1951. 117. az iskola 3 évi fennállása alatt összességében 120, Jack Flam (Matisse The Man and His Art 1869-1918. London, Thames and Hudson, 1986. 221) 80 növendékről tesz említést. 30 Feldolgozását Id.: Werenskiold, Marit: De Norske Matisse-Elevene: Laeretid og Gjennomrudd, 1908-1914. Oslo, 1972. Matisse-Elevene - De forste ár. Lillehammer Kunstmuseum, 2001. 31 A témával kapcsolatban, mint legfrissebb irodalmat ld. az ahleni Kunst-Museum kiállítás-sorozatának három katalógusát: Die Große Inspiration i. m. (16. j.) 32 Az ismertebb szakirodalom (Barr, Flam, Oppler stb.) mellett elsősorban a The Color of Modernism - The American Fauves. (Hollis Taggart Galleries, New York, 1997) című kiállítás gazdagon illusztrált katalógusa érdemel figyelmet. 33 Pierre Debreuil és Albert Guindet nevét említi (feltehetően Hans Purrmannra hivatkozva; vö.: Pariser Begegnungen 1904-1914. Académie Matisse-fejezet, o. n. Barr 1951. 117.), Jack Flam kérdőjelesen egy harmadik francia festőt, Jean Biette-et is megnevezett. Fiam i. m. (29. j.) 492. A korabeli konzervatív (elsősorban nacionalista érzületű) sajtóban Matisse-t éppen azért támadták, mert iskolájában szinte kizárólag idegenekkel vette körül magát. A témával kapcsolatban Id: Silver, Kenneth E. and Golan, Romy: The Circle of Montparnasse Jewish Artists in Paris 1905-1945. The Jewish Museum, Universe Books, New York, 1985. 17-18; valamint: Stein 1974. 60. 34 Stein 1974. uo. 35 Pl.: Hulten, Pontus: L'académie Matisse. In: Paris - New York 1908-1968. Paris, Centre National d'Art et de Culture Georges Pompidou, 1977. 214. 36 Arról, hogy Brummer a műterem fűtőjeként is igyekezett pénzt keresni, Barr tett említést (Barr 1951. 117.). Brummer ekkoriban Párizs más szabadiskolájában és honfitársai műtermeiben is állt modellt (Czóbel Béla levele Dévényi Ivánhoz. 1963. október 15. [MTA MKI, MKCS-C-l-1 59/469.]) 37 Legfontosabb bizonyíték erre nézve, hogy Perlrott egyedüli magyarként - felismerhető azon a sűrűn reprodukált, Matisse iskolájában készült tablófotón (14. kép), amelyet Carl Palme állítására hivatkozva Alfred Barr (Barr 1951. 117.) 1910-re datált. Palme szerint a felvételt a német festő, Howarth 1910 októberében készítette. Ennek ellentmond a felvétel egyik, szakadozott állapotban lévő, szintén több ízben reprodukált példányán olvasható 1909-es évszám. A felirat feltehetően az egyik skandináv tanítványtól származik. A fotót az oslói Nasjonalgallerietben őrzik. R.: pl.: Matisse-Elevene - De forste ár. i. m. (30. j.) Kat. 2. Bornemisza Géza több levelében is beszámolt arról, hogy Matisse iskolájába járt, és birtokában volt egy Matisse által 1909-ben kiállított igazolás is, mely szerint a magyar festő iskolája növendéke volt. Pápai Emese: Bornemisza Géza festőművész fauve-os korszaka. Művészettörténeti Értesítő 2002. 3-4. 309-321. 38 Bornemisza Géza Réti Istvánnak írt levelében (MNG Adattár, Itsz.: 8242/1955) arról számolt be, hogy 1908 első hónapjait Matisse iskolájában töltötte, Perlrott pedig - ugyan téves dátumot közölve - azt állította, hogy az iskola alapításában is részt vett. (Perlrott 1929. 13.) A skandináv, német és amerikai alapítók Perlrott és Bornemisza nevét ugyan nem említik, de pl. Jean Heiberg úgy emlékezett, hogy amikor őt felvették az iskolába 1908 telén, mindössze 12-15 főre rúgott a tanítványi létszám, s köztük magyarok is voltak. Swane, Leo: Matisse. Oslo, 1950; angol fordításban: Académie Matisse - Henri Matisse and his Nordic & American Pupils. New York Studio School of Drawing, Painting and Sculpture, 2001. 28. Brummer Matisse iskolájával kapcsolatos visszaemlékezéseiről Id.: Barr 1951. 116, 118. Brummerrel kapcsolatban Id. még: Passuth Krisztina: A festő és modellje. Henri Rousseau: Joseph Brummer portréja (1909) Kép és recepció. Művészettörténeti Értesítő 2002. 3-4. 225-249. 39 Dénes Valériára két évig járt Matisse iskolájába. Erre vonatkozóan Id.: Dénes Zsófia: Tegnapi új művészek. Bp., Kozmosz, 1974, 88.; Uő.: Galimberti Sándor és Dénes Valéria. Bp., Corvina, 1979.; Mezei Ottó: Les Galimberti, couple des artistes hongrois, des annes 1910. Acta Históriáé Artium 1977. 3-4, Fejérváry Erzsébetet Matisse tanítványaként említi az 1912-ben megjelent Nemzeti Szalon Almanachjában, Ferentzy Márta Matisse-növendékként való említésével pedig az Éber-Gombosi-féle 1935-ben megjelent Művészeti Lexikonban találkozunk. Vö.: Dévényi Iván: Henri Matisse magyar kapcsolatai. Forrás 1975. 10. 80. 40 Csütörtöki fogadónapokról Hatvány Ferenc tett említést: Hatvány Ferenc: Paris. Látogatás Matisse-nál. Magyar Művészet 1949. 1. 40. Max Weber is arról számolt be, hogy Matisse csütörtökönként korrigálta növendékei munkáját: Weber, Max: "On Matisse's school". In: Henri Matisse. Ed. Flam, Jack. i. m. (25. j.) 99. Ugyanakkor mások pénteki, illetve szombati (ezzel kapcsolatban Id. Fiam i. m. [29. j.] 492-493.) és vasárnapi (Pariser Begegnungen 1904-1914. o. n.) korrektúra-napokat is emlegettek. 41 A nemzetközi szakirodalom általában Adolphe Baslerre hivatkozik: Basier i. m. (20. j.). A magyar nyelvű szakirodalomban előforduló említésekkel kapcsolatban Id.: Bárki Gergely: Berény Róbert: Olasz lány aktja. In: A modell 2004. 468-470. 5. j. 42 Összesen kettő, 1908-as dátummal ellátott rajzáról van tudomásunk. 43 Gosztonyi Ferenc feltételezése szerint. 44 Popper publikációiban és leveleiben is említést tett Matisse-ról, illetve arról, hogy Párizsban rajzol. Egy levele tanúsága szerint 1908 telén két Matisse-litográfiát küldött Lukács György szüleinek ezüstlakodalmi ajándékként (Dialógus a művészetről. Popper Leó és Lukács György levelezése. MTA Lukács Archívum, Bp., T-Twins, 1993. 255). Ld. még: Popper Leó: Esszék és kritikák. Bp., Magvető. 1983. 115-116., valamint Somhegyi Zoltán: Az önmagát szagoló illat kritikája. Popper Leó művészetfilozófiája és képzőművészeti alkotásai. Ars Hungarica 2005. 2. megjelenés előtt. 45 Ezzel kapcsolatban Id.: Bárki 2004. 462-468. 13. j. 46 Pl.: Barr 1951. 117., aki Basler írását (i. m. [20. j.]) értelmezte félre. 47 Berthe Weill Czóbel 1908-as kiállítása kapcsán negyedszázaddal később így írt a fiatal magyar festőről: „Trés inspiré de Matisse, dont il suit les enseignements à son académie, je le crois très doué". In: Weill 1933. 148. 48 A háttér zöldje szintén ezt a feltételezést támasztja alá, hiszen Matisse is zöld tapétáról tesz említést: Matisse speaks to his students, 1908. Notes by Stein, Sarah. In: Barr 1951. 552. 49Einar Jolins festményét is csupán arról az archív fotóról ismerjük, amely Rudolf Levyt örökítette meg Einar Jolins műtermében. R.: Pariser Begegnungen 1904-1914. o. n.