Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

PÁRIZSTÓL NAGYBÁNYÁIG - PÁRIZS - BARKI GERGELY: A Juliántól Matisse akadémiájáig. A „Párizsba gravitáló művész-generáció" iskolái

3. Boromisza Tibor az Académie Colarossiban ké- 4. Czóbel Béla: szített életnagyságú aktszobra. Archív fotó, 1906 Magántulajdon. Kat. sz. 116. 2. Berény Róbert: A Julian Akadémián, Jean-Paul Laurens műtermében készült akttanulmány, 1905 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest Néhány hónappal a fent idézett írások keletkezése előtt a korszak leghaladóbb szellemiségű művészeti folyóirata, a Modern Művészet körkérdést intézett neves, már befutott művészeinkhez, amelyben arra kerestek választ, hogy az aktstúdiumok silány honi lehetőségein hogyan lehetne javítani, s hogy miképpen képzelik el egy aktiskola létrejöttét Magyarországon.

4 A válaszait beküldő nyolc mester többsége - élükön Rippl-Rónaival - a párizsi példákat, elsősorban a Julian Akadémiát tartotta követendőnek, egyedül Ferenczy Károly állt homlokegyenest ellenkező állásponton. A nagybányai művésztelep vezére éppen negatív példaként említette a Juliánt, ahol véleménye szerint még a 8-10 évig ott studírozó növendékek is csupán az iskolai háttérrel beállított aktot tanulják meg rajzolni. Ferenczy a Juliánhoz hasonló, elsősorban aktstúdiumokra specializálódott intézményeket eleve elítélte, hiszen a kizárólagos akttanulmányozást egyáltalán nem pártolta. Mivel Magyarországon az elkövetkező időszakban sem létesült hasonló profillal rendelkező intézmény, s az aktrajzolás, illetve aktfestés szűkös lehetőségei még sokáig akut problémát jelentettek idehaza, az ifjabb generáció képviselői külföldön, elsősorban Párizs szabadiskoláiban keresték a továbbfejlődés útjait. Festőink életrajzaiban a Julian Akadémia említése sztereotip sablonként szerepel, de a képlet nem ilyen egyszerű. Való igaz, hogy a Párizst járt fiatal magyar festők megérkezésükkor zömmel a Julian Akadémiára iratkoztak be,

5 ám sokan, mint például Orbán és Berény csupán néhány hétig vagy hónapig látogatták az egyébként nem túl olcsó intézményt.

6 Más magániskolákhoz hasonlóan természetesen itt is az aktfestés élvezett elsőbbséget, de az iskola csupán a mesterségbeli tudás megszerzésének alapjait biztosította, s különösebb hatást a hosszabb ideig ott tanuló növendékek fejlődésére sem gyakorolt. A Juliánon született művek közül keveset ismerünk, de a hozzáférhető dokumentumok mellett a ránk maradt aktstúdiumok is azt bizonyítják, hogy az oktatásban akadémikus szellem uralkodott (2. kép). Ennek - legalábbis látszólag - ellentmondanak azok a visszaemlékezések, amelyekben J.-R Laurens-t, a legtöbb magyar festőt korrigáló tanárt olyan mesternek írták le, aki hagyta érvényesülni az egyéni kezdeményezéseket.

7 Témánk, a fauve festészet szempontjából azoknak a magániskoláknak a számbavétele fontosabb, amelyeknek szabad légköre táptalajul szolgált a francia és a magyar fauve-ok kibontakozásának egyaránt. Az egyik legismertebb iskolát, a népszerű Colarossi Akadémiát a magyar Vadak közül kevesen látogatták, s ottani tevékenységükről is igen hiányosak az ismereteink. Perlrott Csaba Vilmos például azon kevesek egyike, akikről tudjuk, hogy több párizsi magániskola mellett a Colarossiban is dolgozott rövid ideig. Festők iskolája című olajfestményén felismerhetők a Colarossi enteriőrjének jellegzetes elemei, így nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az 1907-es dátummal ellátott mű ott született

8 (6. kép, kat. sz. 200.). Boromisza Tibor 1905 és 1906 között látogatta a Colarossit, ahol a rajzstúdiumok mellett férfi- és női aktszobrokat készített, de a gipszszobrokat rögzítő fotók hátlapján szereplő feliratok szerint néhány hét múlva összezúzták műveit

9 (3. kép). A kevésbé ismert Humbert MűtermeV

0 a magyar Vadak két legprogresszívebb egyénisége látogatta (4. kép, kat. sz. 116.). Czóbel Béla Bajomi Lázár Endréhez írott levele alapján tudjuk, hogy 1906-1907 táján rajta kívül még Berény járt esti rajzra a magyarok közül, ugyanakkor, amikor a francia fauve-ok társaságából itt krokizott Derain, Marquet és Manguin.'" Braque szintén látogatta az esti aktórákat, s úgy emlékezett vissza az Humbert-re, mint: „ahol - más akadémiákhoz hasonlóan - a professzor nem számított, a tanítványok amatőrök voltak, de az ott uralkodó bohémság miatt nagyon jó volt a hangulat".

12 A párizsi magániskolák sorában nagyobb figyelmet érdemel az Académie de la Grande-Chaumière (7. kép), ahol 1906-1907 táján Bornemisza Géza és Max Weber egybehangzó beszámolói szerint, az esti