Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - RUM ATTILA: Kutatóárok a magyar Vadak kereséséhez

Az Új Képek-tárlat katalógusának mottója - „A természet hívői vagyunk. Nem az iskolák látásával másoljuk. Értelemmel merítünk belőle." - egybecseng a Matisse által megfogalmazott alapelvekkel. Az autonóm képalkotás egyik legfontosabb kritériuma, hogy zavaró körülmények ne gátolják a művészt ideájának megvalósításában. Szinyei így nyilatkozott erről a problémáról 1906-ban: „A természetben való stúdiumnál az ember néha zavaró körülmények, túlságos sokáig való nézés, vakító fény miatt elveszti a palettával való kontaktusát, nem tudja kihozni a színt, amit később a műteremben emlékezetből egész könnyen megtalál."-' Szinyei a magyar impresszionista festészet mértékadó művét, a Majálist is műteremben festette. Márffy szintén hasonló nehézségekről számolt be egy interjúban: „A tájkép számomra mindig nehéz feladat volt, mert nem tudtam a szabadban úgy festeni, hogy be is fejezzem. Mindig zavartak a véletlenek, fény stb. hatások. Ezért kis akvarellvázlatokat festettem, ezekből, emlékeimből s élményeim-érzéseimből tudtam megfesteni a tájképet."

52 Az autonóm kép programjával fellépő fauvizmusra a természeti látványtól való olyan fokú elvonatkoztatás jellemző, mely erősen megkérdőjelezi a szabadban festés érvényességét. Az impresszionizmustól való radikális eltávolodás a zavartalan műtermi körülményekhez való visszatéréshez vezetett itthon is. „Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő" (Tóth Árpád)

53 A jelen kiállításon szereplő magyar művészek a különböző párizsi szalonokban 1905-1908 között együttesen száznál is több képet mutattak be, melynek közel felét a későbbi Nyolcak tagjai állították ki.

54 Ezeknek a képeknek csak a töredékét ismerjük, mivel nagy részük megsemmisült vagy lappang. Czóbel 1905-ben a számára megfelelő stílus keresésének lázában égve festett egymástól jelentősen különböző felfogású műveket. 1906-ban már egységes fauve látásmóddal lepte meg a nagybányai művésztelepet. Fekvő női akt\a, mely az 1907es Salon des lndépendants-on Matisse Nu bleu: Souvenir de Biskra című festményével átellenben függött, már a francia kritika elismerését is kivívta. „A Függetlenek szerencsés megoldása volt, hogy a heves tanítványt a heves, de mégsem annyira heves mesterrel szemközt helyezték el" - írta Czóbelről önéletrajzában Gertrude Stein.

55 Míg azonban Czóbel képe sajnos még reprodukcióban sem ismert, addig Matisse festménye szinte valamennyi monográfiájában vagy a korszakkal foglalkozó kiadványban és kiállításon tanulmányozható.

56 Az utóbbi évek kutatásai során magyar művészektől mintegy félszáz, a francia Vadak festészetével egyenrangú olajkép és rendkívül nagy számú, főként aktokat ábrázoló tanulmányrajz bukkant fel. Az életművükben külön korszakot képező, így par excellence fauve-oknak tekinthető magyarok közül kiemelkedik Czóbel, Berény, Bornemisza, Márffy és Perlrott. Ide sorolható még Czigány és Kernstok is, bár az ő szigorúan vett fauve-periódusuk csak az 1909-es évre korlátozódik, valamint Galimberti Sándor festészete, mely Matisse későbbi, 1911-1912 körüli műveível tart rokonságot, és Nemes Lampérth József, aki a fauvizmus speciálisan különutas változatát hozta létre. A bemutatott képek túlnyomó részén azonban keverten jelentkeznek a különféle korabeli modern festői áramlatok. A neoimpresszionista, neós nagybányai, szecessziós és szimbolista stílusjegyek szinte szétválaszthatatlanul olvadnak egybe a fauve-ok műveiből leszűrt eredményekkel. Sok esetben a még impresszionista látásmód és festői gyakorlat a domináns, melyre csupán divatos ballasztként rakódnak a tiszta, keveretlen színfoltokkal operáló, fauve jellegű megoldások. Mivel azonban Matisse és társai nem elsősorban stíluskérdésként, hanem követendő művészi magatartásformaként, új, felszabadító Kernstok Károly: Színes leány fej, 1909 körül Kat. sz. 150. Henri Matisse: Kalapos nő, 1905 San Francisco Museum of Modern Art, San Francisco © Succession H. Matisse I HUNGART 2006