Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - SZŰCS GYÖRGY: Disszonancia vagy új harmónia? A „neós" művészet Nagybányán

A Művészhez nemzetközi impresszionista kiállításának katalógusa Honoré Daumier festményével, 1910 Ferenczy Károly: A jubiláris képkiállítás plakátja, 1912 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Réti István „neók és félneók" cédulája, 1940-es évek Magyar Nemzeti Galéria, Adattár évek végétől dolgozott a kéziraton, amelybe egyrészt beleolvasztotta korábbi monografikus vagy összefoglaló jellegű cikkeit, tanulmányait, másrészt pedig évtizedekkel későbbről visszanézve értékelte Nagybánya szerepét, az egymás után következő nemzedékek munkásságát.

58 A korszak fogalomhasználatáról a következőket írja: „Neoimpresszionizmusnak hívták nálunk első jelentkezésük idején, 1910 előtt, a posztimpresszionizmus különféle formáit, az új irányok művelőit pedig röviden »neók«-nak. Mind a két elnevezés maguktól a festőktől származott, és különösen az utóbbi mint műtermi s kávéházi argot sokáig tartotta magát a kortárs művészek között. Csak a művészeti írásokban differenciálódtak később az új törekvések: expresszionizmus, kubizmus, futurizmus stb. néven. [...] Ezeket a stílusjelenségeket - vagy ha úgy tetszik: »izmusokat« - miután egymást követőleg több évtizeden keresztül hullámzottak át a kor művészetén, összefoglaló értelemben »neomodern« művészetnek nevezem, megkülönböztetendő a nagybányai festészet egykori modernségétől."

59 A forrásértékű, lényegében ma is elfogadható olvasat szerint tehát a „neomodern" a magyarországi „neoimpresszionizmus" analóg fogalma, amely - legalábbis Réti részéről - arra is szolgált, hogy a nagybányai művésztelep eltérő modernitás-fokozatait elkülönítse, s az alapítók nemzedékének jelentőségét kiemelje. A könyvet már-már önmaguktól burjánzó, nem mindig tárgyilagos szókapcsolatok szövik át, amelyek a korszak leírásához használatos kifejezések lehetséges teljes skáláját tartalmazzák: neomozgalom, neo-etika, álneó, neostiliszta, neodekoratív. A könyv készülése idején Réti emlékezetének felfrissítésére egy apró cédulán csoportosította az őt követő generáció művészeit: „Neók és félneók 1906. Czóbel B., Frimm Ervin, 1907-1912 Bornemisza Géza, Boromisza T., G. Dénes Valéria 1912 - Galimberti Sándor, Fehérvári Erzsi, (Mikola András?), Rét Alfréd, Schönberger Armand, Perlroth Cs. V, Kádár Géza, Kornai József, Lehel Mária, Seidler Irma, Ziffer Sándor..."

60 - a korszak nagybányai művészetének szinte teljes szereposztása. A filológiai pontosság érdekében még adósak vagyunk annak megállapításával, hogy a különféle utótagoktól függetlenedő „neó" vagy „neós" kifejezés szerzői joga kit illet meg.

61 Igaza van Rétinek, nyilván a hétköznapi beszédben feltünedező rövidítés leírt vagy nyomtatott formában csak később rögzülhetett. Perlrott idézte fel azt a pillanatot, amikor első párizsi útjáról visszatérve új stílusú képei miatt ellentétbe került a vezető művészekkel: „s ők annyira megharagudtak rám, hogy barátaimmal együtt Neo névvel kezdtek gúnyolni bennünket."

62 Annyi bizonyos, hogy 1912-ben a jubiláris kiállítás katalógusában Réti ezt a redukált változatot a „neomozgalom" összetételben alkalmazza.

63 Sokáig úgy tűnt, hogy Ferenczy Károlyhoz vezetnek a szálak. Egy korábbi kiolvasás eredményeképpen Ferenczy Rétihez írt levelében már 1907 elején egy „neoszerű" kezdeményezésnek nevezné a Czóbel és Kernstok nyergesújfalui munkálkodását. A szöveg valójában a következőképpen szól: „Úgy veszem észre a Zobelek Kernstok körül csoportosulva Nyerges Újfalun fognak egy modern (kiemelés tőlem, Sz. Gy.) Nagybányát kreálni. Én nem bánom őket, de [Thorma] Jancsi úgy vettem észre sympatirozni kezd a neoimpressíonistákkal. Én nem..."

64 Ettől függetlenül több forrás arról tanúskodik, hogy a véleményeiben visszafogottan, ám kritikáiban metsző gúnnyal nyilatkozó Ferenczy szívesen használta ezt a kifejezést, igaz, kimutathatóan csak az 1910-es években. Rózsaffy Dezső emlékezett egy kávéházi beszélgetésre, mely során Ferenczy „jóindulatú szarkazmussal" állapította meg, hogy ez vagy amaz a festő „neo" lett.

65 Rózsa Miklós, a Művészház vezetője, egy 1910 novemberében ott zajló zsűrizésen hasonló epizódot említ, ahol a bizottság egyik tagja Csók, Iványi Grünwald, Kernstok és Szinyei mellett Ferenczy volt, aki a fiatalok „neoimpresszionista ágálását" fensőbbséggel szemlélve az egyik képnél megjegyezte: „ez olyan jó »neó«-s, ezt elfogadom!"

66 Már sokkal talányosabb az a Ferenczy Valérnak, fia emlékei szerint 1913-1914 telén küldött levél, amelyben magára vonatkoztatva írja: „bennem különben úgyis elég neo hajlam és appreciáló képesség van". Majd pár mondattal később: „Az én most bevégzett aktom, eddig legtöbb emberem ideálja, nekem tulkevéssé neo."

67 Sajnos az