Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok

Henri Matisse: Két afrikai nő, 1908-1952. Kat. sz. 297. Musée National d'Art Moderne, Centre Georges Pompidou © Photo CNAC

I MN AM Dist. RMN I © Philippe Migeat © Succession H. Matisse I HUNGART 2006 elölről és hátulról is. A kompozíciós megoldás magával hozza a rossz és a jó oldal, a tömeg és az üresség, a nyitott és a zárt forma közötti játékot. Tehát a művész formai elképzelése messze túlmegy egy póz (beállítás) egyszerű kiaknázásán."

7 A magyar fauve-ok a festészet határain beül maradtak, és tudomásunk szerint nem léptek át a szobrászat, a harmadik dimenzió területére. Kivéve Boromisza Tibort, aki Párizsban a Colarossi-iskolában modell után készített akttanulmányokat, nem tartotta azonban méltónak őket arra, hogy megőrizze, csupán csak fényképek tanúskodnak egykori létezésükről.

1,8 Ezzel szemben több olyan magyar festmény létezik, amely egy nagyobb enteriőr vagy csendélet részeként egy plasztikát de nem a festő saját művét - elevenít meg. A magyar fauve gyakorlatban a festmény tehát festmény marad, és a művész koncepciója csak két dimenzióban, vásznon vagy papíron valósul meg, de térben nem, azaz nem töri át saját műfaji határait. ÓvaAndré Derain: Kompozíció, kék fa, 1906. Kat. sz. 290. Musée d'Art moderne de Troyes, Troyes donation Pierre et Denise Lévy ©HUNGART

2006 tosabb-e ez a művészet, mint a franciáké? Színekben igen, de szellemiségében nem. Sőt, a magyar fauve-ok rendelkeznek egy olyan tulajdonsággal, amivel a párizsiak jóval kevésbé: iróniával, főként öniróniával, önreflexióval, és néha már szinte karikaturisztikus ábrázolásmóddal. Megkérdőjelezik, sőt adott esetben kigúnyolják nemcsak azt, amit festettek, hanem önmagukat is. így változik át a fauve-ok elképzelt „idilli pastorale"-ja náluk egy óriási, fekete figura groteszk látomásává Berény Róbert Sziluettes kompozícióin és Cilinderes önarcképén (kat. sz. 14.). Talán azért festenek így, mert nem feltétlenül bíznak önmagukban, s mielőtt még mások megtámadnák őket, ők maguk megelőlegezik - s egyben kivédik - ezeket a támadásokat. Ma „gauguinisták", „Matisse-utánzók" vagy „neósok", de holnap már a Nyolcak művészcsoport tagjai lesznek, hasonló színekkel, de más szokásokkal. S akkor már komolyan veszik majd önmagukat, s azt a Budapestet, ami már az ő életkeretüket adja, amit maguknak alakítanak ki, s amiben nem osztoznak másokkal. De ez már egy következő történet, s egyben egy következő kiállítás tárgya. Jegyzetek 1 Ld. erre vonatkozólag katalógusunkban Bárki Gergely tanulmányát Czóbelről. 2 Flam, Jack: Matisse à Collioure, Évolution du style et datation des tableaux 1905-1907. In: Matisse-Derain Collioure 1905, un été fauve, Céret, musée départemental d'Art moderne, 2005. 30-47. 3 Louis Vauxcelles sokat idézett mondata: „Au centre de la salle, un torse d'enfant et un petit buste en marbre, d'Albert Marque, qui modèle avec une science délicate. La candeur de ces bustes surprend au milieu de l'orgie des tons purs: Donatello chez les fauves..." Le Salon d'Automne, Supplément au Gil Blas, 1905. október 17. In: Dagen 1994. 30. 4 A „fauves"-on kívül más nevekkel is illették őket, így az 1905-ös Salon d'Automne kapcsán „les incohérents"nak titulálták őket, Gelett Burgess amerikai cikkíró szerint: „The beginners had been called »The Invertebrates«". Burgess 1910-et idézi: Gerdts, William H.: The American Fauves: 1907-1918. In: The Color of Modernism. The American Fauves. New York, Hollis Taggart Galleries 1997. 5. - Camille Mauclair pedig a Figaróban, 1906-ban Les Trois Crises de l'art actuel című cikkében: „fumisterie, ignorance, mercantilisme, immoralité"-ről beszél. Idézi Dagen 1994. 10. 5 Bárdos Artúr: Kernstock. Nyugat 1910. 2. 6 Gerdts i. m. (4. j.) 5. 7 Paris 1999. 8 Puy, Michel: Les Fauves. La Phalange 1907. november 15. Újraközölve: Dagen 1994. 144. 9 Gelett Burgessre vonatkozólag Id. 4. j. Burgess cikkét közli Fry, Edward F.: The Documentation of Cubism. In: Cubism 1907-1908. An early Eyewiness Account. Art Bulletin, Vol. XLVIII, no 1, New York, march 1966, 70. Czóbel Béla megítélésére vonatkozóan fontos Friedrich Ahlers-Hestermann meglátása: „Des Wildesten einer war dagegen der Ungar Béla Czóbel. Er hat später zeitweise in Berlin gelebt und war mit Erich Heckel befreundet." Ahlers-Hestermann, Friedrich: Pause vor dem Dritten Akt. Hamburg, Verlag Gebr. Mann, 1949. 167. 10 Diehl, Gaston: Les Fauves. Paris, Nouvelles Editions Françaises 1971. 29, 32, 69-70. Ld. még: Duthuit, Georges: Les Fauves. Genève, Editions des Trois Collines 1949. 83. 11 Erre vonatkozólag Id. Passuth 1997. 47-49. Bernáth Mária: A szelíd „fauve". Rippl-Rónai pöttyös képeinek stílusáról. Művészettörténeti Értesítő 1994. 1-2. 165-171. Bernáth Mária: Rippl-Rónai József: Bp., Szemimpex Kiadó, 1998. 155-182. Passuth 2000. 377-386. 12 Bálint 1941. 25-39.