Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

1906- ban festette az első olajképeket. Feljegyzéseiben egy családtagról készült portréról és egy tájképről tesz említést. (Mindkét kép azóta elveszett.) A kezdő festőnek tanulásra volt szüksége, 1907 kora nyarán tehát vonatra ült, és elindult Nagybányára. Az utazás előtt látott pesti kiállítások győzhették meg arról, hogy az ottani művésztelepen a helye. A Nemzeti Szalonban rendezett tárlatokon a művésztelep tanárainak, például Ferenczynek is láthatta a műveit. Nem sokkal később már azoknak a műveivel találkozhatott itt - Gauguinével, Matisse-éval, Cézanne-éval -, akiket később mint a művészetére legnagyobb hatással bíró művészeket említette. Cézanne-tól öt festményt állítottak ki ekkor Budapesten, Matisse-tól két rajz, Gauguintől pedig egy egész teremnyi alkotás, de Van Goghtól szintén láthatott itt képeket/ Tihanyi Nagybányán nem a tanítványok között, hanem az iskolán kívüliek csoportjában dolgozott, ebben az évben a művésztelepet többek között Bálint Rezső, Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Galimberti Sándor és Perlrott Csaba Vilmos is látogatta. Tihanyi festészeti tanulmányait, az ő szóhasználatát átvéve, inkább „ellesés"-nek, mint „akadémikus reánevelés"-nek nevezhetjük. A fiatalokhoz csapódva festeni azt festett, amit ők, és olyan módon, ahogyan tőlük látta. A korábbi évekre vonatkozóan nem tudjuk rekonstruálni, hogy jutott el hozzá az 1905-ös Salon d'Automne nagy port fölvert kiállításának híre, mindenesetre stílusában a fauve-ok követőjeként kezdte festői pályafutását. Nem volt még akkor ott Nagybányán, amikor 1906 nyarán Czóbel Béla megérkezett Párizsból, talán nem is látott még 1907-ben Czóbel-képet, mégis 1905-1906 telén - ahogy Réti fogalmazott - a „vastag, színes körvonalak közé határolt élénk, pointilizált színfoltokkal, a figurális részek rajzában sok jellemző erővel" festett plakátszerű csendéleteket, arcképeket és aktos Czóbel-kompozíciókat használta mintának, átvéve a témát és a festői módot a nagybányai, Czóbelt követő fiataloktól.

3 Réti István 1907-1908 nyaráról azt írta, hogy akkorra már „igen megszaporodott azoknak a száma, akik az új stílussal próbálkoztak", majd hozzáfűzte, hogy kezdetben a fiatalokat Matisse, Gauguin és Van Gogh művészete hevítette, akik között Tihanyit is megemlítette.

4 A korai Tihanyi-képeken a határozott kontúrozás és a stilizáló dekorativitás a jellemző, amely szinte törvényszerű következménye a rajzolói múltnak. A témaválasztásban is kezdetben a rajztanulmányok a meghatározóak. Előbb festett aktokat, portrékat, mint tájat. Az elején nehezen boldogult a színekkel, de nem telt sok időbe, amíg Matisse és a fauve-ok tüzesen izzó, égő, lángoló pirosai, harsogó erejű, tisztán csengő kékjei, intenzíven nyers, briliáns zöldjei, a napfény erejét lüktető sárgái és energikus, expresszív erejű, harsány lilái kezdtek föltűnni a képein/ 1907- ben Nagybányán mindenki Párizst emlegette. Természetesen Tihanyi is oda vette az útját. Párizsban 1908 elején sokat rajzolt, és egykét képet festett is (kat. sz. 233a., 238.), Gauguin, Van Gogh, Matisse művészetének eredményei ekkor épültek be festészetébe. Párizs után még merészebben nyúlt a színekhez, s az 1908-tól festett rálátásos nagybányai tájképein {Nagybányai utcarészlet [Tájkép toronyból], kat. sz. 236.) az érzelemgazdag, tobzódó, harsány színeké a főszerep, ugyanakkor az 1909-es esztendőből sok aktrajzot ismerünk, amelyeken a NB jelzés a nagybányai helyszínre utal. Ebben az évben Tihanyi művészetében azonban már fölfedezhető Párizsnak egy másik hatása is, amely eltéríti őt a fauve-októl. Bár az előző évben elhunyt Cézanne festményeiből 1907-ben rendezett kiállítást nem láthatta a Salon d'Automne-ban, de mégsem tudott kitérni a legendás mester hatása elől. Cézanne posztTihanyi Lajos: Csendélet (Cendélet cserepes növénnyel, körtével), 1908 körül. Kat. sz. 237a. Tihanyi Lajos: Csendélet, 1909. Kat. sz. 242. impresszionista művészete megtermékenyítő erővel hatott a fauve-okra, de többen közülük csak az 1907-es kiállítás alkalmából ébredtek rá, hogy Cézanne azt az utat is megjelölte, amely a továbblépéshez vezethet. „Nem is annyira Cézanne útján, mint inkább az ő példája nyomán fejlődött az az új festőgeneráció, mely az lndépendant-ok szalonjában s egy-két év óta a Salon d'Automne-ban kezd szerepelni. Ezeknek a piktúráját üldözik most - a «nouvelle peinture«-t, melynek piktorai - a »vadak«" - tudósított Bölöni Párizsból 1907-ben.

6 Tihanyi is elindult egy új irányba: hazatérve Párizsból Cézanne hatására egyre szigorúbban komponált tájképek sorát kezdte festeni, mely képekkel mindinkább a táj jellemző vonásait próbálta megragadni. Aktjaiban és aktos kompozícióiban is fölismerhető a nagy előd példája. A Tihanyinál látható „barokkos" előadásmód, a fokozásoktól, a burjánzó részletezéstől és a torzításoktól sem mentes ábrázolás ugyancsak Cézanne-tól ered. 1909-tól kezdve Tihanyi Cézanne kedvelt témájának, a csendéleteknek is elkötelezte magát (kat. sz. 242.).