Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Nemes Lampérth József: Szajna-híd, Párizs, 1913. Kat. sz. 188. Nemes Lampérth József: Ülő nő, 1913. Kat. sz. 192. Nemes Lampérth a magyar művészettörténet egyik „Jolly Jokeré", aki az utóbbi évtizedek szinte valamennyi, a magyar avantgárd művésze­tet bemutató kül- és belföldi tárlatán szerepelt műveivel. Művészettör­téneti értékelése mindmáig erősen kaleidoszkopikus képet mutat: korai halálát közvetlenül követően az ítészek szerint „expresszionis­ta", 13 majd „expresszív naturalista", 14 legújabban pedig klasszicizáló „kuboexpresszionista". 15 Mivel egy nyarat Nagybányán dolgozott, így a nagybányai művészet tárgyalásánál is megkerülhetetlenné vált." Holott „Nemes Lampérth soha nem formált magának valamiféle tár­sadalomábrázoló vagy társadalomformáló programot", 17 mégis a ma­gyar „aktivizmus vezéregyéniségei" 18 között tartjuk számon. 19 A kö­zelmúltban Párizsban szerepelt kisebb kollekcióval a modern magyar festészet kolorista hagyományait feltérképező Lumières magyares ki­állításon, valamint a nemzetközivé bővített fauvizmus legutóbbi seregszemléjén. 20 Mindezek ismeretében várható, hogy már a kö­zeljövőben elfoglalja helyét az École de Paris egyre táguló körében is. Nemes Lampérth különutas, besorolhatatlan művészete mindmáig makacsul ellenáll a különböző stílusfogalmakkal történő kipány­vázásnak. Nemes Lampérth 1920 körül festett nagyméretű, erős érzelmi töltésű, expresszív tusképeivel tette fel a koronát életművére. A koromfekete tus közeiből néhol fojtott izzással felsejlő, máshol rendkívüli intenzitás­sal előtörő sárga, narancs és kék színek kontrasztjaira építő kompozí­ciók a 20. századi európai festészet történetében is kiemelkedő helyet foglalnak el. Rum Attila Jegyzetek 1 A „Fiatalok" Képzőművészek Köre csoport magját al­kották: Diener Dénes Rudolf, Dobrovics Péter, Erős (Erbstein) Andor, Kmetty János, Nemes Lampérth József és Uitz Béla. Első kiállításukat még 1911-ben rendezték meg, melynek pontos összetétele és katalógusa egyelő­re nem ismert. Az 1910-es években a Nyolcak fellépését követő vagy ezzel párhuzamos, hazai klasszicizáló ten­denciák kutatásához elengedhetetlenül fontos kiállításra vonatkozó utalásokat ld. A Nemzeti Szalon Igazgatósága: Tavaszi kiállítás. In: A Nemzeti Szalon ta­vaszi tárlata. 1916. április. Kat. Előszó 3-4; Németh Lajos: Modern magyar művészet. Bp., Corvina 1972 2 , 58-59. 2 A Művészház téli kiállítása. 1910 november. Kat. 68. Csendélet. Olajfestmény. Nemes Lampérth e művét eredetileg a Műcsarnok 1910-1911-es téli kiállítására küldte be. Az innen helyszűke [!?!] miatt kiszorult művek bemutatására a Művészház vállalkozott, mely két hónappal korábban rendezte meg a párizsi Salon des Indépendants mintájára bevezetett első zsűrimentes kiállítását. A Műcsarnokból és a Nemzeti Szalonból kü­lönböző kifogásokkal kizsűrizett művészeknek és mű­veknek adott lehetőséget a Műveszház ezzel programmal. Erre vonatkozóan ld. A Művészház Igazgatósága. [Előszó.] A Művészház Zsűrimentes kiállítása. 1910. szeptember. Kat. 7. 3 A Főiskolán alakrajzot és festést ekkor Ferenczy, Zemplényi vagy Balló Ede irányításával lehetett tanulni. Talán személyes ellentét lehetett az oka Nemes Lampérth illogikus választásának. 4 Mezei Ottó: Beszélgetés Viski János festőművésszel, Uő.: Újabb beszélgetés Viski János festőművésszel. In: Uő.: Nemes Lampérth József nyomában. Limes 1992. 3. 19-20. 5 Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállítás. Bp., Műcsarnok, 1912. Kat. 590. Csendélet. Vízfestmény. 6 Kmetty János: Önmagamról. A Műbarát 1922. 5. 114. 7A Futuristák és Expressionisták kiállítása. Bp., Nemzeti Szalon, 1913. jan-febr. Kat; Mezei Ottó: Beszélgetés Pátzay Pál szobrászművésszel. In: Mezei Ottó i. m. (4. j.) 20-21. 8 Nemes Lampérth József: Párisi hangulatok. Kaposvár 1914. dec. 2. In: Mezei Ottó: Lapok Nemes Lampérth József életéből. Művészettörténeti Értesítő 1977. 2. 194-195. 9 Közölve: Mezei Ottó i. m. (4. j.) 33. 10 Az említett analógiaként felmerülő Rembrandt-mű: Folyóban fürdő Hendrickje, 1654. London, National Gallery. 11 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVII. században. Bp., Akadémiai, 1953. 73-76. 12 Kállai Ernő: Cézanne és a XX. század konstruktív művészete. Bp., Anonymus, é. n. [1944] 26. 13 N. n.: Egy fiatal festőművész halála. Az Újság 1924. máj. 29. 6. 14 Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900-1925. Bp., Amicus, 1925. 77-79.; Genthon István: Nemes Lampérth József. KUT 1926. 6. 2-4. 15Zwickl András: A Nyolcak után - a Fiatalok. In: Andrási Gábor, Pataki Gábor, Szűcs György, Zwickl András: Magyar képzőművészet a 20. században. Bp., Corvina 1999. 58-60. 16 Nagybánya művészete 1996. 520. 17 Szabó Júlia: Nemes Lampérth József. In: Magyar művészet 1890-1919. Szerk. Németh Lajos. Bp., Akadémiai, 1981. I. 603. 18Németh i. m. (1. j.) 59. 19 Passuth Krisztina: Magyar avantgárd itthon és az emig­rációban 1906-1926. In: Második nyilvánosság. XX. századi magyar művészet. Szerk. Knoll, Hans. Bp., Enciklopédia 2002. 80. 20 Lumières magyares. Les tendances coloristes de la peinture hongroise entre 1870 et 1914. Szerk. Szűcs György, Szinyei Merse Anna, Horányi Krisztina, Paris, Hôtel de Ville de Paris, 2001-2002. Kiáll. kat. 2001.; Paris 1999.

Next

/
Oldalképek
Tartalom