Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Márffy Ödön (Budapest, 1878. november 30 - Budapest, 1959. december 3.) Márffy Ödön tisztviselő családban született, és tizennyolc éves korától maga is tisztviselőként a Székesfővárosi Tanácsnál dolgozott. Művészi ambíciójának első ránk maradt dokumentuma két akvarell, amit 1892­ben, tizennégy évesen festett. 1 1898-tól kezdődően rövid ideig az Iparművészeti Iskola alakrajz szakát látogatta/ 1900-tól eljárt az Országos Mintarajziskola esti aktrajzolásaira is Hegedűs Lászlóhoz, de az intézménybe nem iratkozott be. 3 Első művészi sikerét az 1901-ben a Nemzeti Szalon őszi tárlatán kiállított Naplemente című vászna hozta, amelyről a korabeli kritikák is dicsérő említést tettek. 4 Márffy ké­sőbbi barátai többségével szemben nem vett részt a nagybányai mű­vésztelep életében, külföldre igyekezett tanulni: „nem voltam soha Nagybányán és nem is kívánkoztam oda. Nagybánya nem magyar fes­tészet, hanem München" - mondta élete alkonyán. 5 Meglehet, hogy éppen rossz müncheni tapasztalatai miatt kerülte el a nagybányai fes­tőtelepet, mivel elsőként Münchenben próbált szerencsét, ám idegen­kedett az ottani szellemtől, és néhány nap múlva elmenekült a bajor fővárosból. A Székesfővárosi Tanácsnál elérte, hogy 1902 őszén ösztöndíjjal egy évre Párizsba utazhasson tanulni. Az ösztöndíjat az elkövetkező négy esztendőben minden évben sikeresen meghosszabbította, így 1906­ig Párizsban élt, tanult és alkotott. 6 Itt megtalálta, amit keresett: a századfordulós francia főváros pezsgő művészi élete lenyűgözte. Kezdetben a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke volt, 7 de néhány hónap után tanulmányait - anyagi okokra hivatkozva - az École des Beaux-Arts-ban, Fernand Cormonnál folytatta. A konzerva­tív francia mester keze alól az idők folyamán többek közt olyan újí­tók kerültek ki, mint Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Matisse, Picabia vagy Soutine. Hogy festői ismereteit még inkább elmélyítse, 1905-től Jacques-Émil Blanche és Lucien Simon jó nevű műhelyeit 8 is látogat­ta, ám szabadidejében francia évfolyamtársai társaságában leginkább a modern festői törekvéseket tanulmányozta. „Sajnos ez akadémikus iskola - írta az École des Beaux-Arts-ról. - De vagyunk a műteremben néhányan ellenzékiek, kik mást akarunk, mint a többiek. Felfigyel­tünk egymás munkáira és összebarátkoztunk. [Maurice] Marinot, [Paul] Guendet, Petitson [Jacques Patissou] és még néhányan munka után itt a Cartierban [Quartier Latinben] együtt ebédelünk és vitatko­zunk. Ők már régiek és mindent megmutattak a mi nekem új." 9 Gyakran látogatták együtt Ambroise Vollard neves műkereskedését, ahol Cézanne, Matisse, Bonnard, Rouault és Braque képei voltak leg­inkább hatással Márffyra. Állítása szerint 1905-ben az École des Beaux-Arts-ban összeismerkedett az onnan eltanácsolt, de vissza­visszajáró Matisse-szal is, és egy alkalommal műterem-látogatást tett nála. 10 Ugyancsak francia társai tanácsára a nyári szünetekben Pont Avenbe és Bruges-be járt festeni és plein air stúdiumokat folytatott. A francia festőkkel és növendékekkel való kapcsolattartás mellett művészi fejlődése és további életútja szempontjából meghatározó je­lentőséggel bír, hogy Párizsban barátkozott össze Czóbel Bélával, Berény Róberttel és Pór Bertalannal, itt ismerte meg Fülep Lajost, Bölöni Györgyöt és Ady Endrét. Franciaországi tartózkodásának utol­só évében, 1906-ban állított ki először a Salon d'Automne-on, amely­nek eredményeképpen az Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres tagjává választották. 11 Bár a következő néhány esztendőben is küldött képeket a párizsi Őszi Szalonra, 1906 őszétől tevékenységé­nek súlypontja Budapestre került. Márffy Ödön: Önarckép, 1910-es évek eleje. Kat. sz. 171. A következő év márciusában Gulácsy Lajossal közösen az Uránia mű­kereskedésben tartotta meg bemutatkozó tárlatát, 12 amely igen jó visszhangra talált a korabeli sajtóban. A kiállítás sikerének köszönhe­tően elnyerte a Ferencz József Koronázási Jubileum-díjat a vele járó tekintélyes pénzjutalommal. így Márffynak további lehetősége nyílt tanulmányutakat tenni Olaszországba és Dalmáciába. Mindennél fontosabb azonban, hogy az Uránia-beli kiállítás hozta meg számára Rippl-Rónai József és Kernstok Károly barátságát is. Rippl-Rónai nem­csak Kaposvárra invitálta festeni, és budapesti műtermét bocsátotta segítségképpen fiatal pályatársa rendelkezésére, de az ő határozott támogatásával lehetett Márffy alapító tagja a MIÉNK-nek. 13 Kernstok Károly ugyancsak meghívta magához a nyergesújfalui birtokára. Márffy 1908-tól - akárcsak Czóbel Béla - rendszeresen lejárt Nyer­gesújfalura festeni. Úgy tűnik, itt bontakozott ki igazán fauve-os periódusa. A párizsi korszakban festett művei még az útkereső festőt mutatják, legalábbis abban az értelemben, hogy e képek stílusukat tekintve igencsak vegyes alkotások: posztimpresszionista, nabi és Márffy Ödön: Színes házak, 1906 körül Kat. sz. 166.

Next

/
Oldalképek
Tartalom