Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK

Galimberti Sándor: Városkép (Nagybányai látkép), 1909 körül. Kat. sz. 127. a kiemelést a túlzásig fokozzuk. Miután a rendes távlat szerint a nekünk lényegest eléggé kiemelni nem lehetett, a kontúrok perspektívája meg lett fordítva és csak a síkok plasztikájának visszaadása volt a cél."

8 A kisebb csendéletek tanulságait nagylélegzetü tájképekben fejtették ki. Izzó színek ragyognak Galimberti egyik leginkább fauve jellegű kompozícióján, a St.-Raphaëlen (kat. sz. 132.). A kompozíció erővonalai határozott téri struktúrát rajzolnak fel. A középpontban álló, sötét árnyékkal borított házfal függőlegesét jobbról és balról enyhe szögben döntött függőleges tengelyek és a mozgást fokozó, átlós irányú vonalak keretezik. A formák kontúrjait a festő agresszív feketével erősítette Jegyzetek 1 Közéjük tartozott Friedrich Ahlers-Hestermann festő is, aki 1908-ban Matisse tanítványa volt. 2 Galimberti Sándor: Karfiolos csendélet. Olaj, vászon, 38,3 x 45,2 cm. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. Olvasó öregasszony. Olaj, vászon, 65 x 55,5 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. 3 1908-1909 telén a művész több hónapon keresztül Rippl-Rónai vendégházában lakott. 4 „Ezzel szemben nézzük meg Césanne [sic!] valamelyik képét: ott minden oly jól van kombinálva, hogy bármilyen tetszőleges távolságból a testeket jól meg lehet különböztetni és felismerni; hogy melyikhez tartozik ez vagy az a testrész, bármennyi legyen is az ábrázolt személyek száma. Ha a kép rendezett és világos, az annak tulajdonítható, hogy kezdettől fogva Gyenes Gitta (Budapest, 1887. március 24 - Budapest, 1960. szeptember 25.) Gyenes Gitta - hídépítő mérnök édesapja alkalmi oktatása után 1906-tól a Munkácsy-tanítvány Karlovszky Bertalanhoz járt rajzolni, festeni.' Emellett meglátogatta a nagybányai művésztelepet, ahol Iványi Grünwald tanítványa volt, s gyakran utazott rokonlátogatásra Bécsbe, itt egy szabadiskolában képezte tovább magát. Római tanulmányútja alatt ismerkedett meg Wallesz Jenő újságíróval, az Üstökös és A Hét című lapok munkatársával. Ö lett később a férje, így közel került az újságíráshoz, gyakran vett részt például különféle kulturális eseményemeg. A kirobbanó narancs és a fekete ellentétét a stilizáltán hajladozó fák zöldjei és az égbolt kék foltjai ellenpontozzák. Az átlós szerkezet ellenére a perspektíva csak látszólagos: sem a távlat, sem a színek nem támasztják alá. A művészpár a fauvizmustól a kubizmus felé vezető művészi fejlődését mutatja két Nagybányán festett mű: Dénes Valéria Táj házakkal és Galimberti Nagybányai motívuma (kat. sz. 129.). A képek struktúrája színében és érzelmi intenzitásában a fauvizmus jegyeit mutatja, egyszersmind a térszerkezet továbbgondolásáról árulkodik. 1913 körül Galimbertiék a tér korábbi, elsősorban átlós irányú, sodró tagolása helyett középpontjukban plasztikusan domborodó térhatásokat kerestek; ez az ábrázolásmód erősen hasonlít a fotográfusok halszemoptikával készült felvételeihez. Ellentétben a francia kubizmus hűvösen kiérlelt képeivel, amelyeken a forma a racionális elemzés módszerével válik mind elvontabbá, Galimbertiék művein drámai küzdelem zajlik. A fauvizmus expresszivitását továbbra is megtartva lehasogatták a formák esetleges, szabálytalan részeit, és az így redukált formákat kirobbanó intenzitású, expresszív látomássá írták át. A fauve stílustól való eltávolodásukkal párhuzamosan sajátos, egyéni nyelv következetes kimunkálásán dolgoztak. Galimberti a Jardin Zoologique-ba járt, hogy állattanulmányokat készítsen fantasztikus állatképeihez. Kapcsolatba került a kubista és naiv művészek gyűjtőjével, Wilhelm Uhdéval is, amikor a világháború végzetes módon derékba törte a család életét. A tragikus életúthoz a házaspár műveinek sorsa is hozzájárult: képeikből nagyon kevés maradt az utókorra. Megrázó Hincz Gyula visszaemlékezése a Galimberti-művek egy részének elpusztításáról, azokat ugyanis az 1920-as években a Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak részére nyersvászonként áruba bocsátották.

9 Géger Melinda a természetből csak absztrahál (vagyis csak azt festi, ami őt érdekli), nem pedig a természetet kopírozza." Galimberti Sándor: Egy művész a somogyi festők tárlatáról. Somogyi Hírlap 1909. január 3. 3. 7 Ferenczy Béni 1912-1913 telén járt Párizsban, s Perlrott Csaba Vilmos kísérte el Matisse-hoz. Ferenczy Béni: írás és kép. Bp., Magvető, 1961. 29. 8 Művészi fejlődésünk. Galimberti Sándor és Dénes Valéria 1914-es kiállításának szórólapja. 9 László Gyula: Vaszary János emlékezete. Somogyi Almanach, 9. Kaposvár, 1967. 20. A fellelhető alkotásokat R.: Galimberti emlékkiállítás. Kat. Szerk. Géger Melinda. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, 2003. ken, törvényszéki tárgyalásokon mint rajzoló. Erősen érdeklődött a textilművészet és a porcelánfestészet iránt, mely vonzalma egész életében elkísérte. A legkorábbi ismert képe az 1906-os Műterem,

2 melynek nőalakjai leginkább Rippl-Rónai hajlékony vonalvezetését idézik, de nem áll tőle távol az újságrajzolók karikaturisztikus felfogása sem. Az 1910 körül a nagybányai művésztelepen készült festményei között találunk hagyományosabb tájképet, mint például a Nagybánya közeli, szőlővel borított, lankás sikárlói domboldalt, vagy már a Ziffer Sándor színes, dekoratív hatását tükröző, pihenő kirándulókat megörökítő jelenetet egyaránt.

3 Akárcsak Ziffer esetében, az oldott festőiség és az összefoglaló formák egyeztetésének igénye érhető tetten ekkortájt készült műmegvolt a rendezettség és világosság a festő agyában, vagy mert a festő tudatában volt annak, hogy ezek szükséges tényezők. Keresztezzék bár a tagok egymást, vagy keveredjenek el, mégis a szemlélő egy testhez tartozónak fogja őket látni és az alak elgondolásának a tényezői lesznek; zavar nincs többé." Matisse 1911. 198. 5 Galimberti Sándor: Róma-villai részlet. Olaj, vászon, 59 x 75 cm. Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. RipplRónai villa télen. Olaj, vászon, 55 x 62 cm, Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár. 6 „A művész - amikor alkot - a közönséggel abszolút nem törődik, azért úgy festi és azt festi, ami őt éppen megragadja - amit átgondol, átérez - s azt igyekszik néhány vonással megrögzíteni. [...] A művész