Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
MAGYAR VADAK - ÉLETRAJZOK
Ballá Béla: Ősszel, 1909. Kat. sz. 1. pe sem szerepelt, pedig a rendező bizottságnak Lyka Károly is tagja volt. Mindenesetre 1913 végén két aradi társával, (Irányi) Iritz Sándorral és Pataky Sándorral közös fellépésük a Könyves Kálmán Szalonban a fővárosi beérkezettség tünékeny illúziójával kecsegtette, ugyanakkor a két évvel korábbi megjegyzések, amelyek a művek egyenetlen kvalitására, a rajzbeli gyengeségekre vonatkoztak, ezúttal sokkal élesebben hatottak. Elek Artúr kedvező kritikájában - „előadásában jóleső lendület van, amellett nem részletező, inkább összefoglaló" - azt javasolja Baliának, hogy az impresszionista felfogás ellenében inkább a dekoratív vonalat kövesse, s így egy monumentálisabb stílushoz juthat el. 7 Az igazi, bár regionális léptékű sikert azonban a művész nagyváradi bemutatkozása hozta el. 1914 januárjában a Vármegyeházán rendezett kiállítására az elmúlt évek terméséből Ballá mintegy ötven képet válogatott ki. A helyi sajtó melegen üdvözölte a művészt, aki - úgy tűnik valamelyest módosított stílusán, s a kísérletező magatartást feladva elindult egy könnyebben befogadható, hangulati festészet irányába. A lapok Renoir, másutt a „pointilleur Pissaro és az annyira tudatos Gogain" [sic!] hatását emlegették, melyeken eredményesen jutott túl a művész. „Nem tombol itt sem a modernség, sem az iskolás pedantéria, nincsen sikító szenzáció, csak kellemes, megnyerő, üde fiatalság, ami már magában véve is művészi élmény" - összegezte a látottakat Nagyváradi Napló cikkírója. 8 Az 1914 nyarán kitört világháború miatt Ballá Béla mozgástere leszűkült, élete visszazárult szülővárosába, amely pár évvel később már Romániához tartozott, akárcsak Nagybánya, ahol a művész 1927 után élt és dolgozott. Impresszionisztikus képeivel részt vett ugyan a helyi tárlatokon, rendszeresen írt beszámolókat az ottani lapokba, de már az 1930 körül jelentkező újabb generáció törekvéseihez nem tudott vagy nem akart kapcsolódni. 9 Szűcs György Jegyzetek 1 Dr. Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona. I. Bp. 1915. 97-98. Rövid életrajzát összeállította Murádin Jenő: Nagybánya. A festőtelep művészei. MissionArt Galéria, Budapest-Miskolc, 2001 2 . 9-10. 2 A Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, Lyka-hagyaték, Itsz.: H. 103.691. 3 Tél az udvaron. Művészet 1912. 7. 217. 4 Rippl-Rónai József levele Koronghi Lippich Eleknek, Kaposvár, 1908. június 19. OSzK, Levelestár. 5 n. n. [Lyka Károly]: Ballá Béla képei. Új Idők 1911. május 7. 479. 6(Md.) [Malonyay Dezső]: Ballá Béla képei. Budapesti Hírlap 1911. április 26. 12. 7(e.a.) [Elek Artúr]: Három aradi festő. Újság 1913. november 5. 20. 8 Egy sötét piktor ragyogó képei. Nagyváradi Napló 1914. január 25. 7. 9 Ballá korai időszakáról bővebben ld. Szűcs György: Az ismeretlen Ballá Béla, avagy az elmaradt siker anatómiája. Artmagazin 2005. május-június, 49-53. Bálint Rezső (Budapest, 1885. október 14 - Budapest, 1945. november 18.) Bálint Rezső rövid nyomdászati képzés és magániskolái tanulmányai után 1906 nyarán Nagybányára utazott, ahol Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla vezetése alatt az iskolán belül, a következő években (1907-1908, 1911) pedig az iskolán kívül dolgozott. Közben, 1906 őszén beiratkozott Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájába. 1908 tavaszán harmadmagával megszervezte a Műcsarnokból „refüzált művészek szalonját", a „Visszautasítottak" kiállítását. A párizsi mintára rendezett új vállalkozásnak a Gresham-palota első emeleti termei adtak helyt. Ott kiállított művei láttán Szablya-Frischauf Ferenc meghívta Bálintot a Kévébe, amelynek tevékenységében ettől kezdődően aktívan részt vett. A művészegylet második tárlatán, 1909. novemberében már 24 művét állította ki, 1 melyek a megelőző néhány évben Nagybányán és Budapesten, illetve Münchenben 2 születtek. Testvérei szintén művészet körüli pályákon mozogtak. Bálint Jenőt a század első felének neves művészeti írói között tartjuk számon, öccse, Béla pedig Albert Berger néven futott be jelentős műkereskedői karriert Párizsban. 3 A nagybányai neós mozgalommal való kapcsolatát a Kéve művészcsoport második kiállításán Anyám arcképe címen bemutatott, 1907 körül festett portréja, illetve a Fürdőző gyermekek című nagyméretű vászna szemlélteti. Mindkét festmény lappang, de A Ház című művészeti folyóiratban közölt fekete-fehér reprodukciók alapján érzékelhető, hogy Bálint ekkori stílusára leginkább Czóbel Béla és Ziffer Sándor frissen importált párizsi modernsége hatott. Bálint Rezső műveit az 1912es Nagybányai Jubiláris Képkiállításon is a neósok termében állították ki, 4 de az ott bemutatott festményeit nem ismerjük. A festő epizódszerű fauve-periódusát csupán néhány képpel reprezentálhatjuk, ám a feltehetően 1908 táján született tájképéről (kat. sz. 2.) is csak feltételezhetjük, hogy szerepelt valamelyik korai kiállításán. 1 " Bálint 1909 őszén, szinte a Kéve tárlatával egy időben a Könyves Kálmán Szalonban is bemutatta néhány alkotását, ahol a nemrégiben felbukkant Ebéd című pasztellje is szerepelt. Ez a mű, s még néhány reprodukcióból ismert, ekkoriban keletkezet festménye jól mutatja, hogy Bálint aktuális stílusa leginkább Rippl-Rónai egy évtizeddel korábbi alkotásaira reflektált. 6 Már ebből is kitűnik, hogy Huszár Vilmoshoz és
