Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BOROS JUDIT: Perlrott Csaba Vilmos szintetizáló festészete

absztrakció határáig fokozó korszakát jellemzik. Ebben a festészeti szempontból rendkívül ingergazdag környezetben alakították ki avantgárd képeik összetett formarendszerét a Matisse-iskola tagjai. Bár a későbbi visszaemlékezők nem sorolják fel nevét az alapítók között,

33 valószínű, hogy Perlrott valóban már a kezdetektől ott volt a Couvent des Oiseaux-ban. Matisse képeinek egyes elemei már 1907 folyamán, az iskola megalapítása előtt megjelentek vásznain. így például a Festők iskolája (kat. sz. 200.) című munkán, mely annak ellenére, hogy nem a Matisse-iskolát ábrázolja, stilisztikailag Matisse 1907-es képeinek alakfestési módját követi. Az iskola megnyitása után keletkezett kompozíciók már markáns antinaturalista vonásokat hordoznak, akár tájképi környezetet, akár a tájban elhelyezett vagy enteriőrben festett aktokat ábrázolnak. Ismeretes, hogy a beállított élő modellek tanulmányozása mellett Matisse megkívánta növendékeitől, hogy ókori szobrok gipszmásolatait tanulmányozzák. A visszaemlékezések némiképp eltérnek a szobrok pontos megjelölésében, többen említik a Belvedereí Apolló másolatát, van, aki egy Louvre-béli Mars-szobor kópiájára emlékezik, illetve egy i. e. 5. században készült életnagyságú férfialakot ábrázoló görög szobor gipszmásolatára.

34 Időnként Matisse teljesen felfüggesztette az élő modell beállítását. Nagy figyelmet fordított arra, hogy növendékei alaposan megértsék a test felépítését, a tömegelosztást, a testrészek ízesülési pontjainak teherviselő szerepét. Arra biztatta őket, hogy mindenekelőtt a mű (festmény, rajz vagy szobor) egészének egységes kifejezőerejét tartsák szem előtt. Ennek elengedhetetlen feltétele a formák és színek logikus konstrukciója, mondotta. Kezdetben hetenként egyszer, a második évtől (1909) kéthetente korrigált. Az iskola fennállásának utolsó évében csak szobrászatot tanított. Mindez mély benyomást tett tanítványaira, akik 1908 után a mester nézeteit a Notes d'un peintre

35 (Egy festő feljegyzései) címmel közzétett eszmefuttatás elmélyült tanulmányozása által még alaposabban megismerhették. Matisse tiszteletben tartotta növendékei egyéni törekvéseit, nem festett bele képeikbe, nem várta el, hogy utánozzák. Azt azonban nem akadályozhatta meg, hogy képeinek hatása megjelenjen az iskolát látogató festők munkáin. Nehéz pontosan datálni Perlrott 1908-1909-ben festett műveit. Keletkezésük feltételes meghatározásánál figyelembe kell vennünk, hogy Matisse mellett Derain, Picasso, Braque legfrissebb alkotásait is közvetlenül ismerhette. Pontos évszám (1909) csak a Nagybányai utcán (kat. sz. 211.) olvasható. Stilisztikai jellegzetességei mellett katalógusadatok és sajtóhírek is alátámasztják azt a feltevést, hogy Perlrott egyik legjelentősebb korai munkája, az Aktok a szabadban (Éden, kat. sz. 201.) 1908 nyarán készülhetett. Az Árkádia-témakörhöz kapcsolódó kompozícióban Perlrott idilli tájba helyezte a műteremben festett akttanulmányok figuráit. A kép előterében fekvő monumentális nőalak Matisse Nu bleu: Souvenir de Biskra (Kék akt. Emlék Biskrából, 1907 körül) című képének interpretációja, a középső alak kubista síkokra bontott hasa pedig Picasso Avignon! kisasszonyait, illetve Derain Aranykor című képét idézi. Az Éden levágott részlete a Háttal álló fiúakt (kat. sz. 202.), amely némi mitológiai felhanggal - a fiú kezében egy alma van Matisse Háfa/cf-szobrát juttatja a néző eszébe. Az Éden Perlrott neós korszakának egyik legfontosabb darabja. Több mint valószínű, hogy ki volt állítva az 1908-as Salon d'Automne-on (Étude, Tanulmány, 1641 .),

36 a MIÉNK második kiállításán 1909-ben (Tanulmány, 172.), és a Bölöni György által szervezett 1909-es aradi kiállításon.

37 Minderre részben a kép kiváltotta sajtóvisszhangok nyomán következtethetünk. Bölöni György máig érvényes megállapításait kivéve a reakciók zömében negatívak voltak.

38 Bölöni sorai azonban a Matisse-iskolában zajló alkotói folyamat pontos ismeretéről és megértéséről tanúskodtak: „Az új magyar festők csapatának van egy embere (Perlrott Csaba Vilmos), ki sokakban halálos ellenszenvet ébreszt képe - elíziumi kertje - és saját becses személye iránt. Izgató vörös színei, feszülő zöldjei, kirobbanó sárgái szemet szúrnak, pedig a művészet szabadsága - hogy nagyon prózaiasan beszéljünk - meg sem engedi, ilyeneken fennakadjunk. A képe pedig pogány egészséges fejezet az emberi életből, friss, üde, és olyan általános emberi érzéseket ad, olyan monumentális masszáját hozza mozgásba szenzációinknak, hogy igazán antik márványszobrok azok, amelyek ilyenformán nyúlnak hozzánk."

39 Úgy tűnik, hogy Perlrott számára sokkal inkább a fauvizmus szellemiségének, erőteljes expresszivitásának átvétele volt fontos, mint a konkrét fauve stíluselemek alkalmazása. Festészete abban a termékeny művészetfelfogásban gyökerezett, amely nem választotta rigorózusan szét a fauve és a kubisztikus (főleg Cézanne térhasználatának példáját mutató) szemlélet elemeit, sőt, gyümölcsözőnek tartotta ezek szintézisét. Fauve színhasználatot vagy ecsetkezelést láthatunk az 1907-1908 körül készült Fekete hajú nő vagy a Verőfényes udvar Nagybányán (kat. sz. 199.) című képek, az 1908-1910 között a Matisse-iskolában festett két műtermi akt (Álló akt, kat. sz. 205., Női akt, kat. sz. 204.),

40 az 1909-re datált Nagybányai utca (kat. sz. 211.), vagy az 1910 körül keletkezett órás csendéletek (kat. sz. 207., 208.) esetében. Perlrott legtöbb 1920 előtt festett képére jellemző az organikus formák és színek antinaturalista alkalmazása. A kompozíciót egységes metaforába összefogó stíluselemek - mint a különböző növényi ornamentikát idéző textíliák háttérként való alkalmazása, a képbe festett Lőwy Ödön lapszerkesztő otthonában, 1935 körül Magántulajdon