Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
ITTHON ÉS A NAGYVILÁGBAN - PASSUTH KRISZTINA: Francia Vadak, magyar Fauve-ok
Camoin Courbet műveit rajzolja. A modellálásnak a leegyszerűsítésére és a színek telítettségére, tehát a fauvizmusnak a két fontos felfedezésére Derain, úgy tűnik, a Louvre-ban érzett rá, éppen ezekben az években. 48 Matisse és Derain már igen korán munkához láttak, s számukra a másolás a legfontosabb, szinte életszükségletté vált, 49 amit a későbbiekben is folytattak. 50 Később, 1930-ban Matisse így emlékezett Chardin-másolatára: „A La Raie (A rája), amit megpróbáltam síkokban megfesteni, annak Cézanne volt a hátterében." 5 ' A kópiák, amelyeket a jövendő fauve-ok készítettek, többnyire meglehetősen eltértek az eredeti modelltől, legalábbis a Louvre bíráló bizottságának véleménye szerint. A hitelesség mércéjeként a kópia mellé odahelyezték az eredetit is. „A mi másolatainkat csak könyörületességből fogadták el - emlékezett vissza később Matisse. - Vagy néhányszor, mikor Roger Marx képviselte az ügyünket." 52 Matisse mellett Derain volt a leglelkesebb másoló. „Az én rögeszmém a Louvre volt, s alig múlt el nap, hogy ne tettem volna be oda a lábam" - idézte fel korai éveit a mester egy 1942es cikkében. 53 Legelevenebb bizonyítéka állításának az a fennmaradt vázlatkönyv, amiben 1904 és 1906 között (tehát a fauve áttörés időszakában) 311 eredetiről készült másolata van, legyen az festmény (Delacroix, Rubens, Tiziano stb) vagy szobor utáni vázlatos feljegyzés. 54 Derain legismertebb másolata azonban egy olajkép, amely - az akkori ismeretek szerint - Ghirlandaio, a jelenlegi kutatások fényében Biagio d'Antonio Le Portement de croix (Keresztvitel) festményéről készült, méghozzá sajátosan ötvözve a régi oltárkép hagyományos kompozícióját a hangosabb fauve színekkel, darabos formálással, az arcok expHenri Matisse: Meztelen férfi, 1900 körül. Olaj, vászon, 99,3 x 72,7 cm The Museum of Modern Art, New York, Kay Sage Tanguy and Abby Aldrich Rockefeller Funds. Acc. n.: 377.1975. Digital image © 2006, The Museum of Modern Art I Scala, Florence, © Succession H. Matisse I HUNGART 2006 resszív vagy éppen groteszk arckifejezésével. „A Louvre-ban Ghirlandaiót másoltam - emlékezett vissza Derain -, és szükségesnek tartottam, hogy ne csak ismét színt tegyek rá, hanem megerősítsem a kifejezését. Ki akartak dobni a Louvre-ból, a szépség elleni merényletre hivatkozva." 55 „Mi több, még a látogatók is azt kívánták, hogy tiltsák meg nekem a képek karikaturizálását" - említette máskor. 56 Derain valójában saját fauve nyelvezetének kialakításával volt elfoglalva, s nem annyira a szorosan vett hasonlóságot, hanem saját rajzstílusát kereste. 57 A magyar festők számára természetesen ugyanúgy adott volt a lehetőség, hogy technikai képességeiket és művészi szemléletmódjukat egyaránt a másolás gyakorlatával fejlesszék tovább. Rendelkezésükre állt itthon 1906-tól a Szépművészeti Múzeum, és Párizsban a Louvre gyűjteménye. Feltevésünk szerint azért készült itthon viszonylag kevés másolat, mivel sem a Mintarajziskolában, sem a Hollósy-rmagániskolában nem volt egy olyan típusú egyéniség, mint Gustave Moreau, aki a fiatalokat rávezette volna a másolás értelmére. Mindehhez hozzátartozik, hogy mivel itthon a másolatokat még kevésbé lehetett értékesíteni, mint Párizsban, még az elkészült kópiák nagy része is megsemmisült, vagy szellemi értéke megkérdőjeleződött. Mint ahogyan ezt Lengyel Géza kritikus a Nyugatban 1908-ban kifejtette: „Az, ami a művészetben az elődöktől több-kevesebb nyugalommal átvehető: az ecset, a vászon, a festék, a véső. Azután újra, örökké elölről kezdődik minden."' 8 Valójában Lengyel Géza nem magát a másolás elvét támadta, csupán a hagyományos, pusztán technikai bravúrt ítélte el, mellyel az innovatív önkifejezés elvét szegezte szembe. „Számára csak a csodált remekművek egyéni átiratának volt létjogosultsága, a részlethű kópia helyett a moderneknek már sokkal inkább az értelmező pastiche vagy a parafrázis műfaja felelt meg" - írja Révész Emese. 59 Hogy a magyarok közül kik és milyen elképzelésekkel másoltak, azt csak részlegesen lehet rekonstruálni. Úgy tűnik, hogy leginkább azokat vonzotta ez a tevékenység, akik Münchenben vagy Párizsban tanultak, így elsőként Czóbel Bélát, Márffy Ödönt, Bornemisza Gézát, Bálint Rezsőt, Gyenes Gittát. Czóbel Béla Önarckép palettával című 1902-es festménye 60 nem egy meghatározott Rembrandt-kép után készült, hanem egészében Rembrandt műveinek atmoszféráját árasztja. Sötétbarna tónusából éppen csak halványan világlik ki az arc egyik fele, a többire a gyűrött kalap vet mély árnyékot. Rembrandt világa tökéletesen jelen van a festményen, amely ugyanakkor Henri Matisse egykorú képeinek ugyancsak sötétbarna, olajos színeinek hangulatát idézi fel. Czóbelhez hasonlóan Márffy Ödön is készített másolatokat, így ismeretes egy Frans Hals és egy Tiziano utáni kópiája. Márffy tehát két olyan mestert választott, akik a Louvre-ban kiemelkedő státusnak örvendtek, és nyilván számos korabeli kópia ihletői voltak. Az 1900-as évek elején festett Tiziano-kópia, 61 a másik egy Frans Hals Cigánylány utáni másolat 1905-ből, 62 ahogy a testvérének és sógornőjének szóló ajánlásban Márffy megemlíti: „a Louvre-ban megfestettem Franz Hals Bohemienne-jének másolatát". 63 Márffynak elsősorban azért volt szüksége a másolat elkészítésére, hogy a székesfőváros tanácsának ösztöndíj-meghosszabbítási kérelmében hivatkozhasson rá. 64 Csók Istvánt is hasonló szempontok vezethették, amikor azt írta Lázár Bélának Párizsból: „kis öröklött pénzecském elfogyott. Én, ki teljes világéletemben jó módhoz voltam szokva, majd megőrültem azon gondolatra, hogy fogok én festeni pénz nélkül? [...] Hopp! megvan! Heuréka! Festek eladó képeket. Festek, mint annyi más praktikus piktor Mierist, Ver Mert [sic!], mit tudom én kit, mit, csakhogy pénzt szerezzek, csakhogy az így szerzett pénzből megfesthessem a Műteremsarkot, a Thamart,
