Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BOROS JUDIT: Perlrott Csaba Vilmos szintetizáló festészete

Perlrott Csaba Vilmos: A Fekvő akt című festmény hátoldala, 1905 Perlrott Csaba Vilmos: Ruhaszárítás, 1905. Bay Gyűjtemény olyan rendhagyó művészeti jelenségekhez, amelyek megközelíthetetlenek maradtak konzervatívabb nevelésű társaik számára. Ugyanakkor nélkülözték a sokalakos, bonyolult kompozíciós gyakorlatokat, illetve - bár aktmodellt rendszeresen állítottak a szabadiskola műtermeiben - a klasszikus aktstúdiumot. Elképzelhető, hogy azok a fiatal festők, akiket a plein air tájfestészet nem elégített ki, és „akadémikus" érdeklődést mutattak, a többieknél nehezebb helyzetbe kerültek a művésztelepen. Ilyen jellegű oktatásban csak Ferenczy Károlynál részesülhettek, aki viszont nem nézte jó szemmel bizonyos modernista hatások fokozatos elterjedését a művésztelepen. Úgy érezhette, hogy a művészet nyelvi elemeinek túlhangsúlyozása a teljesség megfogalmazásának rovására megy, és egyfajta maníros felületességhez vezet. Különböző időpontokban rögzített életrajzaiban Perlrott eltérő módon emlékezett mind a Nagybányán, mind a Párizsban eltöltött éveinek kezdeti időpontjára. Túl az emlékezet megbízhatatlanságából adódó tévedéseken, ebben bizonyos tendencia mutatkozik. A párizsi tartózkodás tekintetében érthető, hogy egyre korábbra tette ottani éveinek kezdetét, hiszen a modernizmus hazai közvetítésében játszott szerep elsőbbségéért sokan vetélkedtek. Nagybánya vonatkozásában azonban alig értelmezhető a bizonytalanság. Első, 1914-ből keltezett önéletrajzi levelében

1 Perlrott azt írta, hogy 1905-ben kezdett Nagybányán dolgozni Iványi Grünwald irányítása alatt. Ugyanakkor számos adat bizonyítja

6

, és később maga is így emlékezett, hogy 1903 nyarától dolgozott a művésztelepen, ahol Koszta József tanácsát követve Ferenczy Károly korrektúráját kérte.' Egy későbbi interjú szerint 1903-1904 telén Ferenczy budapesti magániskoláját is látogatta.

8 Első Nagybányán festett képe, a Cigányok a csűrben

9 jól láthatóan Ferenczy hatása alatt készült, de érezhető Ferenczy befolyása a mű szabadabb, vázlatosabb, második változatánál (Cigányok),

10 valamint az 1905-ben festett Ruhaszárítás

11 esetében is. Utóbb mégis inkább Iványit tekintette mesterének. „Ferenczy Károly [...] messze állt tőlünk, hatalmas zsenije másképp magyarázta a természet zárt egységét, s csak jóval később jutottam ismét közelébe, s szerettem meg művészetének egyszerű kifejezési módját."

12 Bár Ferenczy támogatásával sikerült elnyernie a párizsi utazás anyagi alapjait megteremtő ösztöndíjat,

13 úgy tűnik, hogy 1907 nyarán, első párizsi évét követően vele is konfliktusba került. „Ez nálam a pálfordulás éve volt. Ferenczy Károlynak kellemetlen volt, hogy áttértem az uj művészeti irányra" - mondta évekkel később.

14 Elképzelhető, hogy az akkor elszenvedett sérelmek miatt törölte egy időre emlékezetéből a Nagybányán töltött első éveket. A felsorolt három mű kivételével mindmáig lappanganak azok a képek, amelyeket Perlrott 1906 decembere előtt festett Nagybányán. Újsághír alapján tudjuk, hogy megfestette Agricola Adolf volt nagybányai polgármester életnagyságú arcképét,

15 valamint hogy 1906 augusztusában a főispán látogatása alkalmából Nagybányán rendezett, mintegy 100 képet bemutató kiállításon a Cigányok a csűrben című kompozíció társaságában egy portrét (talán éppen Agricola Adolf arcképét) és egy tanulmányfejet állított ki.

16 Legérdekesebb korai munkája, a Ruhaszárítás már 1905-ben jelezte, hogy alkotója nem maradt érzéketlen a nyári hónapokban Párizsból Nagybányára érkező Czóbelék által közvetített antinaturalista szirénhangok iránt sem. Perlrott Csaba Vilmos (hátul palettával) Nagybányán 1904-ben Magyar Nemzeti Galéria, Adattár