Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

MAGYAR VADAK - PÁLYAKÉPEK - BARKI GERGELY: Berény Róbert, az „apprenti fauve"

„Fauve-nak, vadnak kereszteltek el akkor bennünket, s mi is megkaptuk a magunkét. " ' A „magyar fauve-ok",

2 azaz a magyar Vadak közül - Czóbel Béla mellett-Berény Róbert (1887. március 18- 1953. szeptember 10.) tekinthető a „legfauve-osabb" festőnek. Czóbel Bélát a francia „Les Fauves" csoport tagjaként is számon tarja az egyetemes művészettörténet-írás, de a korabeli párizsi lapkritikák Berényről szintén a társasággal kapcsolatban tettek említést, mintegy a fauve-ok csoportjához tartozóként említették, és a későbbi, fauvizmust tárgyaló nemzetközi szakirodalomban is szinte kizárólag az ő neve merült fel magyarként Czóbel mellett.

3 A magyarnyelvű szakirodalom elsősorban cézanne-i látásmódját és a Nyolcak működéséhez köthető alkotásait emelte ki, fauveos periódusát kevesebb hangsúllyal tárgyalta monográfusa is.

4 Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy a festő korai alkotásai közül igen sok még ma is lappang, s csak az utóbbi néhány évben kerültek elő nagyobb számban azok a művei, amelyek alapján most már bátran kijelenthetjük, hogy Berény festői életművének egyik legkiemelkedőbb korszaka éppen fauve periódusa volt. 1905 elején, tizennyolc éves fejjel került Párizsba, ahol megismerkedett néhány akkor már kint élő magyar festőkollégájával, többek között azokkal, akikkel később megalakították a Nyolcak avantgárd szellemű festőcsoportot. Társaihoz hasonlóan beiratkozott a Julian Akadémiára, s hamarosan a legjobb rajzolók közé került, de csupán négy hónapig látogatta mestere, Jean-Paul Laurens műtermét.

5 Jómódú családja anyagi támogatásának köszönhetően önálló műtermet bérelhetett a Montparnasse-on,

6 s inkább a műkereskedések, a sorra nyíló kiállítások, Cézanne, Gauguin, Van Gogh művei vonzották, de a legnagyobb hatást az akkor jelentkező fauve-ok festményei gyakorolták rá, melyeket a Salon d'Automne termeiben látott 1905 őszén. 1906-ban festett képein ez a hatás már tetten érhető. Korábbi, Rembrandton és Munkácsyn pallérozott palettája ekkor kiszínesedett, forma-, és térkezelése bátrabbá, modernebbé vált. Az év nyarán - mint minden évben 1905 és 1911 között - hazautazott,

7 majd ősszel Párizsba visszatérve otthon, Budán illetve Tahitótfalun töltött vakációja alkalmával festett BÁRKI GERGELY Berény Róbert, az „apprenti fauve" 1. Berény Róbert: Morcos önarckép, 1907 körül. Kat. sz. 39. alkotásaival részt vett élete első kiállításán, a Salon d'Automne-on.

8 Mindössze 19 éves volt ekkor. A kiállításra édesapja portréja mellett egy bizonyos F. M. monogramú íróról festett arcképét

9 és még egy „szürkés portrait tanulmányt"

10 küldött be. Utóbbi arcképpel kapcsolatban felmerült annak a lehetősége, hogy azonos lehet azzal a néhány éve felbukkant férfiportréval, amely valószínűleg barátját, a neves lapkritikust, Bölöni Györgyöt ábrázolja (2. kép, kat. sz. 3.).

11 Három portréja mellett kiállította Gyermekek a kertben (Enfants dans le Jardin) című festményét is (5. kép), amelyről csak az utóbbi időben sikerült bebizonyítani, hogy nem Bálint Rezső, hanem Berény Róbert ifjúkori alkotása.

12 A festmény koloritja még kevésbé, de a figurák sommázó, torzító szándéktól sem mentes megformálása, a nagy homogén