Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - KEMÉNY GYULA: Francia nyomvonalak a magyar Vadak és a neósok festészetében. Egy restaurátor feljegyzései
72. A háttér vertikális síkba emelése Tihanyi Lajos Pont Saint-Michel című festményén (kat. sz. 223a.). A szerző rajza. Albert Marquet-nél találjuk meg több változatban is a Tihanyi-kép témájának analógiáit. A grenoble-i múzeumban lévő kép szintén 1908as, míg a Centre Pompidou-ban lévő szűkebb kivágatú változat 1912ben készült (kat. sz. 295.). Ezek a művek azonban inkább az impresszionizmus karakteres stílusjegyeiben fogant atmoszférikus térábrázolások, ahol még a levegőperspektívának a színhasználatra vonatkozó szabályait is figyelembe vette a festő. A levegőben és fényben feloldódó tér azonban izgatta a festőt már fauve-os korszakában is. Ezek a Szajna-parti városképek a bizonyítékai annak, hogy a fauvizmusnak nem voltak felrúghatatlan szabályai a keveretlen tubusszínekre vonatkozóan sem. Ezeken a műveken kifejezetten tört színeket alkalmazott Marquet, és még arra is ügyelt - mint az impresszionisták - hogy megtartsa képeinek jellegzetes színkaraktereit. Vannak tehát halványlilában, tompa szürkéskékben és meleg zöldesszürkében tartott tájak, ahol a motívumok puhán omló színtömegeit egyedül a napkorong élénk cinóber vagy kobalt abroncsai ellenpontozzák - és ez az a meghökkentő festői gesztus, ami a fauve-okhoz emeli Marquet atmoszférikus ábrázolásait. Ugyanazzal a virtuozitással kapja el a hajnali vagy alkonyati derengés változó fényviszonyait a Szajna13. A szerző rajza Raoul Dufy Bárkák Martigues-néi című festményének görbülő felületű, szférikus térszerkezetérői parti városképein, mint amikor gyors vonalrajzaiban a mozdulat karakterét rögzíti mozgásban lévő figuráin. A Stég Sainte-Adresse-nél 2 * (1905), vagy a Louvre rakpart 25 (1905) című képek tulajdonképpen ecsettel rajzolt, festett, monumentális város-krokik. Ziffer Sándor Lelátás az István toronyból című képén (kat. sz. 276.) a térsíkok - ugyanúgy, mint Tihanyinál - az egyöntetű vastagságú kontúrok által kerülnek közelebb egymáshoz. A kompozíció térszervezése nagyon egyszerű, mégis rafinált módon történik. A függőleges irányban emelkedő, de szigorúan a horizontális síkban pásztázó szem mozgó nézőpontjából, ortogonális vetületben festi meg Ziffer a nagybányai ciszterciták templomát: nem mutatja az épület tömegeinek vertikális irányú rövidülését. Ezáltal a templom épülete masszívabb és statikusabb hatást kelt. Az épületet befoglaló kontúroknak a kép széleivel párhuzamos, függőleges állású elemei pedig kompatibilissé teszik a fő motívumot a szabályos négyzet alakú kompozícióval. A kép felső szélénél - a hegyvonulatok lábánál - kijelölt látóhatár vonalától indulva a tájelemek sűrű, vízszintes irányú vonalainak szövetéből összeálló horizontális sík, amikor eléri a templom tetejét, azon átbukva, hirtelen vertikális síkként zuhan alá. Az előtérben álló épület tömege annyira betölti a képmezőt, hogy a kompozíció középtér nélkül marad. Az így egymással derékszöget bezáró síkokban redukálódik a látvány - ami ezáltal mintha egy kockába szerkesztett téri konstrukció lenne, ahol a háttér síkját a kocka felső lapja, az előterét pedig a függőleges oldalak, vagyis a templom hatalmas sárga falai adják. A szabályos négyzetes formátum tudatos megválasztása is ennek a térszervező rendnek az érvényesülését segíti. A fauve-ok a monumentalitás kifejezése érdekében szívesen keltették olykor a szférikus térélmény illúzióját, amikor egy érzékelhetően görbülő felületen helyezték el a tájkép motívumait. Ezzel azt a hatást keltik, mintha a látványt befoglaló képkivágás határain túli teret is birtokolnák és láthatóvá tudnák tenni (Raoul Dufy: Bárkák Martiguesnél, 13. kép). 26 Ennek az univerzálisnak tetsző térélménynek az intim képkivágásba tömörítése óriási feszültséget gerjeszt a kompozícióban. Ez a fauve-ok határtalan energiáinak nemcsak színekben, hanem a „szubjektív" térlátásban és térszervezésben is szublimálódó formája.
