Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - KEMÉNY GYULA: Francia nyomvonalak a magyar Vadak és a neósok festészetében. Egy restaurátor feljegyzései
9. Ziffer Sándor szecessziós gyökerű, kalligrafikus vonalvezetésű kontúrozása Ferenczy Károly és Rippl-Rónai József rajzaival alátámasztva A neós generáció nem foglalkozott a gauguini és matisse-i képelemek jelentésrendszerével, pontosabban azok „érzelmi megfeleléseivel". így ezeknek a festőknek a műveit nézve elsősorban praktikus, funkcionális szerepkört betöltő kontúrokról beszélhetünk. Vegyük sorra, mire alkalmas a kontúr: 1. A kompozíció szerkezeti vázát értelmezi; 2. A képtereket és azon belül elhelyezkedő tömegeket két dimenzióra redukálja azáltal, hogy minden színt egymás mellé emel a vászon síkján; 3. Bármilyen két szín egymás mellé illeszthető a kontúrok mentén, ugyanis nem engedi, hogy két össze nem illő szín irritáló feszültséget teremtsen; 4. A kontúr természeténél fogva befelé sűríti a közrefogott színfoltot, és koncentrálja a szín erejét; 5. A tört pasztellszínek is az alapszínek színerejéhez hasonló intenzitásúvá növelhetők a kontúrozással; 6. A színerő fokozása szabályozható, attól függően, hogy milyen színt és annak milyen árnyalatát (sötét-világos) használjuk. Milyen kontúrokat használtak festőink Czóbel Béla szinte csak kék kontúrokat alkalmazott. Ezt látjuk a Festők a szabadban című képén, ahol laza szerkezetű, sötét párizsi kékkel jelezte a körvonalakat. Az 1906 körül készült Téren című alkotásán zárt vonalú ultramarin kontúrt, a Szalma ka lapos férfin laza szövetű híg ultramarint használt, amely valójában nem is kontúr, hanem a motívum első, ecsettel feldobott rajzi foglalata. Tihanyi Lajos tépett, oldott fekete kontúrokat alkalmazott 1908-as datálású tájképén, a Pont Saint-Michelen, míg Ziffer Sándor kékkel; Nagybányai főtér (kat. sz. 277.), zölddel; Nő karosszékben, valamint feketével kontúrozta formáit mint például a Tél Nagybányán 21 című művén. A Nő karosszékben című festményén a veronai zöld zárt vonalú kontúrja már olyan egybefüggő, hullámzó kalligráfiai minőséggé emelkedik, mint ami Ferenczy Károly szecessziós rajzainak vonalvezetését jellemzi. Amíg Tihanyi kontúrjai tépettebbek, oldottabbak és spontánabbak, addig Ziffernél ezek zártabbak, kimértebbek - ő inkább a szecesszió zsinóros vonalvezetését követi. Boromisza Tibor többnyire kék vagy fekete kontúrokat használt. Már saját korában több bírálat érte a kontúrok túlzott alkalmazása miatt, mert - kritikusai szerint - narratív töltetűvé teszi képeit. Fölmerül a kérdés, hogy miért ne lehetne narratív természetű mondanivalója egy festőnek, ha megteremti hozzá a megfelelő vizuális nyelvet. Boromisza téli tájképei vonalból szőtt, írott, mesélő képei végül is „önmagában való" kalligráfiai egységek, amelyek ugyanakkor alkalmasak annak a homogenitásnak a kifejezésére is, amit ember és természet között Nagybányán még megtalált. A narratív tartalomnak ebben az esetben vizuális nyelvi megfelelője a kontúr. Galimberti Sándor fekete, erőteljes térszerkezeti vonalakkal teremtett dinamikát vásznain. Kukovetz Nana Lovagló férfi című képén (kat. sz. 164.) hullámzó fekete kontúr öleli körül a formákat, míg Berény Róbert - elsősorban műtermi aktjain - kifejező, spontán kontúrrajzzal szinte karikírozza, eltúlozza az igazságot. Rippl-Rónai József ebből a szempontból is kivétel: meleg színű, angolvörös vagy caput-mortum színű (vörösesbarna) kontúrokat használt, mellyel előrajzolta kompozícióinak szerkezeti rendjét. Aztán ezeknek a hígított barna festékkel előrajzolt kontúroknak a mentén rakta fel a matt fényű, sűrű festék-mozaikszemeit, amelyek beleharapdálnak a kontúrokba, és közöttük megkapaszkodva rendeződnek el a síkon. Öntörvényű téralakítás Analógiák a francia és a magyar törekvések között Az alábbiakban kiemelt, de egymástól olykor teljesen különböző karakterű festők munkáiban kizárólag csak a térhez való közelítésükben próbálok analógiákat bemutatni, egyúttal rámutatok a megoldások hasonlóságaira és különbözőségeire is. A fauve térértelmezésnek itt bemutatott változatai nem általánosíthatók a fauve festészet egészére, hisz ez is éppoly individuumfüggő és szabályoktól mentes, mint a színhasználat. Az alábbi példák a térszemléletben megnyilvánuló energia és temperamentum egyéni kifejezésmódjaiként értelmezendők. A tér kérdése mindeddig sokkal kevésbé került a fauve elemzések előterébe, mint a szín. Pedig a fauve-ok valójában nem a térrel, hanem a térformák plasztikai értelmezésének a konvencióival szakítottak. Ezt a szakítást a magyar Vadak - a másfajta látáskultúra tradíciójától függésben - nem tették meg. Kivételt képez néhány Czóbel-, Tihanyi- és Márffy-mű. Ha szemügyre vesszük Derain Halászok Collioure-ban 22 című művét, akkor azt látjuk, hogy a kikötőben foglalatoskodó halászok kompozíciós rendjét az árnyék átlós irányú domináns kék foltja szervezi meg.
