Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - ROCKENBAUER ZOLTÁN: A fauve-os hatások alakulása a modern magyar csendéletfestészetben (1905-1914)

Jegyzetek 1 Az École des Beaux-Arts-ban, a Julian Akadémián, a Grande-Chaumière és a Colarossi-magániskolákban, valamint 1908-tól a Matisse Akadémián. 2 Például Czóbel Béla, Czigány Dezső, Márffy Ödön, Perlrott Csaba Vilmos és Orbán Dezső visszaemlékezéseiben: Matisse-t (mind az öten), Cézanne-t (négyen, kivéve: Perlrott Csaba, de a felhasznált interjúban ő csak élő festőkre hivatkozott), Picassót: (Márffy, Perlrott és Czóbel), Braque-ot, (Márffy, Perlrott és Orbán), Gauguint: (Márffy és Czóbel), valamint Rouault-t és Bonnard-t (Márffy), Van Dongent (Orbán), Puy-t, Manguint, Marquet-t (Czigány). vö.: Bölöni György: Czigány Dezső, in: Szombat, 1910. 9. [újraközölve: Bölöni 1967. 206-209.]; Czóbel Béla festőművész közlései. MTA MKI Adattára, MDK-C-ll-144; [Márffy Ödön beszél életéről és festészetéről Horváth Bélának, 1957. u.] 12 gépiratos oldal. (Az eredeti Rum Attila birtokában.); Orbán Dezső kéziratos levele Dévényi Ivánhoz. Sydney, é. n. [1966. január] MTA MKI Adattára, MKCS-C-l-159/1153; Perlott Csaba Vilmos [sic!]: Életem. MTA MKI Adattára, MDK-C-ll-60. - E források természetesen különböző mélységűek, s az említett nevek is bizonyos mértékig esetlegesek, mégis egyfajta orientációt jelenthetnek az utókor számára atekintetben, hogy művészeink szerint menynyire fontos szerepet játszott festészetük fejlődésében a posztimpresszionizmus és a fauvizmus, különösképpen Cézanne és Matisse. 3 Réth Alfréd és az elméleti kubizmus kérdéséről ld. Passuth Krisztina: Réth Alfréd festészete a primitivizmus, kubizmus és orfizmus vonzáskörében. In: Cserba Júlia - Kopeczky Csaba - Makláry Kálmán - Passuth Krisztina: Alfred Reth (1884-1966). A kubizmustól az absztrakcióig. Bp. 2003. 50-61. 4 „Le Fauvisme, nous l'avons, je pense, montré, ne fut donc pas une école, il naquit, se développa, poussa ses racines un peu à l'aventure, recruta des adeptes en raison des sympathies personelles plutôt qu'en fonction d'une stricte discipline esthétique." Louis Vauxcelles: Le Fauvisme. Paris, Olbia, 1999. 117. E nagyobb lélegzetű tanulmány 1939-ben íródott, először 1958-ban jelent meg Genfben. 5 [Márffy Ödön beszél életéről és festészetéről Horváth Bélának, 1957. u.] 3 gépiratos oldal, a 32 lapos kéziratból, mgt. Márffy párizsi tartózkodása idején (1902-1906) a nyarakat rendszerint Bretagne-ban és Bruggé-ben töltötte. 6 Hogy milyen nagy hatású volt Cézanne tárlata, jól mutatják például Márffy Ödön rajongó sorai, amit a kiállításról Rippl-Rónai Józsefnek írt: „A Salon d'Automneban 3 terem tele Cezanne dolgaival. A legritkább művészi élvezetekben van részem. A legtisztább, a legabszolutabb piktúra. Ha az ember megnézte és megértette a dolgait, csak úgy kong utána az egész Salon, a többi minden a mi van üresnek hat utána. Egy-két szép dolog van még. Maillolnak egy szép csoportja van (két életnagyságú akt) egészen a görög klassikusokra emlékeztet. 1-2 Mattis [Matisse], Bonnard, meg néhány dolog s aztán vége." Márffy Ödön levele Rippl Rónainak, 1907. november 28. MNG Adattára, 4853/b. 7 Matisse 1908. Az idézett magyar fordítás már 1911-ben megjelent: Matisse 191 1. 188, 198. 8 Bölöni György: Két festő. Világ 1914. január 25. 12. Újraközölve: Bölöni 1967. 407-408. 9 „Nous avons nos fauves aussi tout comme Paris a les siens. Et s'ils sont moins ingénieux, moins âpres, moins individuels, plus portés vers les concessions que leur collègues parisiens, ce n'en sont pas moins des fauves." Rózsaffy, Didier: Les „Hűit" (Nemzeti Szalon). Revue de Hongrie 1911. június 15. 709. 10 Kállai Ernő: Márffy Ödön újabb munkái. Ars Una 1924. 7. (április): 269. Lényegében ugyanezt a gondolatot fejti ki az Új magyar piktúra című, először 1925-ben megjelent összefoglaló munkájában is. Ld. Kállai Ernő: Új magyar piktúra 1900-1925. Bp., Gondolat, 1990.55. 11 Budapest, Könyves Kálmán Szalon: „Új Képek", 1909. december 30 - 1910. január. Czóbei és Orbán 2-2, Czigány és Tihanyi 1-1 csendéletet állított ki; Berény ekkor mindössze egy tájképpel szerepelt csak a tárlaton, nagyobb kollekcióval 1911-ben mutatkozott be. 12 Budapest, Nemzeti Szalon: „Nyolcak", 1911. április 29 - május 25. Hogy pontosan hány csendéletet állítottak ki, nem tudjuk, mivel a katalógus nem tüntet fel címeket. Czóbel nem vett részt a tárlaton, Berény, Czigány, Márffy, Orbán és Tihanyi tudhatóan szerepelt csendéletekkel. Pórt és Kernstokot ez a műfaj kevéssé vonzotta. 13 Megjegyzendő, hogy Cézanne Fekete órás csendélete ebben az időben Kohner Adolf tulajdonában volt. Ld. Molnos Péter: A Kohner gyűjtemény. Artmagazin II. (2004) március. 1. 17-23. Perlrott Csaba feltehetően ismerte a festményt, és nem kizárható, hogy saját alkotása egyfajta tisztelgés Cézanne műve előtt. A témát egyébként két alkalommal is megfestette. A kidolgozottabb változat keletkezését (kat. sz. 207.) a szakmai konszenzus 1910 körűire teszi, míg egy vázlatosabb verziót (kat. sz. 208.) 1916 körűire datál Benedek Katalin, Perlrott Csaba monográfusa. (Vö.: Benedek Katalin: Perlrott Csaba Vilmos [1880-1955] alkotói pályájának főbb állomásai. Békéscsaba, Munkácsy Mihály Múzeum. 2005. XV, ill.: 102.). Nehezen elképzelhető, hogy e két festmény ilyen időbeli eltéréssel készült volna, valószínűbbnek tűnik, hogy ez utóbbi ugyancsak 1910 körül keletkezett, esetleg meg is előzve a Kecskeméten található változatot. 14 Kállai i. m. (10. j.) 72. 15 Erre az analógiára először Rum Attila hívta fel a figyelmet: Rum Attila: Galimberti Sándor: Almák, 1911 körül. In: Mű-Terem Galéria (18.) Téli aukció, 2004. december 13. kat. 126-129. Henri Matisse: Kehely narancsokkal, 1916. Olaj, vászon, 54 x 65 cm, magántulajdon. R: Mario Luzzi-Massimo Carra: Matisse művészete 1904-1928. Bp., Corvina, 1983. 90. 1. kat. 211. 16A festmény egészen a legutóbbi időkig Franciaországban lappangott, 2005-ben került árverésre a Kieselbach Galéria (27.) Téli aukcióján. 101. t. 17 Bárki Gergely: Berény Róbert: Kékkancsós csendélet, 1911. In: Kieselbach Galéria (27.) Téli képaukció, 2004. december 10. Kat. Bp. 2004. 142-145.