Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - ROCKENBAUER ZOLTÁN: A fauve-os hatások alakulása a modern magyar csendéletfestészetben (1905-1914)

A magyarok közül a leginkább fauve-os csendéleteket a Nyolcakhoz később nem csatlakozó, „neós" Bornemisza Géza életművében találhatjuk meg. 1909-es vászna rendkívül nagyvonalú (9. kép, kat. sz. 67.). A döntött asztallap ferde sávja három részre osztja a képet, a felső és alsó háromszögben lényegében absztrakt formákká egyszerűsíti az egy-egy ívbe fogalmazott környezetet. A felső sávba benyúló fehér kancsót alul a kék könyv ellenpontozza. A foltszerűen megfestett piros és zöld gyümölcsök szinte körbetáncolják az olajzöld hátteréből vakítóan kiemelkedő fehér kancsót. A hanyagul ledobott puha fedelű könyv kékjével és az alsó sáv rózsaszín foltjával együtt a festmény Matisse dekorativitását idézi. Még inkább közel került mesteréhez 1910-ben megfestett szobros csendéletével (10. kép, kat. sz. 71.). A téma szinte azonos Matisse 1908as müvével, Bornemisza azonban nagyobb, egyenletesebb színfelületekbe fogja össze a kompozíciót, mint a francia művész (2. kép). Ugyancsak rendkívül látványos Bornemisza virágcsendélete (kat. sz. 69.). Az apró, 9. Bornemisza Géza: Csendélet (Csendélet fehér vázával), 1909. Kat. sz. 67. 10. Bornemisza Géza: Műtermi csendélet szoborral, 1910. Kat. sz. 71.