Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - ROCKENBAUER ZOLTÁN: A fauve-os hatások alakulása a modern magyar csendéletfestészetben (1905-1914)
6. Tihanyi Lajos: Csendélet cserepes virággal (Virágos cserepes csendélet), 1909 Kat. sz. 239. 7. Czóbel Béla: Csendelet zöld ajtó előtt, 1905 Kat. sz. 103. 8. Orbán Dezső: Csendélet almákkal és virágokkal, 1908 Magántulajdon annak köszönhető, hogy a pohár, a váza és a csésze más-más nézőpontból van megfestve. A kék váza dőlését fokozza a jobb felső sarokba lendületesen feltornyozott virágcsokor. Míg e festmény elsősorban hangulatában és kompozícióját tekintve fauve, Galimberti Sándor egykorú alkotása főként színeiben az (5. kép, kat. sz. 125.). A Galimberti házaspár festészete ugyan igen erős korrelációban fejlődött, e két vásznon mégis jól érzékelhető a szemléletmódjuk közötti eltérés. Bölöni György egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy: „Dénes Valéria finomabb és érzékenyebb, csaknem szellemi irányítója társának, aki erősebb, brutálisabb, de néha pikturálisabb is." 8 Ez a férfias nyerseség Galimberti csendéleteiben szinte mindig tetten érhető. E vásznán az asztalsarok - amelynek hegyét alig tompítja a rajta lévő, fehér abrosz - szinte benyomul a kép előterébe, ekként különösen fenyegetővé válik az ellenkező irányba mutató kés is. Galimberti csendélete a cézanne-i struktúra és fauve-os színek mellett dinamikájával, agresszivitásával a német expresszionizmus felé is hidat képez. Tihanyi Lajos korai csendéletei ugyancsak Cézanne látásmódjából indulnak ki, ám színei a fauve-okat (olykor Gauguint) idézik. Különösen szép a piros-zöld és sárga-zöld ellentétre építő kancsós csendélete 1909-ből (6. kép, kat. sz. 239.). Sajnos, a „legvadabb"-nak tartott Czóbeltől alig ismerünk csendéletet fauve-os korszakából. 1905-ben készült vászna (7. kép, kat. sz. 103.) meglepő koloritja dacára sem fauve alkotás, az abrosz rácsszerkezete, az árnyékkal éreztetett térhatás, a robusztus kancsó megfestése, nélkülöznek minden kecsességet, és e kép inkább a húszas évek súlyos, föld-nehéz Czóbel-csendéleteit előlegezi meg. Orbán Dezső 1908-as virág- és gyümölcscsendélete (8. kép) könnyedebb ugyan, de csak óvatosan fauve-os alkotás: kicsit szégyenlősen állítja egymással szembe a gyümölcsök ragyogó színeit.
