Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - SZÜCS GYÖRGY: Táj és természet, ember és város

Nagybányai főtér, 1900-as évek. Archív fotó a hozzá legközelebbi (talppont) és legtávolabbi (horizont) részleteket egy látványi egységként kezelve mintegy meggörbíti, maga alá hajlítja a kép terét, s ezáltal egyidejűleg többnézőpontú kompozíció jön létre.

41 További lépés, amellyel a nagybányai festők, elsősorban Tihanyi, Ziffer és Galimberti gyakorta élt, hogy a természet jelenlétének (távoli erdők, dombok, égbolt) fokozatos elhagyásával a városkép immár szinte definiálatlan struktúraként jelenik meg, s az organikus természeti, illetve az ember által konstruált formák a festő ecsetje nyomán teljesen egyneműsödnek. Az egymás mellé illesztett színmezők és az összefoglaló kontúrok így kialakított dekoratív rendje szinte kínálta magát nagyobb léptékű feladatok megoldására. Miközben Réti elégedetten konstatálta Nagybányán, hogy sem a monumentális építészet, sem az iparművészet „nem kényszerítette a stilizálás korlátai közé a festészetet"

42 az 1910 körüli vidéki és fővárosi városrendezési programok megteremtették a lehetőségét annak, hogy a művészek biztosan megvalósuló monumentális megbízásokat vállalhassanak. 1910-1911-ben épült fel a Népopera (ma: Erkel Színház) klasszicizáló épülete, melynek színpada fölé Pór Bertalan tervezte a felhők közül a kies földi ligetbe érkező múzsa női aktokkal benépesített frízét.

43 1912-ben a Nyugat művészeti kritikusa, Feleky Géza egyaránt felfigyelt a Nagymező utcában épített Ernst Múzeum festett üvegablakára és a Kiscelli úti iskola éppen elkészült falképére. Feleky írásában a Rippl-Rónai-üvegablak „nyugodt dekorativitásának" témáját egy mondattal ragadja „nők élvezik a napfényt a rét szélén" -, amelyet csupán az önelvű látvány kiindulópontjának tekint, s elemzésében a természettől való eltávolodás mértékét a figurális ábrázolás és az ornamentális látásmód között helyezi el.

44 Márffy Ödön falképe sokkal inkább elbeszélő jellegű volt: a vidéki munka évszakokhoz kötött körforgását ábrázolta. „A földművelés, vagy inkább a falusi élet három fázisát látni. Az egyik oldalon vet a gazda: felesége, ölében a gyerekkel nézi. Középütt már kévékbe kötik és keresztbe rakják a learatott kalászokat. A másik oldalon fehér paripára pattan a gazda, miután búcsút vett családjától" - foglalta össze a kép témáját Paul Claudel ebben az évben megjelent Angyali üdvözlet című misztériumdrámájának hangulatára rímelve Feleky.

45 Ziffer Sándor: Nagybányai főtér (Nagybanya), 1908. Kat. sz. 277. Sándor: Nagybányai varosreszlet, 1907-1908 korul. Kat. sz. 124. Színház, iskola, múzeum - a városi élet kultúrateremtő és -közvetítő helyszínei. Az épületeket díszítő jelenetek pedig azt dokumentálják, hogy minden, magát modernnek és haladónak tekintő kor megteremti saját nosztalgikus ábrándképeit, amelyek képi világa újra és újra az idealizált vidék elemeiből építkezik. „Ha valakinek Budapesten csak egy délután alkalma volt - csupán valamely művészkávéház törzsasztalánál is - bepillantani a budapesti művészeti viszonyok bűzös káoszába, elundorodva menekül és áhítva kívánja vissza Nagybánya tiszta levegőjét" - vonta le a konzekvenciát néhány évvel azelőtt Réti, mielőtt főiskolai tanársága miatt maga is végleg a fővárosba költözött volna.

46