Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)
TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - SZÜCS GYÖRGY: Táj és természet, ember és város
Tihanyi Lajos; Kis tájkép (Tájkép), 1909 Kat. sz. 240. Bornemisza Géza: A Veresvíz utca Nagybányán, 1910 körül Kat m 70. Adaptáció és motívumkészlet Bármennyire erőltetettnek is tűnik a mediterrán halásztelepülés, Collioure és a hegyvidéki bányászvároska, Nagybánya összevetése, a vidéki életforma napi ritmusa, a nyugalmas kisvárosi atmoszféra, a közvetlen természet-közeliség hasonlóan kedvező feltételeket biztosított az ott dolgozó festők számára. Collioure - melynek lakossága sohasem emelkedett 4000 fölé - világhírét nem hatalmas városfejlődésének, valamely híres szülöttének, hanem a művészeknek, s a mai napig sokszorosításban terjedő, valóban festői motívumainak köszönheti. Elsősorban Matisse és Derain voltak azok, akik rajzaikkal és festményeikkel ismerőssé tették a tájat azok számára is, akik sohasem vették útjukat a Pireneusok lankái felé. A collioure-i motívum-katalógus szinte megszámozható tételei számtalan variációban tűnnek fel a képeken: az erődszerű Notre Dame des Anges-templom lekerekített tornya, a Plage Voramar partra húzott bárkái, a vadregényes La Moulade tengerből kinyúló sziklái, a domboldalról ferdén lesikló háztetők, vagy akár Matisse szinte áttetsző Collioure-képén (kat. sz. 296.) a dominikánus kolostor fala mentén kanyargó rue du Coma Xeric. 27 A „számozott" festői témák listája Nagybányán is könnyedén összeállítható. 28 Bármennyire is csábító lenne azonban az egyes helyszínek párhuzamos művészetszociológiai vizsgálata, nevezetességeinek egyszerű néprajzi vagy műemléki felgyűjtése, nem feledkezhetünk meg arról, hogy nem elég a motívumok statisztikai számbavétele, hanem azok képeit kell összehasonlítanunk. Ebben az esetben viszont szükségesnek tűnik - ismételten - hangsúlyoznunk azt a két összetevőt, amelyek a különböző földrajzi helyszíneken és eltérő társadalmi-kulturális miliőben született művek milyenségét befolyásolják: a táj „reális" adottságai (épített és természeti környezet), illetve a képzőművészet aktuális helyzete (vizuális környezet). Collioure viszonylag egyszerű képlettel rendelkezik: az impresszionista és a neoimpresszionista festők felbontó technikáját szabadon tovább fejlesztő fauve-ok színes, dinamikus stílusa, valamint a konkrét látványegyüttes, a folytonosan mozgásban lévő tenger, a vakolatlan tégla- és kőépületek, a napfényben izzó cseréptetők képzeletbeli ecsetvonásokká tagolt felülete tökéletes összhangban egyesülhetett. Ugyanebben az időben Nagybányán a táj és a művész találkozásának korábbi - Ferenczyék által kialakított bensőséges viszonya átalakult, az egykori tanítványok a lényegében változatlan, konkrét természeti látványt, illetve az impresszionisztikus elemekkel dúsított, hazai plein air naturalizmust az összetett franciaországi minták (Gauguin, Cézanne, Matisse) eredményeivel próbálták összeegyeztetni. A fiatal magyar művészek egy részének nagybányai tradíciókat felborító radikalizmusa abból is adódott, hogy a francia főváros intenzívebb vizuális élményeit igazították a kisvárosi helyszínhez, mint például Boromisza Tibor sokalakos, mozgalmas vásárjelenetei Rippl-Rónai párizsi utcaképeinek legközelebbi rokonai. Idővel itt is kialakult a szintézis, amelyet az elsősorban a táj- és városképekben realizálódó „neós", tágabban a „magyar fauve" festészet fogalma alá sorolhatunk. A topografikus megközelítéstől némiképp eltávolodva találhatunk olyan, kronológiai sorba rendezhető műtárgyegyüttest, ahol egyrészt a témaválasztás és a festésmód (stílus) összevetése a művészettörténetben elfogadott tendenciák egymásutániságát, azok szerves összetartozását erősítik, másrészt adalékul szolgálhat a földrajzi határokon túlmutató hatásmechanizmus, a típus szétterjedésének (magyarországi) természetrajzához is. A Collioure-t Nagybányával virtuálisan
