Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - SZÜCS GYÖRGY: Táj és természet, ember és város

Tihanyi Lajos: Nagybányai Mária-ház, (a Virágos cserepes csendélet című festmény hátoldala), 1908 körűi. Kat. sz. 237b. Ziffer Sándor: Mária-ház, 1908 körűi Kat. sz. 280. A fiatal generáció előtt a magyar mesterek közül követhető mintaként elsősorban Ferenczy és Rippl-Rónai lényegében nem összeegyeztethető, párhuzamos életmüve állt. „Ma már lehiggadt kritikával megállapíthatjuk, hogy modern festészetünk két ágazatának elindítói Ferenczy és Rippl-Rónai voltak" - erősítette meg a korszakban hallgatólagosan elterjedt vélekedést évtizedekkel később Kassák Lajos.

20 Ferenczy életművében az alkalmilag kínálkozó ún. iparművészeti feladatok (könyvborító, plakát) elkülönültek a festői munkásságtól annak ellenére, hogy például az œuvre-ben társtalan, felülnézetes Templom (1903) című festményét felhasználta - magas színvonalon - a Nemzeti Szalon-beli kiállításának plakátja és katalógus-borítója számára.

21 Ferenczy jól áttekinthető, a figyelemfelkeltés összes kívánalmát szem előtt tartó terve sikeres emblémaalkotó szándékról tanúskodik, de mint kitörési pontok sem a plakát síkszerűsége, sem a rálátásos nézőpont kompozíciós lehetőségei nem gyakoroltak vonzerőt további munkásságára. Ellentétben Ferenczyvel, Rippl-Rónai a Nabik összművészeti szemléletéből táplálkozó életpályájából következik, hogy szerinte az alkalmazott (iparművészeti) és autonóm (képzőművészeti) műalkotás létrehozása nem különbözött egymástól. Az „egyszerre festés elvének", tehát a síkszerű képfelület azonos színfokozatú, akár festett mozaiknak is tekinthető feldolgozásával bármelyik műfajban (zsáner, csendélet, tájkép) sikerült azonos színvonalú műveket alkotnia. Legkorábbi, már a táj új felfogását tükröző banyuls-i képei közül az egyiket maga is „szőnyegszerűnek" nevezte.

22 Louis Valtat: Sziklák, 1902 Association des Amis du Petit Palais, Genf, © HUNGART 2006 Ballá Béla: Tengerpart, 1911 körül Lappang