Passuth Krisztina - Szücs György - Gosztonyi Ferenc szerk.: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904–1914 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1)

TÉMÁK ÉS MŰFAJOK - SZÜCS GYÖRGY: Táj és természet, ember és város

SZŰCS GYÖRGY Táj és természet, ember és város „Már hervadnak a lombok S kéjes orgiát ül a szín. Tenger sötét kék égben izzó narancs-hegyek S a piros-sárga-zöld Oly tüzes táncra kél... " (Boromisza Tibor)' „A képek és a természet nagy gyönyörűséget okoznak s alig várom a tavaszt."

2 Amikor 1905 március elején, alig két hónapi párizsi tartózkodás után Jászi Oszkár leírta ezt a sort, nem is sejtette, hogy a beszámolójában elejtett öntudatlan szavakkal - kép és természet - a modern festészet két alapvető fogalmára tapintott rá. A mondatot nyilvánvalóan nem egy művészetfilozófus, hanem a francia főváros pezsdítő légkörében élő, a lelki és fizikai felfrissülésre vágyó múzeumlátogató és a környező vidékeken kószáló turista vetette papírra. Életpályáját ismerve tudjuk, hogy nem ő lesz az, aki a fenti kategóriákat körüljárva, összetett viszonyukat feltárva radikális javaslatokat tesz a művészet megváltozott funkciójának, a látás nyelvének tudományos értelmezésére, annak ellenére, hogy néhány életrajzi mozzanat akár predesztinálhatná is erre a feladatra. Az előző évben megjelent Művészet és erkölcs című könyve, a meghatározó párizsi kiállítási élmények, találkozása Czigány Dezsővel, testvérének, a jogászprofesszor Viktornak műkedvelő vonzalma a festészethez, amely később a nagybányai művésztelep meglátogatásához vezet - akár alkalmassá is tehették volna rá. Nem így történt. A modern képzőművészet alapkérdéseit Bölöni György, Lukács György, Fülep Lajos teszik majd fel, s a Kernstok vezette Nyolcak művészei, Berény, Czigány, Tihanyi próbálják a képek nyelvén megválaszolni. Jászi alig féléves tanulmányútjának mégis van néhány fontos tanulsága, amely azonos az ebben az időben a francia fővárosban dolgozó művészekével: a hazai miliő elmaradott voltának tudatosodása, a nyugat-európai szellemi mozgások irányának felismerése, a kultúra minden területén a nem halogatható modernizáció igénye. Jászinak, a baloldali elkötelezettségű szociológusnak, a polgári radikális politikusnak a magyar társadalom korszerűsítését és hatékony átalakítását kellett választania, amellyel mindinkább eltávolodott a tudós Jászi talán éppen Párizsban fogant, kissé romantikus, „modern koRippl-Rónai József: Place de l'Observatoire, 1914 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest lostor" eszméjétől: „Külön dolgozni, együtt kertet művelni, s olykor elmélkedni vagy csevegni."

3 A kettészakadt magyar társadalomban, a „nemesi virtus és a polgárerény"

4 ellentmondásos világában a kert, a táj, a vidéki élet mindig többet jelentett az aktív pihenés, a szép látvány és a kirándulás helyszíneinél. Az irodalmi és képzőművészeti ábrázolások legtöbbször idilli képei mögött elmaradhatatlan árnyékként pedig mindig ott leselkedett az emeletes házak, az utcák, a nagyvárosi lét valósága is. A város és vidéke az időben Az 1900-as évek emberének idejéből visszatekintve közel másfél évszázad telt el azóta, hogy 1765-ben a gúnyos pillantású, élesre fent tollú filozófus, Voltaire nagy történelemfilozófiai esszéjét, s benne A vademberekről (Des sauvages) szóló fejezetet - Bazin abbé álnéven - megjelentette. Összehasonlításában az elfogult européer öntudatos nézőpontját vizsgálva azt a népszerűtlen megállapítást tette, hogy az évszakok szeszélyeinek, a városlakó kereskedőknek, az adószedőknek, az