Tokai Gábor szerk.: Fujiyama, A japán szépség Hokusai, Hiroshige fametszetein és fényképeken (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/4)

Ajánlás. Higashifushimi Jiko, a császári Shoren-in-templom főpapja gondolataiból

Ajánlás A Magyar Nemzeti Galéria kiállítást rendez Hokusai és Hiroshige fametszeteiből. Olyan ké­pek szerepelnek a tárlaton, amelyek a Fujit ábrázolják. Magyarországon élő barátaim arra kértek, hogy írjak néhány ajánló mondatot a kiállítás katalógusába. Számunkra, japánok számára a Fujisan nem csupán országunk legmagasabb hegye és a legfenségesebb természeti tünemény. Sokkal több annál: hazánk és nemzetünk jelképe. A Fuji valóságos hegy és egyszersmind valóság fölötti jelenség. Valóságos, hiszen időtlen idők óta létezik, az idők folyamán milliók és milliók zarándokoltak a hegy lábához, hogy lát­hassák, megcsodálhassák, és fejet hajtsanak előtte; szinte minden áldott nap zarándokok so­kasága gyalogol föl sziklás ösvényein, meredek oldalain egészen a felhők fölötti csúcsokig. A hegy megmászása embert próbáló, kemény küzdelem - életre szóló élmény. De bár­mennyire valóságosak a hegy viharvert kövei és járható ösvényei, a Fujisan szent hely: szép­sége és szelleme valóság fölötti. Korántsem véletlen, hogy a japán történelem és kultúra kez­detei óta számtalan vers, rajz, festmény, legenda és mítosz született a Fuji szépségéről és szellemi sugárzásáról. A néphit szerint, ha valaki az újév első éjjelén a Fujiről álmodik, kivételes kegyelmi álla­potba kerül, s az egész esztendő során boldog és szerencsés lesz. Yamabeno Akahito, a több mint ezer évvel ezelőtt élt neves költő, amikor megpillantotta a Fujit, szívdobogásos döbbenetében így írt: „Amióta az ég és a föld szétvált egymástól, az­óta a Fuji isteni eredetét ember el nem vitathatja. Amikor fölnéztem rá, földöntúli fehérsége, isteni fényessége még a napot is eltakarta a szemem elől." A Fujisan kultuszát jelentősen gazdagították Hokusai és Hiroshige híressé vált fametsze­tei is. E méltán világhírű művek a japán képzőművészet legértékesebb alkotásai közé tartoz­nak. Őseink isteniették a Fujit. Ezt a hagyományt megörököltük, és továbbörökítjük utódaink­ra. Mi, japánok akkor is látjuk a Fujisant, ha becsukjuk a szemünket. Fenséges formája, su­gárzó szépsége, isteni lényege bennünk él, a lelkünkben lakozik. Segít és bátorít bennünket abban, hogy nemzedékről nemzedékre, történelmünk kezdeteitől az idők végezetéig hazánk­hoz hűséges japán emberek maradjunk. Higashifushimi Jiko, a császári Shoren-in-templom főpapja gondolataiból

Next

/
Oldalképek
Tartalom