Török Gyöngyi: Gótikus festészet és szobrászat Magyarországon, A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/3)
Földszint - I-V. terem
A negyedik terem közepét a Mátyás-kori bányavárosi oltárművészet egyik jelentős alkotása, az 1480-as években készült jánosréti Szent Miklós-főoltár foglalja el. Az oltár, mint a főoltárok általában, a templom védőszentjének tiszteletére készült. Az oltárszekrényben álló szobor a névadó szentet ábrázolja, a forgatható oltárszárnyak jelenetei is Szent Miklós életét és legendáját mutatják be. Az oltár érdekes átmenetet képvisel a csupán táblaképekből álló korábbi és az egész középrészt faragványokkal kitöltő, a festményeket a szárnyakra korlátozó, későbbi szárnyasoltárok között. A középrész festett álló figurái elkülönülnek a szárnyak legendajeleneteitől, és Szent Miklós faragott szobrához kapcsolódnak. A Jánosréti Mester a XV 7 . század utolsó harmadában az új irányt jelentő németalföldi művészeti törekvések jelentős tolmácsolójának bizonyult a Mátyás-kori művészetben. A korszak legjelentősebb ránk maradt szárnyasoltára a kassai Szent Erzsébet-székesegyház főoltára, mely az írott források alapján az 1474-1477-es években már állt. Két pár mozgatható szárnyát 48 festmény borítja, szekrényében három életnagyságon feliili szobor található. Valószínűleg az oltárszekrény oldalsó fülkéibe tartozott a kiállításon látható két egyházatya: Szent Jeromos és Szent Gergely szobra. Az idős. tudós szentek realisztikus ábrázolása nemcsak gyűjteményünkben, de a faszobrászat emlékei között is egyedülálló. A kassai Szent Erzsébet-főoltár passiójeleneteinek festményeivel áll szoros stiláris kapcsolatban a kassai Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum) elmélyült ájtatosságot szolgáló önálló függőképe.
