Török Gyöngyi: Gótikus festészet és szobrászat Magyarországon, A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/3)
Földszint - I-V. terem
A második teremben a XV. század eleji lágy stílusú szobrászat emlékei találhatók. Közülük is kiemelkedik az 1410-1420 között készült barkai Szent Katalin és Szent Dorottya szobra. Jellemzőjük a felsőtestre simuló, csattal összefogott köpeny lapos megmunkálása, a karokról aláhulló, a klasszikus orgonasíp-redőkre emlékeztető köpenyszárnyak kialakítása, a puhán visszahajló, földre érkező drapériavégződések. Az arcok plasztikus megformálása, lírai kifejezése ugyan a „Szép Madonnák" hatását mutatja, de a két barkai szent a kor idealizált női szenttípusaival szemben szokatlanul egyéni kifejező erővel rendelkezik. A barkai Szent Katalin szol ira a Régi Magyar Gyűjtemény legjelentősebb új szerzeménye az utóbbi időszakból (1999). A második toporci Madonna ( 1420 körül) a ..Szép Madonnák" típusának jellegzetes képviselője. Ezek a kedves, gyermekükkel játszó, álló Máriák az oltárszobrok közvetlen elődeinek tekinthetők. A ..szép" kifejezést nem a művészettörténet-írás használta először. A XIV-XV. század fordulójának teológiai irodalma Mária testi és lelki szépségének harmóniáját hangsúlyozta. A bűnbeesés almája ugyancsak fontos teológiai jelentés hordozója. Máriát az ..Új Éva "-ként jeleníti meg. A németújvári „Maria gravida" az 1410 körüli időszakból, a nyugati határszélről származik, ezért nem véletlen, hogy stílusa a bécsi lágy stílusú festészettel rokon. Eredetileg egy többjelenetes, nagyobb Mária-oltárhoz tartozó, fekvő formátumú táblakép volt, melyet bal oldalán megcsonkítottak. A kép ikonográfiáját korábban mint a József kételyei "-jelenet egy töredékét határozták meg. de az 1993-ban készült infrafelvétel alapján ez a meghatározás tovább finomítható volt. A felvétel kimutatta, hogy a festményen a Szűz Mária hasát borító köntös alatt kettős mandorlában a kis Jézus található a kereszttel. Ezt az alárajzolásnak megfelelően eredetileg a Madonna köntösére láthatóan is ráfestették, ezt azonban a barokk kori átfestés megsemmisítette. A képen „József kételyeire" válaszul az Angyali üdvözletnek azt a típusát találjuk, mely a XIV. század végén elterjedt „Várandós Mária" (Maria gravida kkultusszal függ össze, és amely egyidejűleg egy önálló ájtatosság] kép (Andachtsbild) típusának keletkezéséhez vezetett.
