Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

Még tíz év adatott számára, hogy teljessé tegye életművét, ám ehhez szükséges volt feleségének odaadó ápolása, reményt adó szeretete. Ferenczy Béni 1 967. június 2-án bekövetkezett halála után Ferenczy Erzsit továbbra is ennek a páratlan œuvre-nek a gondozása, őrzése, közreadása éltette. így neki is köszönhető ez a tárlat, amelyen az Alapítvány közel négyszáz művet magába foglaló gyűjteményéből öszeállított anyag izgalmas, sokoldalú Ferenczy Bénit tár a közönség elé. Reményeink szerint válogatásunk érzékelteti Ferenczy Béni gazdag, változatos munkásságát, megújulni képes alkotókedvét. A kiállított művek a szobrász életművének minden korszakából jellemző és jellegzetes példákat mutatnak, a személyes vonatkozások azonban egy újabb jelentéssel gazdagíthatják az eddig kialakult Ferenczy Béni-képet. A kollekció legnagyobb részét a grafikai lapok, vázlat- és jegyzetfüzetek, sokszorosított lapok teszik ki. A szobrászi életművet képviselő érmek és szobrok között sok olyan jelentős alkotás található, melynek egyetlen példányát a hagyaték őrizte meg. A kiállított anyagban különleges helyet foglalnak el az iparművészeti jellegű, kísérletező kedvről tanúskodó alkotások. Pályájának korai időszakában volt ezeknek előzménye, az 1910-es években többször állított ki faragott és festett faládát, általa tervezett, készített hamutartót. Szívesen dolgozott agyaggal, és vonzódott a kerámiához. A Nagybánya környékén található kiváló minőségű anyagból nemcsak nagyszerű terrakotta-portrék készültek, de népművészeti hagyományokat követő mázas vázák, korsók is kikerültek keze alól. A negyvenes, ötvenes években lehetősége nyílt arra, hogy visszatérjen a fazekassághoz. A Hódmezővásárhelyt formázott festett, mázas vázák, tálak némelyike csak ornamentális díszítéssel készült, de tárlatunkon Ferenczy Béni összetéveszthetetlen stílusával egyedivé tett darabokat is bemutatunk. Ezeket a kerámiákat még nem látta közönség, ahogy sohaBartók, 1936 (32) Gróf Teleki Pál érem hátlapja, 1941 (29)