Földes Mária: „... a szelídség szobra” - Válogatás Ferenczy Béni szobrászművész hagyatékából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/2)

a munkáért -, nem bérért, nem dicséretért, nem versenybabérért; lelkese dés, amelyben már benne foglaltatik a rajongás hangulata és tartalma is Nagybánya hagyománya a természetimádat, a meg nem alkuvás, a rajon gó erőkifejtés." (Nagybányai emlékeim. II. vázlat. In: írás és kép. 23.) A háborút követő néhány reményteli, békés évben inspiráló tanulmány utat tehetett először Svájcba, 1946­1947 telén, majd a Római Magyar Aka­démián töltött el hat hónapot más művészekkel, írókkal együtt 1948-ban. Az ekkor készült művek szerves folytatói a korábban kialakított stílusnak, amely új színekkel gazdagodott: a kettős kom­pozíció formai megoldásai és kifejezési lehetőségei foglalkoztatták. 1946-ban a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki, és bár csak né­hány év adatott meg, hogy továbbadja a megszerzett tudást, mégis ez a rövid időszak mély nyomokat hagyott tanít­ványaiban. Egyik növendéke, Vígh Ta­más, aki máig őrzi szellemiségében, mű­vészetében Ferenczy Béni örökségét, 1959-ben így emlékezett mesterére: „Nem tartott ő nekünk nagy előadá­sokat, szívesebben lerajzolta, amit gon­dolt. Tanáros magyarázgatásba sem kezdett, inkább megmutatta, mi az a ci­zellálás, vagy hogyan patinázott teg­nap. Korrektúráját az idősebb barát segítségének éreztük. Mindig figyelem­be vette a növendék egyéniségét. Leg­fontosabb elveit tartózkodóan, egy-két mondatban közölte, várva, hogy a nö­vendék megérezze annak súlyát. Reánk bízta, hogy tanácsait elfogadjuk-e, vagy sem. A művész egyéniségére mindig igen jellemző az, hogyan bírál. Ferenczy Béni a szemlélet elmélyültségét ér­tékelte elsősorban, a műben rejtőző emberi tartalmat. Mindennek mértéke az ember - ez az elv nála következetesen érvényesült [...] mégis legjobban művészi példája hatott ránk." (Nemzeti Szalon 1959. kiáll. kat. előszó) 20. századi történelmünk jellemzője, hogy 1949-ben, mikor munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el, eltávolították a Képzőművészeti Főiskola tanári Női akttorzó, 1939 (5) Ülő női akt, 1940-es évek második fele (43)

Next

/
Oldalképek
Tartalom