Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

I. TANULMÁNYOK - MUNKÁCSY A NAGYVILÁGBAN - SINKÓ Katalin: Munkácsy vallásos képei és a századvég „szent-realizmusa"

számára is épületesnek, példaként szolgálónak tartották.

13 A Kulturkampf rányomta bélyegét a katolikus kultúrkörben létrejövő programok némelyikére is.

14 A német historizmus jelentős alkotásai kapcsolódtak a Rómaellcnesség ideológiájához. A nazarénusok olyan programképei, mint például Friedrich Overbeck ultramontán szellemű műve A vallás győzelme a művészetekben (1840, Städelsche Institut, Frankfurt am Main) ellenérzéseket keltettek a protestáns német nemzeti hagyományok képviselőiben, akik a história-festészet eszközeivel nyúltak elődeik történeteihez. A német historizmus programképei — például Wilhelm von Kaulbach 1863—1864 között a berlini Neues Museum lépcsőházába készírcrr freskói —, melyek a világtörténelem legfontosabb fordulópontjait és fejlődését jelenítették meg, a reformációt és benne Luther szerepét a világtörténelem csúcspontjaként állították mondandójuk középpontjába.

13 Hasonló szellemiségű volt Kaulbach 1 869-ben festett Krisztus kiűzi a kufárokat című freskókartonja is, melyen Krisztus, mintegy az „eredeti" kereszténység szellemében, a templom előcsarnokából kiűzi a pápai és püspöki öltözetet viselő „kufárokat".

10 Kaulbach utóbbi művéhez igen közel áll Zichy Mihály 1870-ben készített Krisztus és a pápa című festménye, melyen a ragyogó fényben megjelenő Megváltó határozorr mozdulattal utasítja cl magától az ingatag trónján ülő pápát és az őt hordozó menetet.

1 A 19. század második leiében megjelent evangélikus és katolikus művészeti folyóiratok kritikáiról szólva Adolf Smirmans megjegyzi, hogy a katolikus szerzőket inkább foglalkoztatták a keresztény művészet teoretikus alapjai, illetve annak teológiai összefüggései.

18 Mind a katolikus, mind az evangélikus alkotók szerint a vallásos művészet legfontosabb ismérve, hogy az „épületes és tanulságos" legyen a hívők számára. Mások úgy vélték, a helves út a realizmus és idealizmus köverclményeinek összeolvasztása, melyre a régi nagy mesrerek, elsősorban Raffaello nyújtottak példát. Szerintük a bibliai vagy vallási tárgyú képek szereplőit nemcsak az ikonográfiái hagyományoknak megfelelően kell ábrázolni, de őket a mindenki által elismert szépségnek is jellemeznie kell. A realizmus, íllerve naturalizmus „ízléstelenségei" írásaik alapján elítélendőek.'

1

' A realizmus és idealizmus összeolvasztásának kísérleteit egyes szerzők az újplatonizmus esztétikájának szellemében tárgyalták. Követelménynek tartották, hogy a vallásos tárgyú képek az isteni szépség ,,időtlen" voltát éreztessék. Ebből a crondolatvilágból eredtek a bcuroni páter, Otto Lenz nézetei, aki szerint a keresztény művészet kétezer éves története tévút volt, mivel az igazi vallásos alkotásoknak nem a földi világ realitásait, hanem Isten alkotómódszerét kell követniük, mely a matematika törvényeiből vezethető le. Az igazi vallásos művészet szerinte nem választható el a liturgiától, a művészetnek nem csupán „vallásosnak", hanem „szakrálisnak" is kell lennie.

20 A naturalizmus megjelenése a Syllabus által kárhoztatott nézetek között fontos támpontot nyújtott a konzervarív felfogású sajtó és művészeti kritikusok számára: natural religion (Naturreligio) and pantheism that exerted an influence on art during the Romantic period, as a result of which both the visual means and religious symbolism changed. The various forms of Realism also exerted a fundamental influence. Realism meant more than just emphasising the realistic nature of the biblical scenes; it also required the acceptance of the historical authenticity of the holy stories. With some painters, the psychological realism of the scenes had links to historicism about the national past, especially when it came to the numerous paintings portraying Luther's age. Thirdly, the emergence of expressionist symbolism at the end of the century brought to bear on all religious denominations. Following the 1870s, the efforts of the Kulturkampf began to exert an influence both on the paintings shown at the exhibitions of Munich, Berlin, Paris and Budapest and on the monumental projects of public buildings and churches. Some représentions and visual sequences became more frequent; some scenes selected from rhc holy books were deemed more befitting to evangelical life, more educational for the advocates of "cultural Protestantism" and more exemplary to all.'

3 The Kulturkampf also left its stamp on some of the programs launched within the camp of Catholic culture." Some of the major achievements of German historicism were linked to the ideology of anti-Vaticanism. Such program paintings of the Nazarenes as the Victory of Religion in the Arts (1840, Städelsche Institut, Frankfurt am Main), for example, which was painted by Friedrich Overbeck in an Ultramontane spirituality, created ill-feelings in the representatives of German Protestant traditions, who used the means of historical painting; to conjure up the history of their ancestors. In the program pictures of German historicism, which portrayed the most important moments in the evolution of world history — for example, the frescoes Wilhelm von Kaulbach made in 1863 and 1864 for the stairway of the Neues Museum of Berlin —, the movement of Reformation, and Luther's role in it, was presented as the climax of world history." Kaulbach's cartoon entitled Christ Casts out the Money Changers (1869) was conceived in the same spirit. In a display of the "original" spirituality of Christianity, Chrisr is shown driving from the Temple the "money changers", whose dresses look remarkably similar to those of the Pope and the bishops."

1 Mihály Zichy

's composition Christ and the Pope (1870, Library of the Protestant College, Debrecen) closely resembles Kaulbach's work; surrounded in brighrness, the Redeemer rejects with a definite gesture both the Pope, who is seated on his wobbling throne, and all the members of the procession, who are carrying him on their shoulders.

1. Discussing the writings published in the Evangelical and Catholic art magazines in the second half of the 19

th century, Adolf Smitmans points out that the Catholic authors were primarily concerned with the theoretical foundations and the theological interconnections of Christian art.

18 In the opinion of both the Catholic and the Protestant writers, the most important requirement of religious art was that "it should be edifying and instructive" so as to provide guidance to members of the congregation. Others