Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

II. KATALÓGUS - Munkácsy festészete az 1870-es években (BOROS Judit)

gondolatát. Ugyanehhez az élménykörhöz kapcsolódnak Munkácsy 70-es évekbeli arcképei (Női portré, De Marches báróné arcképe) vagy polgári életképei (Korhely férj. Két család a konyhában). Különleges helyet foglal el Munkácsy festészetében a Leány tálcával, melynek végleges változata és a hozzá készült tanulmány is látható a kiállításon. Akárcsak a feltehetően azonos időben festett Kosztümös férfi, mely visszafogott színkezelésével, tiszta vonalvezetésével, a fekete szín gazdag árnyalataival Manet I860—1865 között keletkezett egyalakos képeinek klasszikus szépségére emlékeztet. Végül a Műteremben elkerülhetetlen Courbet-asszociációja ellenére bizonyítja, hogy ha sokféle hatást asszimilálva is, Munkácsy egyéni stílusban és magas színvonalon válaszolt a francia művészeti környezer kihívásaira. BOROS Judit only Rembrandt, but also Frans Hals. The encounter with the Rembrand collection of the Amsterdam Rijks Museum, which he saw in the summer of 1872, must have exerted a direct influence on his Tramps at Night (which can be seen at the permanenr exhibition). The same experiences musr have given the impetus for portraits (Female Portrait, Portrait of the Baroness De Marches) and urban tableaux (The Drunkard Husband, Two Families in the Kitchen) he made in the 1870 s. Girl Carrying a Tray, of which both a study and the final version are shown ar this exhibition, assumes a special position within Munkácsy's oeuvre. Like rhe Man Wearing Costume, which he probably painted at around the same time, it is characterized by a clear drawing style and a rich variety in the hues of black, which recalls the classic beauty of the single-figure paintings Manet made between I860—1865. Finally, unavoidable as its association with Courbet are, Ln the Studio is a fine example of how Munkácsy, while assimilating a variety of influences, was capable of responding to the challenges of the context he lived in, the French art scene, in a style that was both individual and first-class. Translated by Árpád Mihály