Gosztonyi Ferenc szerk.: Munkácsy a nagyvilágban (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2005/1)

BERECZKY Lóránd: Előszó

állandó kiállításán, külön teremben, főművek sorozatán keresztül állítja a látogatók elé a Munkácsy-életművet. Az is eléggé közismert azonban, hogy — a festőként a maga társadalmi rangját kereső Munkácsy a társadalmi tagozódásban — polgárrá kívánt lenni ezen besorolódás erkölcsi és gazdasági meghatározói szerint. Nagyon komolyan dolgozott, és ebben a komolyságban a mozgatóerő nemcsak a belső hivatás, hanem a polgári lét feltételeinek megteremtése is volt. Párizsban élve kereste a művek forgalmazóival a kapcsolatot, s amikor az őt és művészetét tisztelő, a művek „piaci értékét" is felfedező manager került mellé, kiteljesedett Munkácsynak a közönséget megcélzó alkotói programja. Pontosan megértette, hogy e körben másként kell szólnia, mint a nagy állami reprezentációk megrendeléseinél tette. De pontosan tudta azt is, hogy ez a kétféle feladatrendszer egymásra épülve határozhatja meg az ő helyét a nemzetközi művészeti mozgásban. A Munkácsy-műveket a műkereskedelem terjesztette, segítve ezzel a mester munkájának folyamatosságát, és megteremtette az életviteléhez szükséges anyagi hátteret. Ismertséget is adott. Az állami reprezentációk pedig hitelesítették a szakmai rangot. A közönség kereslete nyomán született művek között nagyon sok a mesterségbeli szempontból izgalmas munka. Az viszont természetes, hogy e művek nem úgy vitték a mester jó hírét, mint a nagy állami vagy közösségi megrendelések, hanem a magántulajdon keretei között töltötték be hivatásukat. Szinte a világ minden pontjára elkerültek Munkácsy Mihály alkotásai. Az életmű eddigi leidolgozása során talán ezért sem született olyan kiállítás, amely a teljesség igényével mutatta volna be a művész alkotói tevékenységét. Leírások készültek, a magántulajdon útvesztőiben azonban a maguk sorsát élő művek nehezen voltak utolérhetők. Ugyanakkor mindig is megvolt az a szakmai, továbbá az a közönségérdeklődés, hogy mindenki minél több Munkácsy-művet kívánt látni. Most a Magyar Nemzeti Galéria arra vállalkozott, hogy a Munkácsy a nagyvilágban című tárlatán olyan műveket gyűjtsön össze és mutasson be, amelyek Magyarországon vagy sohasem voltak láthatóak, vagy csak nagyon régen szerepeltek kiállításon, illetve nagyon ritkán jelentek meg a közönség előtt. Tehát e tárlatnak elsődlegesen az a célja, hogy az ismereteinket bővítsük, és lehetőséget teremtsünk ahhoz, hogy a közönség érdeklődésére figyelve mintegy „forrásgyűjteményként" a szakma számára is adatokkal szolgáljunk egy esetleges összetettebb Munkácsy-kép kialakításához. A jelenlegi feltételeink és lehetőségeink szerint kerestük a külföldi intézményekben és magángyűjtők tulajdonában lévő Munkácsy-festményeket, és kezdeményeztük kölcsönözésüket. Természetesen segítségre is szükség volt, a több jó szándékú és segítőkész partner közül is nagyon sokat segített Pákh Imre, aki nemcsak gyűjteményének műveit, hanem információit is megosztotta velünk. Abban reménykedünk, hogy a Bakó Zsuzsa és Boros Judit által gondozott és rendezett kiállítás képes lesz kiegészíteni azt a Munkácsy művészetéről kialakított képet, amelyet állandó kiállításunk közvetít a látogatóknak. Az ehhez nvújtott segítségért köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik e vállalkozásunkat kölcsönzésükkel és a szervezéshez adott támogatásukkal segítették. Mihály Munkácsy. The Hungarian National Gallery makes its own contribution to this process, also of professional significance, when it presents the oeuvre by dedicating an entire room to Munkácsy's major works, as part of its permanent exhibition of 19

thcentury Hungarian art. It is also a well-known fact that Munkácsy sought not only acceptance as a painter, but also "respectability," the social status of a member of the bourgeoisie. He worked very hard, and he was driven not only by dedication, but also the need to secure the financial foundations of bourgeois life. When he moved to Paris, he was eager to establish contact with art dealers, and when at last he had an agent who both respected him and his work, and was conscious of its "market value", Munkácsy's programme of reaching the public came to fruition. He realized that he had to turn to this audience m a different tone than to the viewers of the great state commissions. He also knew that it was in combination that these two classes of his production would stake out his place in the international art scene. His works were disseminated by art trade, providing him with constant commissions and the foundations of a lifestyle. It also ensured his renown, while the state commissions verified his professional standing. Many of the works he produced for the market represent high craftsmanship. Naturally, these did not increase his reputation the same way as state or communal commissions, circulated as they were in private channels. Yet circulated they were: Munkácsy's works appeared almost everywhere in the world. This may explain why no exhibition has ventured to represent the oeuvre in its entirety. Though descriptions have surfaced, the works themselves were often difficult to find in the labyrinth of private collections. The professional and the lay public has of course always been keen to see more works. The Hungarian National Gallery's exhibition "Munkácsy in the World" is an attempt to collect and present works which either have never been shown in Hungary or exhibited only a long time ago, or else are rarely available for public viewing. Above all, it is meant to be a "source-book," a resource of information upon which a more complex view of Munkácsy may be founded. We did our best to find and borrow paintings by Munkácsy held at institutions and in private collections all over the world. Naturally, we needed helping hands, and we want particularly to acknowledge the assistance, among a number of good-willed and helpful partners, of Mr. Imre Pákh, who shared not only the works he owns, but all the information he has access to. Managed and directed by Zsuzsa Bakó and Judit Boros, the exhibition is hoped to be a valuable addition to our permanent display, and the view our visitors can form of Munkácsy's art. I want to thank all those who made this possible by generously lending works or assisting the work of organization. Translated by Atpád Mihály