Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Kovács Ágnes: Adalékok a női aktállítás problematikájához (München, 1808-1918) / On Problems of Female Nude Models (Munich, 1808-1918)

3. A DACHAUI MŰVÉSZKOLÓNIA NŐFESTŐ1 PAINTRESSES OF THE DACHAU AKT COLONY 1910 Münchner Stadtmuseum, München 4. JULIUS DIEZ KARI ICATÚRÁJA A DIE JUGEND 1897/98-AS SZÁMÁBAN JULIUS DIEZ' CARICATURE IN THE 1897/98 ISSUE OF DIE JI GEND 1897 A művészképzés fentiekben felvázolt szabályai és lehetőségei természetesen csak a férfiakra voltak érvényesek. A nagy német akadémiák (Berlin, Düsseldorf, Drezda, Karlsruhe, Königsberg, Weimar) kapui zárva voltak a nők előtt. Az egyetlen kivétel a frankfurti akadémia volt, amelynek igazgatója, Johann Christian Heerdt (1812-1878) elérte, hogy leányát felvegyék, mivel gyermekkorú felvételét az akadémia alkotmánya nemre való tekintet nélkül lehetővé tette. A kasseli Festő- és Szobrász Akadémia jóval később, 1886-tól „különleges esetekben" szintén engedélyezte kiskorú német és külföldi hölgyek felvételét.

26 A nők kizárása a művészeti akadémiákról nemcsak a szexussal, hanem a nők képességeiről és társadalmi szerepükről kialakult elképzelésekkel is összefüggött. A nők a romantikusok által tanácsolt műveltséget az állam által fenntartott intézményekben próbálták megszerezni, esélyt teremtve maguknak arra, hogy betölthessenek különböző hivatásokat. Münchenben, amely pedig a „legnőbarátabb" német város volt, az akadémiára szintén nem vettek fel női festőnövendékeket. A bajor fővárosban az emancipáció és nőmozgalom körül folytatott viták jól mutatják, milyen nehéz volt azokkal az előítéletekkel szembeszállni, amelyek a nőktől csakis a háztartás irányítását és a gyermekek nevelését várták el. Még nehezebb volt azonban a szellemi egyenrangúság elismerését kicsikarni. Ferdinand von Miller, a müncheni akadémia igazgatója írta: „Száz évvel ezelőtt a fiatal hölgyek még varrni és kötni tanultak, ezt most géppel teszik. A hölgyek persze azelőtt nagyon elfoglaltak voltak. Természetesen most is szeretnének valamilyen elfoglaltságot találni maguknak, és ezért gyakran a művészet felé fordulnak. De talán csak tíz százalék közülük az, aki komoly erőfeszítéséket is tesz. A többi pedig csak azért csinálja, hogy eltöltse valamivel az idejét addig, amíg a férj meg nem érkezik, aki a művészettől elcsábíthatja. De ez tulajdonképpen nagyon szép, és én minden jót kívánok a »Hölgy-Akadémiának« (Damen-Akademie)."

2S (3. kép) Lovis Corinth 1901-ben így írt: „Amikor a barátaimnak elmeséltem, hogy egy női festőiskolát nyitnék Berlinben, általános nevetség tárgya lettem."

2

"' A nők intellektusának és tehetségének kétségbevonása a gúnyrajzokon és a hozzájuk fűzött megjegyzésekben is nyomon követhető: A Die Kunst für Alle 1899-es számában ez olvasható: „Az a nagy buzgalom és az emésztő becsvágy, amely egyre nagyobb méreteket ölt, és ami a férfi tanulóifjúságnak az ideák gyújtóanyaga, az a festő hölgyecskék és asszonyok számára a férfiak elleni összefogás. Buzgalom és féltékenység közeli rokonai egymásnak."

50 A Simplicissimus, amely más tekintetben a legmodernebb és radikális újságnak mutatkozott, az emancipácié) kérdésében szintén konzervatív volt, szinte nem volt olyan száma, amelyben legalább egy epés karikatúra ne foglalkozott volna ezzel a témával. (4. kép) „Nézzük a hölgyeket, két fajtája van a festőnőknek: az egyik, amelyik férjhez akar menni, és a másik, amelyiknek nincs tehetsége."

51 A lekicsinylő kritikák a Malweibek (festőnőcskék) ellen tehát többnyire arra hagyatkoztak, hogy a művészet nem a nők természetének megfelelő terület, és ezért alaptalan, hogy ebben olyan fejlődést akarnak elérni, mint egy férfi. A csendélet vagy valamilyen dekoratív tárgy ábrázolása még elfogadható volt, de a portré, netalán férfiakt festése már agresszivitásnak minősült. A férfitesthez való nyilvános viszonyulás hatalmas ellenállást váltott ki. „Teljesen rendben lévőnek találom - írta egy újságíró -, hogy a berlini rendőrség [a női festőnövendékek számára addig engedélyezett - K. Á.] férfi aktstúdiumokat betiltotta. Az embernek nem szabad ennek virilitását megrabolni."

52 Karl Kraus Fackel Raum című lapjában a nők orvosi egyetemre való felvételét katasztrofális viccnek nevezte: „Tiltakozunk az ellen a groteszk feltételezés ellen, hogy egy férfi egy nő előtt és a nőnek kitárulkozni tudjon, hogy őt meglessék, megtapintsák [...] Az, aki egy nő segítségét kéri, vagy homoszexuális kell, hogy legyen, vagy szereleméhségét csillapítja vele."

i: Az időközben létrehozott Hölgy-Akadémián volt ugyan aktoktatás, de mint Renate Berger írja: „a férfimodellek, akik úszónadrágban pózoltak, önmagukban sem voltak igazán érzékiek".

14 Az illendőségnek a nők vonatkozásában mindenre kiterjedő követelménye álszent volt, hiszen nem az ápolónő ellen fordult, hanem az orvos-