Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Tanulmányok / Studies - Werner Hofmann: Venus ég és föld között / Venus between Heaven and Earth

lációi és Salvador Dali nem kevésbé elegáns női figurái. Mindez a vágyaktól való megszabadulást kívánta szolgálni. A legemlékezetesebb határátlépés Max Ernstnek sikerült Franciaország kertje című (1962) kompozíciójával.

40 (15. kép) Egy horizontális Eva/Venus kínálja a nézők szemének csípője csábosán ívelő vonalát, amit korábban oly mesterien oldottak meg a Salon-festők (vö. Cabanel), sőt még Ingres is (Odaliszkjaiban). Hogy Ernst fekvő figurája milyen előképre tekint vissza, jelenleg nem tudható, valószínűleg a párizsi Salon falán függhetett egykor. Ami első pillantásra mondén-erotikus capriccio benyomását kelti, az a szexuális vágy sokrétű szublimációja, amelyben az elrejtőzés és a feltárulkozás kölcsönösen kiegyensúlyozza egymást. Az akt a hullámzó orsóformától, amelybe beleágyazódik, gyümölcsnek tűnik, melynek most nyílik fel a héja. Az orsó-motívumban, amit Ernst többszörösen variál, a mandorlát ismerhetjük fel, organikusan folyékony állapotban. A hajlékony test nem csupán gyümölcs, hanem egyúttal központi motívuma is a teremtés korai napját megjelenítő tájnak, amelynek mása Runge Aurorája mögött tárult fel. A folyamat, amely Giorgione és Tiziano fekvő aktjaival kezdődött, és a 19. században Courbet révén érte el tetőpontját, ezzel a kódával jutott el az összegezéshez. Nem habból született, hanem a víz és a föld elemei által nemzett lényként tér vissza Venus a matriarchátus mítoszi világába. F o R D í r OTT/1 HAVAS LUJZA JEGYZETEK A tanulmány eredetileg a Venus-Bilder einer Göttin című kiállítás katalógusában jelent meg. WallrafRichartz Museum, Köln 2000. * Günther Metken emlékére 1 Réau, L.: Iconographie de VArt chrétien. 8 köt. Paris 1956. 83. Vö. Guldan, E.: Eva und Maria. Eine Antithese als Bildmotiv. Graz-Köln 1966. A szerző a salzburgi misekönyv bennünket érdeklő oldalának színes reprodukciójával illusztrálja könyvének alcímét. Állítása szerint „a téma legérettebb ábrázolása" (142.), amely mögött más művek elmaradnak (156-159. kép). Schreiner, K.: Maria, Jungfrau, Mutter, Herrscherin. München-Wien 1994. 139. 4 A fekvő nőalak-ábrázolás őskori kezdetei gyógyító papnőkre utalnak. Vö. Cles-Reden 1962. és Kultermann, U.: Woman Asleep and the Artist. Artibus et históriáé XXII. (1990) „alvókat" ábrázoló, Máltában talált kisplasztikák reprodukcióival (ld. 130. skk). Ehhez alapvető: Hinz, B.: Aphrodite. Geschichte einer abendländischen Passion. München-Wien 1998. Schreiner i. m. (3. j.) 181. (5. fejezet: Melleid édesebbek a bornál) Wind, E.: Heidnische Mysterien in der Renaissance. Frankfurt a. M. 1981. VI1-IX. fejezet. [Edgar Wind művének első kiadása: Pagan Mysteries in the Renaissance. London 1958. Jelen szöveg hivatkozásai a Werner Hofmann által használt német kiadásra vonatkoznak. - Szerk.] H Uo. 173. Libri Carolini. IV. 16. Az idézet forrása: Schlosser, J. v.: Schriftquellen zur Geschichte der karolingischen Kunst. Wien 1892. 307. sk. 887. sz. Vö. Hofmann, W: Die Geburt der Moderne aus dem Geist der Religion In: Luther und die Folgen für die Kunst. Kiállítási katalógus, Hamburger Kunsthalle 1983/1984. Szerk. Hofmann, W. München 1983. 27. A kutatás eltérő módon ítéli meg ezt az ambivalenciát. M. Camille szerint összhangban van a „renaming" hagyományával, amely megengedte az egyháznak „to appropriate the images of the other for itself". (Camille, M.: The Gothic Idol. Ideology and imagemaking in Mediaeval art. Cambridge 1989. 221.) Hinz i. m. (5. j.) 153. pedig a következő szövegrész „tisztán elméleti álláspontját" hangsúlyozza: „...ezzel azonban gondolati megalapozást nyert az ellentétes figurák és szoboralakok kicserélése". 10 Bologna, F.: Die Anfänge der italienischen Malerei. Dresden 1964. 7. Munch képéhez hasonlítható, magát felkínáló félaktot festett Lenbach is 1897-ben (Museum der bildenden Künste, Lipcse), de ő nem provokálta hatásos címadással a közönséget. ' A Venus diadala (Louvre, RF 2089) megfestését a Tarentum bevétele mesterének tulajdonítják, aki körülbelül 1380 és 1425 között tevékenykedett. Rossz állapota miatt (!) ezt a táblaképet (49 x 48,5 cm) nem állítják ki még saját kiállításukon sem - a Le Studiolo d'lsabella d'Esté című kiállításon (1975) csak egy fénykép képviselte -, és ebből következően nem is adják kölcsön. A festmény az esküvői tálcák (desco da parto) műfajába tartozik. Már Everett Fahy is „Virgin Mary in Glory"-hoz hasonlította a „Venus verticordia suspended in midair"-ként jellemzett művet, de anélkül, hogy megfigyelését tovább vitte volna. {Hommage à Michel Laclotte. Paris 1994. 23 1. sk. Hart meglátása szerint a téma „apotheosis of the destructive profane Venus", Hart, C: Heaven and Flesh. Imagery of Desire from Renaissance to Rococo. Cambridge 1995. 7.) Egyedülálló nyíltságára és moralizáló hátterére hívta fel a figyelmet Raymond van Marie: „...a legjelentősebb, de ugyanakkor legnyersebben szemérmetlen (!) illusztrációja a női teremtménynek mint minden nyomorúság okozójának..." (Iconographie de l'art profane au Moyen-Age et á la Renaissance. Den Haag 1932. 464. Kenneth Clark ebben a Venus díWa/a-kompozícióban Venus naturális-Ábrázolást látott, és a Filarete által leírt „Bűnök kertje" előrevetítését. Clark, K.: Das Nackte in der Kunst. Köln 1958. 99.) " Vö. Weisbach, W: Trwnfi. Berlin 19 19. Vö. Roetting, P.: Zeichen und Wunder. Weissagungen um /500. Hamburger Kunsthalle 1999. kat. 30. 1 Schreiner egy tejet ajándékozó itáliai Madonna képét közli. (Schreiner í. m, [3. j.j 174.) 6 Tudomásom szerint ezt a fogalmat Oskar Wulff alkotta, hogy megkülönböztesse a „fordított perspektívát" a centrális perspektívától. Die umgekehrte Perspektive und die Niedersicht. In: Kunstwissenschaftliche Beiträge A. Schmarsow gewidmet. Leipzig 1907. 1. skk. 17 Vö. Hinz i. m. (5. j.) 223. 18 Réquisitoire de M. l'Avocat impérial. In: Œuvre de Flaubert. I. Bibl. de la Pléiade. Pans 1958. 667. Ehhez Toussaint, H. in: Courbet. Kiállítási katalógus. Paris 1977/1978. I 17. ~° Cachin, F. in: Manet. Kiállítási katalógus. Paris 1983. 105. skk. Ezzel összefüggésben: Hofmann, W.: Nana. Eine Skandalfigur zwischen Mythos und Wirklichkeit. Köln 1999. Proudhon, P.-J.: Von den Grundlagen und der sozialen Bestimmung der Kunst. Berlin 1988. 217. Uo. 209. sk. 24 Nagel 1997. [Flaubert levelében arról ír, miképp szórakoztatta egy csúnya nő látványa: „L'ignoble me plait. C'est le sublime d'en bas.", azaz „Tetszik nekem a visszataszító. Az alacsonyrendű fenségessége."- Szerk.] Flaubert levele Louise Colet-nak (1846. szeptember 4-5.) in: Correspcmdance. I. Bibliothèque de la Pléiade. Paris 1923. 328. 26 Vö. kar. 109. (La femme è la vague). In: Courbet i. m. (19. j.) Vö. Metken, C. C: Der Ursprung der Welt. Ein Lust-Stück. München-New York 1997. Bachofen, J. J.: Vorrede zum „Mutterrecht"

. In: Mutterrecht und Urreligion. Szerk. Marx, R. Leipzig 1926. 128. ~

9 Hofmann, W.: Die Moderne im Rückspiegel. München 1998. 30 Runge, Ph. O.: Hinterlassene Schriften. I. Hamburg 1840. 6. [A főszöveg Runge-idézeteinél Werner Hofmann az idézett kiadásra hivatkozik (kötet, oldalszám). - Szerk.] 11 Traeger, J.: Philipp Otto Runge und sein Werk. München 1975. 200. [A főszöveg Tr. jelzetei Traeger idézett müvére vonatkoznak. - Szerk.] 3

' Érdeklődésemre Dr. Kordelia Koch, a drezdai szoborgyűjtemény főkurátora bőséges dokumentációval látott el, és csatlakozott feltételezésemhez. Nagy biztonsággal állítható, hogy Runge 1803-ban, amikor a Medici Vénusz másolta, a Mattéi amazon (Sebesült amazon, Vatikán) öntvénymásolatát is láthatta. Sybille Ebert-Schäffer a Betvederei Apollóra irányította figyelmemet, aki oldalt fordítva állhatott keresztapaként az Aurora nagy változata mellett. Apollón kívül ő még a Sixtus-kápolnabeli Utolsó ítélet Krisztusát is „ott látja lebegni" Runge Regge/-kompozíciójában. Köszönöm a drezdai kolléganőknek a hatékony útmutatást. Hohl, H. in: Runge in seiner Zeit. Kiállítási katalógus. Hamburg 1977. 205. Musée Gustave Moreau. Katalógus. Paris é. n. kat. 37. R. Dorra, H.: The first Eves in Gauguin's Eden. Gazette des Beaux-Arts XL (1953) 3. 189. sk. 6 The Art of Paul Gauguin. Kiállítási katalógus. Washington-Chicago 1988/1989. Kat. 85. 37 Krumrine, M. L. in: Paul Cézanne. Die Badenden. Kiállítási katalógus. Basel 1989. 31. 38 Meyer Schapiro: Cézannes Apfel. In: Moderne Kunst - und 20. Jahrhundert. Köln 1981. 42. 39 Boehm, G. in: Kiállítási katalógus. Basel 1989. (és 40

Í-) Vö. Paas, S. in: Kiállítási katalógus. Hamburg 1986. kat. 99.