Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes

R. Becker i. m. (55. j.) 57 R. Művészet IX. (1910) 196. JS A „Bűn oltáráról": Becker i. m. (55. j.) 19. 19 Csók István 1945. 5. 60 Zsuzsanna, 1900. Vászon, olaj; 77 x 62 cm. J. b. 1.: Csók I. 1900. MNG ltsz.: 62. 44 T 61 1925-ben lványi Grünwald Béla és Vaszary János képei mellett Csók Zsuzsanna fürdője című festményét is eltávolíttatta egy műkereskedés kirakatából a közerkölcsök felett őrködő rendőrség. Vö.: N. n.: Iványi Grünwald Béla, Vaszary János és Csók István képeit mint „közszeméremsértő" műveket elkobozta a rendőrség. Pesti Hírlap 1925. július 24. 7. Első változata 1902-ből származik, a Művészet ekkor még Akttanulmány címen reprodukálta (Művészet IX. (1902) 56. lap utáni melléklet). 1905-től Csók a témát Thámár címen számos variációban megfestette. 6! Tartása az egykorú erotikus-pornográf fotográfiákon is gyakori. Csókot a klasszikus és populáris képek egyaránt befolyásolhatták. Több példát is hoz erre: Nazarieff 1993. 4 Hővér i. m. (16. j.). Az ú]abb történeti kutatások világossá tették, hogy a vérben fürdés története csak a 18. század elején, a jezsuita Túróczi László krónikájában (Ungaria suis regibus compendia data. Tyrnavieni 1729) jelent meg. Az esetet tárgyaló Tragica historica című fejezet az 1768-as kiadásból már kimaradt. Az epizódot Túróczi nyomán Fessier Ignác Aurél magyar történelme is átvette. Vö.: Nagy László: A „csejtei szörny". In: Uő. Botránykövek régvolt históriákban. Bp. 1997. 23-78. Junius: Báthori Erzsébet. A Pesti Napló eredeti tárcája. Pesti Napló XLVI. (1895) 178. július 2. 1-4; Prém József: Báthory Erzsébet. Csók István képe a Műcsarnokban. Egyetértés XXIX. (1895) 266. szeptember 29. 1; Hővér i. m. (16. j.) Báthory Erzsébet - vagy a vérengző asszony. Mehner Vilmos, Pest, é. n.; Eisberg, R. A.: Die Blutgräfin. (Erzsébet Báthory). Fin Sitten- und Charakterbild. Breslau. 1894; Rau, Hans-Sper: Elisabeth Báthory. Die Blutgräfin und verwandte Erscheinungen. Berlin. 1904; Seabrook, William: World Champion Lady Vampire of All Time. New York. 1940; Penrose, Valentine: Erzsébet Báthory. La Comtesse sanglante. Párizs 1962; A téma legrészletesebb kultúrtörténeti tárgyalása: Raymond T. McNally: Dracula was a Woman. London. 1984. A történet illusztrált ponyvakiadása: [Medve Imre]: Csejthei vár, vagy: Az ártatlan áldozatok. Bp. 1884. „A kép már Mintarajziskolás koromban kísértett. Egy csomó vázlatom volt is, de sajnos az egresi malomból történt elhurcolkodásban sok mással együtt elveszett. Arra még emlékszem, hogy Báthorit magát ábrázolta a kép mezítelen, hogy a mesében illően vérben fürödjék. Egy-két megölt leány a márvány medence körül, s a vénasszonyok küzdenek az utolsó áldozattal." Csók István levele Lázár Bélához, Párizs, 1910. június 15. MNG Adattár ltsz.: 1998/1925; „Még mintarajziskolás koromban foglalkoztam egy óriási kép tervével: amint Báthory Erzsébet vérben fürdik. De a komponálás sehogy se ment, mindenféle kísérletem siralmas lekaparásban végződött. Színeim barnák voltak, mintha égetett cserépföldet kevertem volna a festék közé, és ez végtelenül bántott." Csók 1945. 43; Lázárhoz írt levelének mellékletében Csók a jelenetet újra felskiccelte: MNG ltsz.: 1922-927. A vámpírmítosz irodalmi és néprajzi genealógiájának alapos összefoglalását nyújtja: Sz. Farkas Jenő: Drakula vajda históriája. Bp. 1989. 92-126. Baudelaire: A vámpír, A vámpír metamorfózisa. A férfit halálos csókjával elcsábító nő alakjába a korszakban járványszerűen terjedő nemi betegségektől való félelem is belejátszott. Vázlat a Vámpírokhoz, 1902. Papír, szén; 420 x 520 mm. Magántulajdon. Munch Vámpír-ciklusának első darabja 1893-ból származik, a kőrajzolatú változatok 1895-től készültek: Edvard Munch i. m. (21. j.) 193-199. A kompozíció kidolgozott, nagy méretű változata: Vámpírok, 1907. Vászon, olaj; 174 x 190 cm. J. b. 1.: Csók Paris 1907. Magántulajdon. Stoker Bram: Drakula. Angol regény. Harker Jonathan naplója. Bp. 1898 4 Ipolyi Arnold 1852-ben kiadott Magyar mythologiájáhm úgy nyilatkozott, hogy a vámpírhit a magyar néphitben ismeretlen, az csak 18. századtól, nyugati közvetítéssel jelent meg a hazai folklórban. A 19, században a vámpírt a magyar bestiáriumban honos ludvérc, lidérc, tündelevény alakjával párosították össze. Ipolyi Arnold: Magyar mythologia. Pest 1854. 230-23 1. 1 Idézi: Lázár Béla: Csók István. Művészet IX. (1910) 202. 6 Yartin József [Nyitray József]: A M.I.É.N.K. kiállítása. (A Nemzeti Szalonban). Az Újság VI. (1908) 10. január 11.1 -2. „Szerintem ez a mű egy új fajtájú allegóriája a szerelemnek, azaz inkább a kéjnek az ő veszedelmes mélységeivel és amelyet semmi ily tárgyú munka nem tudott túlhaladni, vagy megközelíteni. A szép formák által Csók a nyugtalanságra sugall, s sok színben játszó és világos tónusokkal a szenvedélyes éjjeleket, a fiatalság és szépség által a halált juttatja eszünkbe. Ez egy különös és akaratlan festői átírása a Walpurgis-i éj epizódjának Goethe Faustjából és úgy képzelem, sőt állítom [...] hogy a mi nagy költőnket Baudelaire-t, a szerelem borzalmainak érzéketlen énekesét is nagyon elbájolná ezen szép festmény." - Arsène Alexandre: Csók István. In: Csók István kiállítása. Műcsarnok, Bp. 1914. 10. The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes EMESE REVESZ [SUMMARY] To make the thought content of his works more prominent, István Csók (1865-1961) often used antinomies. Melancholy (1898) or Triumphant Jesus (1899), for instance, rely, in terms of iconography, on the contrasting figures of Melpomene and Venus, and Christ and Venus, respectively. The opposition that in reality takes place on a philosophical level, is in both cases embodied in the female nude; one of the fetishized woman, an abstract idol (femme fragile), the other that of the tempting femme fatale. From the middle of the 1890's on, Csók chose his subjects from the pantheon of temptresses, Salome, Susanna, Tamar, Potiphar's wife and Mary Magdalene from the Old and New Testaments, Venus, Cassandra and Danae from antique mythology. In the first half of his career, which ended with World War One, Csók developed these types with exceptional consistence and richness, and he would return to the basic themes refined at the turn of the century throughout his life. His first truly impressive treatment of the subject was Erzsébet Báthori. His heroine was at the time considered a femme fatale, the contemporary reviews identified her as the demonic woman afflicted with mental illnesses and prone to sexual deviations, the prototype of the new, exalted woman of the modern age. When the work was presented in Pest in 1895, critiques tended to refer to sexual problems then in the public eye, especially the two chief subjects of the newfangled science of sexual pathology, hysteria and sadism. In three major works of the years to follow, Csók renewed his attempts to represent the contrast of the innocent and the sinful female body. The antitheses in Melancholy - also as a modern paraphrase of Titian's Sacred and Profane Love -