Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes

" Lackó Géza a Nyugatban írott „kis démonológiájában" Báthori Erzsébetet is a végzetes asszonyok közé sorolja: Lackó Géza: A fügefalevél. Tanulmányok és megjegyzések a női lélekről, testről s mindkettő díszeiről. Egy kis démonológia. Nyugat XVI. (1923) 14. sz. Csók óriási vásznát 1895 őszén önállóan mutatta be a Műcsarnokban. Noha a megfelelő tálalásnak köszönhetően a képről csaknem valamennyi mértékadó napilap és folyóirat beszámolt, a minisztérium mégis elállt a megígért hivatalos vásárlástól. A hivatalos álláspont csak a müncheni és párizsi aranyérem után változott meg. Ezt követően a Báthori Erzsébet ugyan „múzeumi kép" lett, de a SzM 1909-ben a Szegedi Múzeumba „száműzte". Onnan a sorozatos tiltakozások hatására 1940-ben a székesfehérvári István Király Múzeumba szállították, ahol 1944-ben nyoma veszett. " „Regényben, színpadon, vásznon, szoborban a nők átváltoznak, a társadalom új típusokat mutat mindennap, melyeket kemény vállfűzők, feszes czipők, selyem és csipke, udvarlók, báléjek, izgató olvasmányok, a szalonok légköre nevelnek fel. Idegesek, vérszegények; lelki állapotuk lázas, arczuk sápadt; izgalmak közt és mohón élnek. A festékes tábla színei erősek számukra, de fogyatékos a szín öltözetüknek" - olvashatjuk a femme noveau-ró\ a Báthorikép ismertetésének bevezetőjében: N. n.: Báthori Erzsébet. Csók István festménye. VU XLII. (1895) 39. szeptember 29. 645. A kép Ezredéves kiállításához mellékelt magyarázatában Rexa Dezső úgy vélte: „E nő tetteinek megítélése nem a kriminálisra, de a pszykhiatria feladata", majd az előzmények számbevétele után ekképp állította fel diagnózisát: „Most már világos, hogy Báthori Erzsébet hisztériában szenvedett, perverzus sexualis ösztönének volt szerencsétlen áldozata." Hővér [Rexa Dezső]: Báthory Erzsébet. Csók István képéhez. Magyarázatát történelmi adatokból összeállította: Hővér. Grand Hotel Royal, Erzsébet körút, Bp. é. n. [1896J ' A sajtó első híradásában Pesszimizmus, Csók emlékirataiban Melancholia, Rétinél Isten hozzád szerelem címeken jelenik meg. Ld.: A nagybányai művészet és művésztelep 1996. 37; Csók 1945. 78; Réti 1994. 115. Az első, Budapesten rendezett nagybányai kiállításra szánt művét Csók néhány nappal a bemutató előtt feldarabolta: Csók 1945. 1 16-1 17. ' Vászon, vegyes technika; 81 X 4

7 cm. J. j. I.: Csók István. Kiállítva: OMKT Téli kiállítás 1902/3. Bp. Műcsarnok, 1902. kat. 534. Reprodukálva: Régi magyar költészet. Tinódi, Balassi, Gyöngyösi és kuruc költészet. Bev. Ferenczi Zoltán. Bp. 1904. 155. lap előtt; felirata: „Az én szerelmem haragszik most reám". Balassi Bálint költeményének illusztrációja. 1 Csók 1945. 108-109. Eszerint a Balassi-illusztráción tükörfordítottal! jelent meg a két női figura. ~

l) Reprodukálva: Catalogue illustré. Exposition des Beaux-Arts. Hongrie á l'exposition universelle de 1900 á Paris. A szimbolista művészeknél talán Edvard Munch festészetében jutott a legtisztábban kifejezésre ez a törekvés. 1893-tól festett Asszonyok (Szfinx)-sorozatán különféle női karaktereket (életkorokat) jelenített meg. Vö.: Edvard Munch. Thema und Variation. Hrsg. Schröder, Klaus Albrecht - Hoerschelmann, Antonia. Albertina, Wien. Ostfieldern-Ruit 2003. 149-156. A melankólia lélekállapota a reneszánsz óta összekapcsolódott a művészi alkotással: Wittkower, Rudolf - Wittkower, Margot: A Szaturnusz jegyében. A művész személyisége az ókortól a francia forradalomig. Bp. 1996. 154-156. 2! Réti 1994. 1 15. "

4 Király Erzsébet: „Az álnok tükör." Lyka Károly önarcképéről. MÉ XLII1. (1994) 1-2. 149-153. Réti István már a Melankólia kapcsán is megemlítette, hogy Csók „egész nyáron majdnem kizárólag a női aktot festette". Réti 1994. 1 15; Zvvickl 1996. 250-251. "

6 Boros Judit: Szempontok Eerenczy Károly modernizmusához. In: MNG Évkönyve 1997-2001. Bp. 2002. 253-258. Csók István 1945. 118.: Diadalmas Krisztus címen említve. 2S Vázlata: Vászon, olaj; 47,5 x 83 cm. J. j. f.: Csók. Magántulajdon. Reprodukálva legutóbb: Kieselbach Galéria, 10. aukció, 1999. december. Bp. 1999. kat. 141. Rózsa Miklós: A téli kiállítás. A Hazánk eredeti tárcája. In: A nagybányai művészet és művésztelep 1996. 250; „Bal felől felhőkben a megfeszített Megváltó látható a képen jelenésként megfestve, jobb felől egy nyugtalan embercsapat mereszti rá szemét, a középen Botticellire emlékeztető pé>zban élettelenül megfestett ruhátlan asszony áll." Divald Kornél: A téli műtárlat. In: A nagybányai művészet és művésztelep 1996. 260; A Magyarország szemlézője hasonlóképpen értelmezte a látottakat: „A bűntől megszabadulni akaró emberiséget és a vallás hatalmát akarta megfesteni." Dr. Maksziányi Dezső: A Műcsarnok téli kiállítása. In: A nagybányai művészet és művésztelep 1996. 253. 30 Reviczky Gyula Pán halála című költeményét a festménye értelmezésének egyik lehetséges kulcsaként elemzi: király 2002. 223-25S. 31 Divald Kornél i. m. (29. j.) 260. 32 Réti 1994. 1 15. A Pesti Napló kritikusa is Venus Vulgivagakém aposztrofálja az aktot: L. T.: A téli tárlat nagy vásznai. In: A nagybányai művészet és művésztelep 1996. 259. í4 Említi: Király 2002. 238. 78. j. Számos lehetséges antik előképe közül az Esquilinói Venus és leszármazottai állnak hozzá legközelebb. Ugyanez a képi hagyomány, mozdulatséma jelenik meg például Székely Bertalan E'orrás vagy Fürdés után című művein is. Réti István visszaemlékezései szerint nem Venus, hanem a lila ruhás angyal kerülte el a megsemmisítést. Réti 1994. 115. A Tavasz ébredése, 1900. Vászon, olaj; 105 x 210 cm. J. b. I.: Csók. Kiállítva: Csók István kiállítása. Tárgymutató. OMKT Bp. Műcsarnok, 1914. kat. 25; R. Kieselbach Galéria, tavaszi aukció. Bp. 2004. 127. 38 A Tavasz című két alakos művének variánsait 19 10től festi. A téma egyik legszebb példája az 191 l-ben készült Schiffer-pannó. E művek is szerepeltek Csók legutóbbi. Király Erzsébet által rendezett székesfehérvári kiállításán. {Csók István 1988) '

9 Csók VeMMsának talán legközelebbi párhuzama az avantgárd köréből Márffy Ödön 1911-ben festett hármas aktkompozíciójának egyalakos variánsa: Akt, 1911. Vászon, olaj; 166 x 90 cm. Kaposvár, Rippl Rónai Múzeum, ltsz.: 55.605. 4

" Bűnbánó Magdolna. (Kat. VIII-24) Emlékiratai szerint szinte nyomban a Melankólia feldarabolása után hozzá kezdett új aktos kompozíciójához. Modellje ezúttal is ugyanaz a „vereshajú, piszeorrú, nevetőszemű szemérmetlenség" volt, aki korábban a Melankólia aktjához oly kihívóan pózolt. Csók István 1945. 117-118. 41 Dr. Maksziányi Dezső: A nagybányaiak kiállítása. In: A nagybányai művészet és művésztelep 1996. 157; Csók tisztában volt azzal, hogy képe ismét kisebb botrányt okozhat: „Én a Magdolnával elkészültem. Nem sokat ér, de olyan nyers hatása lesz megint a publikumra, s az is csak valami, sőt kell is, hogy e fajta kép is legyen" - Csók István levele Réti Istvánhoz, 1898. október 18. MNG Adattár ltsz.: 7472/1955 4

~ A motívumról Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula költészetében: Mezei József: A szimbolista élmény kialakulása (Reviczky Gyula). Bp. 1968. 199-201; Nagy Attila Kristóf: Szellemi bonctan. Komjáthy Jenő költészetének hatástörténeti elemzése. Bp. 1992. 133-135; A kurtizán alakja megjelenik Csók egy bordélyházat ábrázoló, karikaturisztikus szénrajzán: Bordélyházban. Papír, ceruza, szén; 680 x 570 mm. J. b. I.: Csók. R. Polgár Árpád: Csók István 1865-1961. Bp. 2001. 26. kat. 15. 4

"' A bűnös asszony, 1902. Kiállítva és reprodukálva: OMKT Tavaszi nemzetközi kiállítás 1902. Műcsarnok, Bp. 1902. kat. 81. 44 R. Az Ernst-Múzeum aukciói. XXV-XXVI. Ernst Múzeum, Bp. 1928. kat. 173. 41 Täuber, Rita: Der hässliche Eros. Darstellungen der Prostitution in der Malerei und Graphik. 1855-1950. Berlin 1997. 46 Huysmans, Joris-Karl: A különc. Ford. Kosztolányi Dezső. Szeged 2002. 52-55. 4 A téma korábbi, barokk példái: Lang, Walter K.: Grausame bilder. Sadismus in der neapolitanischen Malerei von Caravaggio bis Giordano. Berlin 2001. 687-736; a századfordulón: Noorda, Sijbolt: Jael, Judith & Salome. Femmes fatales in the Biblical Tradition. In: Femmes fatales i. m. (4. j.) 29-42. 45 A téma irodalmi feldolgozásairól: Frenzel, Elisabeth: Stoffen der Weltliteratur. Ein Lexikon Dichtungsgeschichlicher Längsschnitte. Stuttgart 1998. 382-387. 49 Wilde Oszkár: Salome. A páduai hercegnő. Flórenci tragédia. Bp. é. n. 43. (A Salaméi fordította Szini Gyula.) " Az ősbemutatókról: Márkus László: Bevezető. In: Wilde Oszkár: Salómé. Ford. Battlay Geyza. Bp. 1907. o. n. 11 Ebben az évben mutatták be itthon ismét Wilde darabját és Richard Strauss operáját, ekkor jelent meg a darab magyar fordítása, s ekkor nyílt meg az Iparművészeti Múzeum Beardsley műveit - köztük Wilde művéhez készített illusztrációit is - bemutató kiállítása. ^

2 Salómé, 1901. Vászon, olaj; 67 x 150 cm. J. j. I.: Csók 1901. Magántulajdon. R. Kieselbach Galéria, 1998. tavasz, kat. 369. 53 A típusról: Ferrara, Lidia Guibert: Reclining Hude. London, 2000. M „Milyen pirosak a rózsaszirmok! Olyanok, mint a vérfoltok valami leplen" - mondja Heródiás. Wilde i. m. (49. j.) 34. Az előbbi átiratának tekinthető A szfinx azon variációja, ahol a figura hason fekve jelenik meg. Első verziója Csók Sa/óméjával egyazon évben, 1901-ben készült. Ennek alsó sávjában az életkorokat jelképező alakok is feltűnnek. R. Becker, Edwin: Franz von Stuck. Eros und Pathos. Van Gogh Museum, Amsterdam 1995. 67; A téma előzménye, a Szfinx csókja 1895 végén a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán is szerepelt (amelyen Csók is részt vett), innen vette meg az állam a SzM részére, amelynek állandó kiállításán szerepelt.