Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Kinses Károly: Egy kis akt-tipológia / A Sort of Nude Typology
hol csinálta. Ennek egyszerű oka van. A pornófotók - miután készítésük a legtöbb esetben törvénybe ütköző cselekedetnek számított, vagy ha legálissá is vált, túl sok erkölcsi sikert, dicsőséget nem hozott készítőjének, bár sokan nagyon meggazdagodtak segítségükkel - a legtöbb esetben névtelenül jelentek meg. Néhányszor ugyan fény derült létrehozójuk személyére egy-egy bírósági aktából, ipartestületi feljelentés szövegéből, mégis elmondhatjuk, hogy a pornográf fotó - bár a fényképezés egész históriáján át húzódik története - úgy van jelen mindvégig, hogy egyetlen alkotóját sem tartjuk nyilván. Igazi népművészeti alkotásokkal állunk tehát szemben. Néhány dolgot azért még bízvást állíthatunk: 1. A pornográf fotók legtöbbjét, döntő hányadát férfiak készítették férfiaknak, s ez nagyjából meghatározta az ábrázolás mikéntjét is. 2. A képek általában az elfojtott vágyak megjelenítésére vállalkoztak, ezért nem ritkák a perverz, nem közönséges, nem mindennapi jeleneteket bemutató képek. 3. Miután csak és kizárólag a pénz diktált és diktál a pornópiacon, ezért a megítélésük is igen egyszerű volt: jó és sikeres kép az, amelyiket megvették, s rossz és sikerületlen, amelyik nem kelt el. És ez nem függött az ábrázolás mívességétől, a kidolgozás tökéletességétől. Csak és kizárólag a primer vágyak felkeltésének szándéka, kielégítése vezette a pornófényképészeket. A legtöbb pornóképen észrevehető a primitív szándék, hogy a lehető legkevesebb költséggel a legmagasabb profitot érjék el. 4. És tanulmányunk szempontjából talán ez a leglényegesebb most: a pornográfia a legállandóbb műfaj mindenek között, hiszen az első pornófotók és a tegnap készültek között nüánsznyi különbség sincs. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a sablonok, ugyanazok a beállítások. 21 Időről időre szárnyra kap a hír, hogy a pornóhullámnak vége, lefutott. Már én is legalább háromszor olvastam néhány évtized alatt, pedig a dolog még nálamnál is régebbi. Tudomásul kell hát vennünk, hogy a műfaj közönsége minden generációval újratermelődik, csak a forma, a szokás, az igénybevétel technikai módja változik, a lényeg mindig ugyanaz marad. A pornográfia ráadásul mindenféle tiltás, retorzió ellenére a 20. századi tömegkultúra szerves részévé vált, s elsőként vette igénybe a felbukkanó új technikai eszközöket, olyanokat, mint a fényképezés, a film, a videó, az internet. A privát fotón megjelenő erotika és pornográfia 1900-tól máig A végére maradt a sok szempontból legkényesebb. Mert azt még csak-csak elnézik, hogy a művészi aktot megbonthatatlanul szoros egységben tárgyaltam a szolgáltatói erotikával és a pornográfiával. De hogy még a privátfotót is, azt azért már mégsem. Pedig én azt hiszem, minden fényképezőgépet birtokló, azt használó ember egyszer vagy többször eljut oda, hogy magát vagy partnerét, vagy mindkettőjüket pucéran fényképezze. Ezek, bárha akár deklaráltan „művészi" céllal is készülhettek, mégis a szégyenlős (csak hátulról, és a fejemet ne...) képektől a legvadabb pornográfiáig terjednek. S ez nem is baj. Csak az az elgondolkodtató, hogy aki a fiókjában otthon tucatnyi ilyen felvételt őrizget, nyilvánosan miért háborodik fel mindenki közül a leghangosabban, ha máshol, más kontextusban ilyet lát. Feltételezzük, hogy eltérő megítélés alá esik az otthoni (titkos) és a nyilvánosság előtt megjelenő meztelenség? Avagy van egy saját használatukra és egy a nyilvánosság számára kialakított véleményük? Hát persze, költői a kérdés. A családi (privát) akt és erotika, sőt pornográfia, úgy hisszük, szintén egyidős a fényképezéssel. De viszonylag kevés produktum maradt utána, mert sokan már saját maguk megsemmisítették a képeket, mikor véget ért az a kapcsolat, vagy amikor úgy érezték, benőtt a fejük lágya, vagy felbukkant egy új nő, új férfi. És ilyenkor a legjobb az egészet nyom nélkül eltüntetni. Sok gyönyörűséges aktfotóból vált füst, pernye, hamu. De folyamatos az utánpótlás. Az utóbbi évtizedekben hihetetlenül felerősödött a családi, privát aktfotók készítése. Férj a feleségét és fordítva, egymást önkioldóval stb. Mára szinte mindennapossá vált, holott korábban inkább csak kivételes esetekben történt, vagy magukat extrémnek mutató figurák csinálták. A Horus Archívum, vagy a Privátfotó Archívum sok száz súlyos esetet őriz. Mára pedig, hogy a labor, az idegenkezűség végleg kikerül a technológiából, a digitális gépek felmérhetetlenül sok fotót gyártanak meztelen egyedekről, amelyeknek csak egy töredéke kap nyilvánosságot az interneten, de az is több millió. Es lehet újra kezdeni az aktfényképezésről való gondolkodást. JEGYZETEK 1 Mert az ember mindig azt fényképezi, ami érdekli, s az nyilvánvaló, hogy eleinket is foglalkoztatta a meztelen nő. Erre mi vagyunk a bizonyítékok. ~ Dr. Gyulai Ferenc: A művészi aktfotó. Bp. 1936. 3 Vonnegut, Kurt: Az ötös számú vágóhíd. Bp. 1973. 20<S. 4 Pusztán pénzkereseti forrásként tekintették, s ez akkor ugye nem művészet? 2002-ben Párizsban, a már említett Drouot Richelieu árverezőház 300 euróról indította a liciteket, azaz nagyjából 75 000 Ft-ért juthatott hozzá a gyűjtő az 1905-ös képekhez. 6 Kundera, Milan: Az élet máshol van. Bp. 1991. 44-45. Kassai Vidor emlékezései. Bp. 1940. 172. 8 A Fény 1906. 1 I. 260. 9 Fővárosi Lapok I. (1864) 270. nov. 25. I 126. 10 A Divat 1868. 27. sz. november 1. 2. hirdetési oldal. " Fényképészeti Lapok 1888. 6. 128. Nem vagyok biztos, hogy a tárcaírók tárcájában nem lapult egy-két ilyen képecske, de fátyol reá. Győri Hírlap 1913. január 26. 1 Esztergom és Vidéke 1900. december 6. 14 Mit? Meztelen nőket akar kutatni? Én már hallottam ezt. Felejtsük el. ' Olyan ritka, hogy ára az Abaúj Antikvárium 2003. évi 34. árverésén 70 000 Ft-ról indult, és egy ideig nem is állt meg. 16 Angelo az aktról. MAOSZ előadás vázlata I—II. Fotóművészeti Hírek 1924. november-december 49-53. 1925. 1-6. Szöllősy Kálmán: Akt-fényképezés. Fotószemle 1940. dec. [30-32.] 18 A Fény 1908. 262. ' Bartók Tibor: Rendőrattak a művészi fotográfia ellen. Magyar Fotográfia 1927. 7. 5-7. 20 Capek, Karel: Megjegyzések a pornográfiához (kézirat), Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét 21 De hát miért is kéne változnia?
