Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - IX. Női akt mozgásban / Female Nude in Motion

A mű feltehetően annak a tíz grafikának az egyike, amelyek a Művészház 1914-es „Nagy Kiállítás" -án szerepeltek „10 db Toll- és szénrajz" megnevezés alatt. Vaszary a tárlaton egy nagyobb, a legújabb törekvéseit reprezentáló kollekcióval jelentkezett. Ezek az alkotások ismét gyökeresen eltértek a korábban, sőt még az azt megelőző évben bemutatott munkáitól is. A kritikusok is felfigyeltek az újabb fordulatra. A Világ recenzense úgy vélte, hogy Vaszary „személyisége bizonytalan, és jelentősége nincs tisztázva. Csakis rajta áll, hogy egyöntetűbben, higgadtabban alakuljanak képei, és biztos ítéletet mondhassunk róla".

1 Bende János szerint „a művész, úgy látszik, még mindig nem találta meg végleges stílusát, mivel mostani képei megint egészen más stílusban készültek, mint amit a Művészház tavalyi megnyitó kiállításán láttunk tőle".

2 Az új műveken az ősi törzsi művészetek és a kubizmus, futurizmus formanyelve keveredett szokatlanul szigorú, geometrikus, megfogalmazásban. Bende János ekképpen kifogásolta ezt a szűkszavúságot: „kiállított művei annyira vázlatszerűek, hogy nem tekinthetők kész képeknek"/ Másként értékelt azonban Bálint Aladár, aki üdvözölte az új problémák megjelenését Vaszary művészetében: „most már a tér kérdései (sőt elsősorban majdnem csupán azok) foglalkoztatják. A szerkezet és tér végső kérdéseit veti fel ezúttal, a formákat már nem is pikturális, hanem az alapelemekre levezetett geometriai jelentőségük szerint értékeli."

4 Ez a rajzsorozat is, csakúgy, mint korábban a Szintetikus vonalak, kizárólag aktokat ábrázol a legkülönfélébb beállításokban. A festmények és rajzok mellett a Művészházban bemutatott műcsoport legfőbb érdekessége három gipszszobor: mindhárom egy-egy testhelyzet tanulmánya (Guggoló, Térdeplő, Fekvő). E médium használata egyedülálló kísérlet Vaszary addigi életművében (ezeken kívül csak a 30-as években készített egy gipsz-önportrét). Az 1913-1914 folyamán készített művek szempontjából meghatározó jelentőségű az 1913 tavaszi párizsi látogatása. Igen mély benyomást tett rá a Salon des Independents tárlata. Új nézetek érlelődtek meg benne, amelyeket több cikkben is megfogalmazott.

4 Az impresszionizmussal való szakítása utáni kezdeti lépéseit, a régmúlt művészi kultúráinak tanulmányozását (ld. „stylnyomozó, rekonstruált művészet", vö. kat. IX-14) utólag tévedésnek minősítette; egyben félresöpörte addigi dekorativitásra törekvő stílusát. Meghatározása szerint ekkor már „a lényegesből való szervi kiinduláshoz, a térfogat és térillúzió plasztikus elemzéséhez, az anyag hatalma alól való felszabaduláshoz, a tér és idő festői viszonylatainak kifejezéséhez" kívánt eljutni.'

1 D . O . VASZARY JÁNOS TOLLRAJZ INK DRAWING 19 13 Tus, toll, papír; 434 x 299 mm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Itsz.: F 56.102 IRODALOM - BIBLIOGRAPHY: A Művészház 1914. évi nagy kiállítása. Bp. 1914. kat. 152; Vaszary rajzok 1976. kat. 68. (Akt); Haulisch 1978. 24; Modernité hongroise 1995. 193. kat. 78. (Hessky, Orsolya); Magyar festők szobrai. Szerk. Körösényi Tamás. M KE Bp. 2001. kat. 69. JEGYZETEK I NOTES 1 Világ 1914. február 15. 15. Bende János: Ot kiállítás. OrszágVilág 1914. február 22. 133-134. i. m. 4 Bálint Aladár: Kiállítások. Nyugat VI. (1914) 5. Vaszary János: Művészi kísérletek, elméletek. Az Újság 1913. március 30. 16. Újraközölve: Nemzetközi posztimpresszionista kiállítás katalógusa. Művészház, Bp. 19 13. 9-12; Vaszary János: A művészi aberrációról. Válasz Apponyi Albertnek. Az Újság 1914. febr. 10. 16; Vaszary János: Új szépségek jegyei. Magyarország 1914. márc. 8. 17-18. és márc. 10. 15-16. Mindhárom írás újraközölve: Mezei Ottó: Vaszary János és/vagy az új reneszánsz. Tata 1994. 38-47. 6 Vaszary János: Új szépségek jegyei. i. m. (5. j.) Mattyasovszky-Zsolnay László (1885-1935) a neves gyáros-keramikus Zsolnay Vilmos unokája volt. Munkásságában a természeti formák tisztán festői problémává való transzformálását követhetjük nyomon. Manet és Monet festészete az 1907-ben Münchenben, a Heinemann Galériában látott kiállítás nyomán vált meghatározó élménnyé számára. Az ő hatásukra érdeklődése a francia festészet felé fordult, 1909-ben elhagyta Münchent, és Párizsba készült. Hazatérve először letöltötte katonaidejét, majd 1910 őszén visszatért Pécsre, ahol fél évet töltött. Ekkor három nagyméretű vázát tervezett és kivitelezett a Zsolnay-gyárban, amelyek iparművészeti munkásságának kiemelkedő darabjai. Ezek közé tartozik az óriás gömbváza, amely a Holdistennőt ábrázolja attribútumától, a füzfaágtól övezve, amint térdel, és karjával kecsesen hajladozik. A gömbfelületen bravúrosan jelenik meg a három női aktfigura, egy mozdulat három fázisát mutatva, ezáltal mintegy mozgóképpé formálva a jelenetet. A mozgásfázisok ábrázolása a 19. század pozitivista szemléletű festészetében jelentkezett, mint például Degas lóversenyt vagy fürdő, törölköző nőket ábrázoló sorozatain. A kortárs magyar festészetben Vaszary János aktok mozdulatsorát ábrázoló rajzsorozata nyújt párhuzamot a témához. (Ld. pl. kat. IX-14) Mattyasovszky-Zsolnay László az 1910-es évek elején a foltok dekoratív hatásának eszközeit kutatta. Ezt a festői problémát is hatásosan jeleníti meg a gömbváza felületén. Technikája, az irizáló eozin felület az alakokat ezüstös fénybe vonja, fokozza a festői hatást, és erősíti a motívum szimbolikus jelentését. A háttér csigavonalai egyaránt emlékeztetnek a historizáló IX-16 MATTYASOVSZKYZSOLNAY LÁSZLÓ: GÖMBVÁZA, HÁRMAS NŐI AKTFIGURÁVAL SPHERICAL VASE WITH TRIPLE FEMALE NUDE FIGURE 19 I 1 Fehércserép, öntött forma. Eozin technika, savmaratott felületekkel. Kézi festés; magassága: 54 cm, átmérője: talpátmérő: 18 cm, szájátmérő: 13,3 cm Jelezve talpán kézírással: Mattyasovszky Zsolnay László 1911, domború, kerek pecsét márkajelzés Pécs, Janus Pannonius Múzeum, Itsz.: 51.5757