Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VIII. Nuda Veritas / Nuda Veritas - Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében / The Femme Fatale, or the Demonized Female Body in István Csók's Nudes

are intense artistic creation, personified by Melpomene, and love and youth, represented by Venus, with the artist between them, in the classic pose of melancholy. In Triumphant Jesus the struggle of mind and body already takes place on a level of cultural philosophy: in it Csók confronts the respective world orders of paganism and Christianity, again, from the perspective of the body, with Christ on one side, demanding asceticism, and Venus on the other, celebrating the joys of the body. It was already in a biblical context that Mary Magdalene represented the moral antagonism that intrigued Csók, between sin and innocence, sensuality and self-denial. The figure of Magdalene, the prostitute who became a follower of Jesus, unites the features of Eve and Mary, the hetaera and the saint. In Csók's work the pleasures of the body overcome asceticism. Critics were unanimous that the painting was so sensuous that it was completely unfit for the purposes of inspiring religious emotions. For the turn of the century, the ultimate femme fatale was Salome. Csók's 1901 painting departs from the customary representations of the type in many respects. Bending over the cut-off head of the prophet, with blood-red lips, she is a close relative of the female vampire that sometimes appeared in contemporary renderings of Salome. Csók's figure is a complex version of the femme fatale, an amalgam of Eve, the Sphinx and the female vampire. The earliest version of Vampires, thought to have been made in 1902, reveals Csók's familiarity with Edward Munch's 1893 composition, which from 1895 on was distributed as a lithograph. The final version, painted in Paris in 1907, must have been influenced by Bram Stoker's Dracula, a novel published in 1897 and initiating a new vogue of vampires. Though the vampire is almost completely absent from Hungarian folk belief, it is very common in the folklore of the Balkans. Csók may have come across the subject not only in Paris, but also during his travels in Hungary, as he would spend, from the beginning of the 20th century, his summers in Mohács, painting, among other things, the Sokac, an ethnic group originating in BosniaHerzegovina, whose lore included several types of vampire legends. The well-known episode from the legend of Saint Genoveva, in which the candle of the holy girl, who is on her way to the church, is blown out by the devil but is relit by her guardian angel, appears in a painted window in the background of Csók's 1914 painting Two Idols, also called La femme adorée. The figure of the saint - now merely a quotation - who resisted diabolical temptation and vowed eternal virginity is sharply counterpointed by the naked girl sitting on the carved Chinese chair. The nude sitting in front of the easel is none other than the inspiring muse, artistic beauty personified, the unworldly sister of the model who had appeared a few years earlier in Atelier. Genoveva and the Muse represent the old and the modern times, the West and the East, Christianity and paganism, self-denial and sensuality, two different ideals of life and art. Az István Király Múzeum tulajdonában lévő festmény épp úgy fragmentum, mint a Magyar Nemzeti Galéria Venus-kéve.' Csók István rövid nagybányai tartózkodásának - 1897 és 1898 nyara dokumentumai. Csók nagyszabású kompozíciók terveivel utazott Nagybányára, amelyeket el is készített, de miután nem volt velük megelégedve, áldozatul estek a Réti István által „morbus nagybányaiensis"-nek nevezett képszabdalásnak. Az 1897-es akt történetéről a legautentikusabb személy, Csók István így ír: „Megkezdtem a képet. »Melancholia«, ez volt a címe [...] Már előzőleg kibontakozott előttem a kép víziója, s ahogy fantáziám a káoszból kiteremtette a kép egyes alakjait, ecsetem vonásról vonásra engedelmeskedett akaratomnak [...] Jobb felől a lány világos tónusa arra volt jó, hogy meglegyen a szükséges egyensúly a bal oldalon lévő, hárfapengető, komor, lilaruhás női alakkal. Melpomené tragikus verssorokat sugall a költőnek, ki a kép közepén levő kerek asztalra könyökölve, merengve nézi eltávozó ifjúságát."

2 Csók mindkét Nagybányán festett, illetve elkezdett képévek megváltást remélt, kiutat a művészetében beállt, a Bátbori Erzsébet sikertelensége és a pénzhiány okozta válságból: „[mjert nem tehettem másként. Mert attól a zsibbadt depressziótól, melyben München óta megbénult VIII-23 CSÓK ISTVÁN VENUS VENUS 1897 Olaj, vászon; 150 x 130 cm Jelzés n. Székesfehérvár, István Király Múzeum, ltsz.: 67.11.1 IRODALOM - BIBI IOGRAPHY: Csók 1945. 108-109, 1 16-117; Farkas 1957. 16; Kovács Péter: Új szerzemények. Képzőművészeti gyűjtemény. In: Alba Regia. A székesfehérvári István Király Múzeum évkönyve 1969. 153; Székely 1977. 10; Telepy Katalin: Csók István. In: Mmú'v 1981. 307; Csók István 1988. kat. 2; Réti 1994. 51; Sinkó Katalin: Az alapítók biblikus képei és a századvég antihistorizmusa. In: Nagybánya 1996. 227; Király 2002. 236; Kovács Péter: Cece, Csók István emlékmúzeum. Kiállításvezető. Bp. 2002. 8-9; Révész Emese: A Tavasz ébredése avagy Vénusz diadala. Csók István újonnan előkerült remekművének előzményeiről. Artmagazin II. (2004) május. 22.