Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - Farkas Zsuzsa: A test képének nyilvánossága a 19. századi hírlapok tükrében / The Publicity of the Nude Pictures as Reflected in the 19th-century Press

Női akt a magánpalotákban 388 A Venus és Amor egyike azoknak a női aktoknak, amelyeket Brocky Károly 1850 és 1855 között festett Londonban. Lajta Edit egy korabeli leírás alapján („hátradőlő és egy Cupidóval játszó ruhátlan alak") azonosította a festményt azzal az A Nymph (Nimfa) című képpel, amelyet Brocky 1850-ben mutatott be a Royal Academy kiállításán. A kritikus, akitől a leírás származik, dicséri a gondos rajzot és színezést. A festmény kvalitása valóban kiemelkedő; a mű érettebbnek, könnyedebbnek tűnik a Psyché és az Amor és Psyché című aktos kompozícióknál, bár azokat egy évvel később állította ki a művész. Brocky Károly aktos kompozícióinak legfontosabb előképei az érett reneszánsz velencei mestereinek művei. A Venus és Amor nőalakja Lajta Edit szerint leginkább Tiziano Danaé\írd. (Museo di Capodimonte, Nápoly; Kunsthistorisches Museum, Bécs) emlékeztet. A tájba helyezett ruhátlan nőalak ábrázolásának az angol festészetben is volt már hagyománya: a Royal Academy első elnöke, a nagy tekintélyű Sir Joshua Reynolds is festett ilyen kompozíciókat. Brocky közvetlen elődje ebben a műfajban William Etty volt, akinek aktjait a kor angol aktfestészetének velenceies irányához sorolja a szakirodalom. Etty 1849-ben hunyt el, de követői továbbvitték stílusát, habár a velenceies irány egyre kevésbé volt népszerű. Az Ettykövetők szívesen festettek tájban fekvő meztelen nőket, akiket a festmények címei ugyan mitológiai alakokkal azonosítottak, a képeken azonban semmilyen attribútum nem utalt erre. Ez a mitológiátlanító hajlam nyilvánul meg abban is, hogy Brocky képének eredeti címe egyszerűen Nimfa volt, bár a felnőtt nő és a gyermek együttese Venus és Amor csoportját juttatja eszükbe azoknak, akik konkrétabb mitológiai tárgyat keresnek a festményen. Nyári Sándor Londonban, Miss Florence Klein tulajdonában még látta Brockynak két olyan olajfestményét, amelyek ugyancsak nimfát ábrázoltak a szabadban, két gyermekkel. (Nyári 1910. 149.) A reneszánsz mesterek aktjaitól a mozgalmasabb kompozíció különbözteti meg a Venus és Ámort. A nőalak teste kissé kicsavarodik, karjai összefonódnak Ámoréval. Venus egyik karját ívesen feje felett tartja - ez az Etty-követők női aktjainak jellegzetessége. Brocky Venus arcát alulnézetből, Ámorét erős rövidülésben ábrázolta. A művésznek, akitől számtalan portrét és fejtanulmányt ismerünk, az emberi arc változatos ábrázolása volt az egyik fő problémája. Sokfajta nézetből ábrázolt különféle, többnyire női fejeket, ám az erős rövidülés viszonylag ritka ceuvre-jében. Amor legjobb párhuzama az Ébredés című festmény nőalakja, akinek arcát alulról, hasonló rövidülésben festette meg Brocky. A Venus és Amor a legtöbb elemző szerint Brocky egyik legkvalitásosabb aktos képe, kiemelkedő jelentőségű mű. Ezt a festmény az izgalmas, de mégsem erőltetett kompozíciónak és a könnyed festésmódnak köszönheti, amely a tájháttér virtuóz megformálásában is megnyilvánul. V. N . VII-30 BROCKY KÁROLY NIMFA / VENUS ÉS AMOR A NYMPH / VENUS AND AMOR 1850 Olaj, vászon; 54,2 x 78,5 cm Jelzés n. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 75.22T IRODALOM - BIBI IOGRAPHY: The Art-Journal 1850. 167. (A Nymph); Graves 1905. I. 293. (A Nymph); Nyári 1910. 70. (A Nymph); Csoportkiállítás I Ismeretlen magyar remekmüvek. Rendezte Ernst Lajos és Lázár Béla. (Az Ernst-Múzeum kiállításai 108.) Bp. 1930. 15. R. 12. kép (Venus és Amor); Genthon 1935. 32. R. 5. tábla; Magyar mestermüvek kiállítása. Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület, Bp. 1936. kat. 15; Petrovics Elek: Magyar mestermüvek. Bp. 1936. 105. R. 14; Magyar biedermeier 1937. kat. 416. (Venus és Amor); Kampis Antal: A Szépművészeti Múzeum új szerzeményei. Magyar Művészet XV. (1948) 260; Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Kiállítási katalógus, Országos Magyar SzM Bp. 1949. 6; Brocky Károly 1955. 9. kat. 18. R. 7. kép; Lajta 1957. 33-35, 55. R. 2; Pogány Ö. Gábor: Magyar festészet a XIX. században. Bp. 1970. R. 3. kép; Lajta 1984. 55-58, 133. kat. 66. (további irodalommal) R. 15. színes kép