Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VII. Belváros a női aktok keretében / A City Centre Framed by Female Nudes - B. Nagy Anikó: Nuda pecunia / Nuda Pecunia

ZICHY MIHÁLY - BÄSCH ÁRPÁD AZ 1849-ES ARADI KIVÉGZÉSEK EMLÉKLAPJA MEMORIAL SHEET OF THE MARTYRS EXECUTED IN ARAI) IN 1849 1891 Színes nyomat, papír; 693 x 471 mm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 161/1951. Gr Zichy Mihály három műve is foglalkozik az 1848-49-es forradalommal és szabadságharccal. Kettő közülük 1891-ben készült, Moreili Gusztáv metszette fába őket, és az aradi Kölcseyegyesület kiadásában jelentek meg. Az egyik általánosabb mondanivalójú, s az Emléklap az önkényuralom áldozataira címet viseli. Hungária nőalakját hóhér kötele szorítja, de jobbjával egy osztrák katonát lök a földre. Bal kezében kard, amit a mellette álló Ausztria-figura felé emel, míg az bilincset nyújt neki. A kardon 1741-es évszám olvasható. Hungária nőalakjának kardot fogó csuklóját orosz katona szorítja. Lába előtt széttépett magyar zászló hever. A háttérben ülő bekötött szemű nőalak jobbjában pallost, baljában „Kriegsrecht" feliratú táblát tart. Mögötte bitófa magasodik, mellette egy megkötözött honvédtisztre vár a hóhér. Zichy komponálásmódja eltér a megszokottól, s mellőzi az emléklap-allegóriák szokványos, gúla alakú elrendezését. Az összhatás tekintetében e lap inkább a történelmi jelenetek, mint a történelmi allegóriák közé sorolható, bár tartalmát tekintve kétségtelenül az utóbbi. A szabadságharc apoteózisa címet viselő fametszet, bár nagyon hasonlít kompozícióját tekintve az előbbihez, mégis inkább rokonítható a hagyományos emléklapokkal. A másik mű festői megfogalmazásával szemben itt az emléklap-eszköztár kissé hatásvadász: a kép középpontjában a forradalom és szabadságharc legnevezetesebb eseményeinek színhelyét jelentő városok nevét tartalmazó sírkő áll. Mögötte Hungária alakja, fején a szent korona, ruháját a magyar címer képe díszíti, baljában a sírkőre támasztott „Alkotmány" feliratú táblát tart. Jobbját esküre emeli, s a háttér három figurája, a „hadi jog" nőalakja, egy osztrák katona és egy harmadik ismeretlen felé fordul. A sírkő előtt a földön Petőfi Sándor holtteste hever, fején babérkoszorúval, balját elpattant húrú lanton nyugtatva. A háttérben itt is bitófa, melyet fiatal babérfa ágai fonnak körül, árnyékában gyászoló nőalak zokog arcát kezeibe temetve. Jobboldalt a sír előtt tisztelgő, népi viseletbe öltözött figurák, a sírra fiatal lány borul, kezében babérkoszorúval. Nem véletlen, hogy a kép alatt az 1867-es évszám szerepel. Ez némileg módosítja az allegória jelentését, itt nem egyszerűen a szabadságharc apoteózisával van dolgunk, a jelenet több ennél: emlékeztető a kiegyezés előzményére. Az aradi album harmadik lapja színes nyomat, Az 1849-es aradi kivégzések emléklapja már csak variálja a fenti két mű szereplőit: Hungária egy honvédbe kapaszkodik, aki testével védi a szabadságharc zászlaját, melynek rúdja kettétörött. Oroszország kicsavarja Magyarország kezéből a kardot, egy szerb megkötözi, míg Ausztria bilincset vet reá. A háttérben álló bitófa mellett Iustitia ül kezében a „Kriegsrecht" feliratú táblával. A három allegória közül az utolsó emlékeztet leginkább a műfajnak korábbi századokból ránk maradt darabjaira, mind komponálásmódja, mind pedig szereplői tekintetében.