Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - VI. Akt a műteremben / The Female Nude in the Atelier - Katona Júlia: Perspective sentimentale / Perspective sentimentale

KATONA JÚLIA Perspective sentimentale Az emberi test a 19. század eleji táj képfestészetben id. Marko Károly mitológiai alakjai kapcsán Az emberi test a 19. század első felének tájképi felfogásában sajátos átalakuláson ment keresztül. A 18. század végi elméletírók munkái is arra utalnak, hogy az aktként szemlélt test a tájba helyezve elvesztette anatómiai értékét, és a festmény más részleteivel egyenrangú tájképi elemként kezelve jelent meg. Ez a metamorfózis magában a képalkotás folyamatában ment végbe. A tájképek mitológiai és bibliai figurái ennek a folyamatnak a kezdetén önálló akttanulmányokként készültek el, és csak a tájképbe illesztve váltak a többi képösszetevővel egyenrangú elemmé. A 18-19. század fordulójának e leegyszerűsítve vázolt tájképfestői metódusát elsősorban a párizsi École des Beaux-Arts professzorainak gyakorlati és elméleti tevékenysége hozta létre, alakította ki. A magyar tájképfestők közül id. Marko Károly (1791-1860) volt az, aki követhetően az akadémikus módszer szerint festette tájképi figuráit. Az alábbi írásban azt mutatom be, ahogyan Markó a 19. század eleji francia akadémikus szemléletet adaptálta műveiben. A Magyar Nemzeti Galéria festészeti és grafikai anyaga mellett az esztergomi Keresztény Múzeum jelenleg még kevésbé ismert, 226 lapból álló rajzgyűjteménye képezi azt a műcsoportot, amely alapján a festő alkotómódszere rekonstruálható. Markó vázlatainak áttekintésekor egyértelműen kiderül, hogy fiktív alakjainak megfestését számos, élő modell után rajzolt tanulmány előzte meg. A festő levelezéséből továbbá az is kitűnik, hogy az élő modell utáni rajzolás gyakorlatát már korai képeinél is alkalmazta. Első mecénásának, a régész és gyűjtő Fejérváry Gábornak 1831-ben írt leveléből

1 két tájképkompozíciója, a Thetis a Styx partján és a Venus Ámorral című képei (1828) kapcsán már azt olvashatjuk, hogy modell nélkül nem készített semmit.

2 A rajzok között, a kompozícióvázlatok (1. kép) mellett két, világosan elkülöníthető műcsoportot találunk. Az egyikbe tartoznak a közvetlenül élő modell után készített akttanulmányok, melyek a női testet anatómiailag helyesen, plasztikusan ábrázolják, és egyben az alkotófolyamat első fázisaként tekinthetők. (Kat. VI-2, VI-3) A másik csoportba olyan kontúrrajzok sorolhatók, melyek modelljei és beállításaik azonosak az aktstúdiumokéval, ám ezeken Markó a figurákat modellálás nélkül, kontúrosan jeleníti meg. Ezek a rajzok a test tájképbe helyezését közvetlenül megelőző vázlatoknak, az alkotófolyamat köztes stádiumának tekinthetők. Az előtanulmányok szempontjából jellegzetesek a Diana-figurákat és a fürdő nő1. ID. MARKÓ KÁROLY VÁZLAT STUDY 1840-ES ÉVEK Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2. ID. MARKÓ KÁROLY TANULMÁNY FÜRDŐ NYMPHÁKKAL STUDY WITH BATHING NYMPHS 1830-AS ÉVEK Keresztény Múzeum, Esztergom 3. ID. MARKÓ KÁROLY DIANA ÉS ENDYMION HOLDVILÁGNÁL DIANA AND ENDYMION IN MOONLIGHT 1853 Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 4. ID. MARKÓ KÁROLY TANULMÁNYRAJZOK STUDIES 1830-AS ÉVEK Keresztény Múzeum, Esztergom