Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Granasztói Olga: Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron / Rubens and Van Dyck at Mosonmagyaróvár

lefelé ugyanaz érvényes mindkettőre, vagyis mindkettő „teljesen meztelen". Jelentősebb különbség a fej és a ruházat ábrázolásában van. Mindezek alapján azt feltételeztük, nem lesz nehéz dolgunk a metszetek azonosításával. A francia címleírások teljes megfelelése és a monogram alapján egyértelmű volt, hogy a két kép ugyanattól a metszőtől származik. Ám a Van Dyck-, illetve Rubens-szakirodalom alapján csupán a Rubens feleségét ábrázoló metszet előzményét tudtuk nagy valószínűséggel megállapítani. A Bundácska vagy Bundás Venus című festmény Rubens második feleségének, Hélène Fourment-nek egész alakos képe. A Van Dyck festette, feleségét félmeztelenül ábrázoló festményre azonban nem bukkantunk rá. Voorhelm Schneevogt Catalogue des estampes gravées című, Rubens-metszeteket ismertető jegyzékében találtuk az első érdemi említését egy olyan metszetnek, amely a számtalan Rubens feleségét ábrázolók közül leginkább megfelelt a fent ismertetett címleírásnak.

2

' Ez abba a sorozatba tartozik, amelyik Hélène Fourment-t fürdőbe készülve írja le.

24 A többnyire bécsi, illetve osztrák metszőktől származó metszetek sorában találtuk meg Johann Ernst Mansfeld munkáját is, akinek szerzőségét teljes bizonyossággal Nagler alapján állapíthattuk meg.

25 Nagler egymás után sorolja fel Mansfeld ismert metszetei között a Rubens feleségét és a Van Dyck feleségét ábrázoló műveket, vagyis minden kétséget kizáróan ő a Giezelli testvérek által közszemlére tett képek mestere.

26 A Prágából származó rézmetsző Mansfeld család több generációjából is került ki ismert és elismert művész. A família második nemzedékébe tartozott Johann Ernst Mansfeld, aki 1739-ben született Prágában és 1796-ban halt meg Bécsben.

2

' 16 évesen jött a bécsi Akadémiára tanulni. A rézmetszést eleinte önállóan tanulta, de később Jacob Schmutzer tanítványa lett, majd az 1766-ban alapított Kupferstecher Akademie egyik első tagja 1767-től. Bécsben betűöntödéje volt, és császári pecsétmetszőként is tevékenykedett.

25 Pataky Dénest idézve, „a bécsi Mansfeld család tagjai mindannyian elsőrangú rézmetszők, számos magyar arcképet készítettek a 18. század utolsó évtizedeiben".

19 Johann Ernst jó néhány Habsburg főnemest megörökített, és néhány magyart is, mint Bruckenthal Sámuelt, Trenck Frigyes bárót vagy Hadik grófot. Ismert II. Lipót pozsonyi koronázását ábrázoló metszete is, de sokszor publikálták azt a Hickel festménye alapján készített, jól sikerült, rézbe metszett portréját, melyen Trattner könyvkereskedő látható. A Rubens, illetve Van Dyck nyomán készült feleségportrék kivételt képeznek Mansfeld pályáján. Eredeti metszetein kívül szinte csak kortársak művei alapján dolgozott. E két egymással szorosan összetartozó színes metszet minden bizonnyal ugyanakkor készült. A bécsi Kunsthistorisches Museumban található Bundácska a festő özvegyének halála után a kép örököseitől vásárlás útján került Habsburg-tulajdonba, és már az 1730-as leltárban is szerepelt. A Jacob Schmutzer által alapított bécsi rézmetsző Akadémia 1769-ben engedélyt kapott arra, hogy tagjai és tanulói a Stallburgban berendezett császári képtárat látogathassák, és másolatokat készíthessenek."

1 Valószínű, hogy Mansfeld is, mint Schmutzer tanítványa, majd az Akadémia tagja ezeknek a képtárlátogatásoknak az alkalmával ismerkedett meg a Rubens- és a Van Dyck-képekkel." Ezt támasztja alá a metszet alatt olvasható finom kézírással írt francia felirat, miszerint az eredeti a bécsi császári és királyi képtárban található. Ebből az is kiderül, hogy Franz Xaver Stöckl bécsi metszetkereskedőnél lehetett megvenni magát a metszetet,

32 melyet valószínűleg a Paregino Giezelli testvérek is itt szerezték be. A folio méretű színes, Rubens feleségét ábrázoló metszet egy érdekes 18. századi átértelmezése a mű alapjául szolgáló festménynek. A bunda gazdagon díszített, aranyozott szegélyei, a bonyolult szabású főkötő, a nagy fülbevalók, valamint a szintén dúsan aranyozott vörös szőnyeg sokkal nagyvilágibb nőként jeleníti meg a festő feleségét, mint az eredeti kép. Az asszony arckifejezéséről a szégyenlősség, amit az eredeti portré egyik fontos jellemzőjeként tartanak egyesek számon, kevésbé olvasható le." Egész arckifejezése, különösen erősen vörösre festett szája kissé élveteg benyomást kelt, ami inkább távolítja a képet az eredeti „meghitt hangulatától", és viszi el egy kissé könnyedebb hangvétel irányába. Talán ez az, ami - a meztelenségen kívül - ítélkezésre késztette az alispánt és a revizort. De hiába volt a ferenci cenzúra különösen szigorú a jó erkölcsre nézve veszélyes nyomdatermékekkel szemben, egy a császári képtárban látható Rubens-mű nyomán készült reprodukció más elbírálás alá esett, mint ahogy azt a győri kerületi revizor megítélte. Vagyis a csábító tekintetű, venusi megjelenésű Hélène Fourment nem jelenthetett veszélyt a mosonmagyaróvári fiatalság erkölcseire. Annál inkább a francia, címében is sokat sejtető Evantail cassé (Eltört legyező) című JeanBaptiste Huet festménye nyomán készült színes, Louis-Marin Bonnet-tól származó metszet.'

4 A 18. századi francia grafika utolsó harmadára jellemző ún. gáláns metszetnek tipikus példája ez a könnyed, kissé frivol hangvételű mű, amely nem mutat túl sokat, de annál többet enged sejtetni a gáláns jelenet kimeneteléből.

11 Paregino Giezelli a két francia nyomatot is minden bizonnyal Bécsből szerezte be. Az Huet nyomán készült színes reprodukciókról tudni lehet, hogy népszerű tematikájuk miatt széles körben terjedtek el, leggyakoribbak a családi életképek és a szerelmi jelenetek voltak.'

6 Habár az ügyiratban egy félmondatos megjegyzé-