Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Granasztói Olga: Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron / Rubens and Van Dyck at Mosonmagyaróvár

GRANASZTÓI OLGA Rubens és Van Dyck Mosonmagyaróváron Képügyek a Helytartótanács cenzúrahivatali iratai között 1780-1800 1796 szeptemberében, Szent Máté napján (szeptember 21-én) a pesti képkereskedő, Paregino Giezelli négy „botrányos" képet árusított a mosonmagyaróvári vásárban: a La femme de Van Dyck, a La femme de Rubens, az Evantail cassé és az Instant favorable című metszeteket. A Van Dyck, valamint Rubens feleségét ábrázoló képeket az egykori piarista gimnázium bejáratával szemben függesztették ki. Az alispán és a helyi revizor, a győri kanonok, oly szeméremsértőnek ítélte őket, hogy végül mind a négyet elkoboztatta. A Helytartótanácsi Levéltár könyvvizsgálati ügyosztályának iratai között találjuk meg a több hónapon át tartó, tucatnyi aktát eredményező ügy különleges dokumentumait, amelyet az tesz kivételessé, hogy a tiltott képkereskedelemnek viszonylag kevés nyoma maradt fenn az általunk vizsgált időszakban, vagyis a II. József trónra lépésével kezdődő (1780) és II. Ferenc uralkodásának első éveit magába foglaló, 1800-ig tartó periódusból.' Nem hogy a tiltott, de egyáltalán a magyar műkereskedelem kezdeteiről sincs átfogó ismeretünk.

2 Garas Klára tizenöt évvel ezelőtti megállapítása jórészt ma is helytálló: „a korabeli műkereskedelemről sajnos csak hézagos ismereteink vannak, sajátos módozatairól elszórt feljegyzésekből, rövid megemlékezésekből értesülünk".

! Tanulmányunkban nem vállalkozhatunk ennek a hiánynak a pótlására, mindössze egy szemléletes példán keresztül szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az eddig a könyvkereskedelem szempontjából vizsgált cenzúrahivatali akták sajátos forrásai lehetnek a korabeli hazai, kialakulófélben lévő műkereskedelem történetének, továbbá bepillantást engednek a hatalom és művészet viszonyába is. Ha az osztrák cenzúrarendszernek csupán az 1750-1800 közötti időszakát vesszük alapul, akkor is megállapítható, hogy a műkereskedelem ügye nem választható el, nem emelhető ki a könyvkereskedeleméből. Szabályozása, felügyelete csak az 1800-as évek elejétől kezd önálló problémává válni. Az osztrák cenzúra és ellenőrzés, melynek lényege megakadályozni mindent, ami az egyházra, az államra vagy az erkölcsökre nézve káros hatással lehet, kiterjedt minden írott vagy nyomtatott formában megjelenő műre, a sírfelirattól a lexikonig, ellenőriztek minden képi ábrázolást a mandzsettagombtól a metszetig. Nem tettek különbséget művészi alkotás és alkalmazott grafika között: az elv számított, azaz a tiltás három körének betartatása.

4 Másfelől pedig a képkereskedelem sokáig nem is vált önálló tevékenységgé, képeket a könyvkereskedőkön kívül maguk a művészek, a metszők vagy a vándor képkereskedők árultak. Az első önálló jogot műkereskedésre még Bécsben is viszonylag későn, 1770-ben Carlo Artaria kapta Mária Teréziától.

5 A képek ellenőrzésének ügye már csak azért sem választható el a könyvekétől, mivel a 18. század közepétől megnövekedik a „veszélyes", elsősorban francia illusztrált könyvek száma, és mind gyakrabban fordul elő, hogy az erotikus könyvillusztrációkat önállóan is elkezdik az ellenőrzés kijátszásával árusítani. Új igény alakul ki továbbá ezekre a pikáns illusztrációkkal ellátott könyvekre, amelyek borsos árát, már csak kockázatos beszerzésük miatt is, csupán egy szűk gyűjtői kör tudta megfizetni.

6 II. József trónra lépésének időpontja egy gyökeresen új, központosított, tisztán világi uralom alatt álló cenzúra kialakulásának kezdetét jelentette. A revizor feladatának lényege a kereskedelembe kerülő könyvek, metszetek ellenőrzése a határon: a képkereskedőknek, vándorárusoknak küldött képeket ugyanúgy át kellett vizsgálniuk, mint a könyveket. Az obszcén képeket és az államellenes gúnyképeket vissza kellett tartani, majd a hivatalos vizsgálat után visszaküldeni a feladónak. Az új rendelet 9. paragrafusa, amelyik külön foglalkozik a képek ügyével, arra is figyelmezteti a képkereskedőket, hogy semmiféle meztelenséget ábrázoló képet, ami a járókelők figyelmét felkeltheti, nem szabad nyilvános helyre kitenni.

7 A könyvek ellenőrzését megkönnyítette a felülvizsgált és folyamatosan bővített tiltott könyvek jegyzéke. A képekre vonatkozóan azonban nem állt rendelkezésre hasonló lista, habár a döntés meghozatalához elegendőnek tűnt egy pillantást vetni magára a képre. A revizorok helyzete mégsem volt ennyire egyszerű. Nem mindenkinek volt egyértelmű, hol húzza meg a határvonalat meztelenség és obszcenitás között, vagyis mikor kell valamit elkobozni, vagy egyszerűen csak figyelmeztetni a kereskedőt. A kedvező körülmények hatására az 1780as években mind a könyv-, mind a műkereskedelem fellendült, számos új üzlet nyílt meg Magyarországon is.

H A Józsefi időket jellemző enyhülést, köztudomású, hogy milyen súlyos visszaesés követte I. Ferenc uralkodása idején. Habár magát a cenzúraszervezetet az uralkodó nem alakította át, a jelszó, amely az új intézkedéseket jellemezte, a „köznyugalom megőrzése" volt. Az