Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)

Katalógus / Catalogue - V. Venus-minták / Models of Venus - Jávor Anna: A női akt a bécsi akadémián / The Female Nude at the Vienna Academy

alakok sokféleségére, holott itt is követelmény az anatómiai tudás, s gyakran előfordul - nem­csak allegóriákon, mitológiai képeken, hanem a keresztény ikonográfia keretei között is - a ru­hátlanság. Legnagyszerűhb művei a női akt fel­magasztosulásának éppen az Akadémia, vele a művészet apoteózisát ábrázoló példák: ez a té­ma több ízben szerepelt az akadémiai nagydíj kiírásában is a 18. század folyamán. 1750-ben díjnyertes remekmüvén Franz Anton Maulbertsch még megfelelő leplekkel jeleníti meg az Akadémiát a páncélos Minerva lábánál - kibontott keble Hubert Hosch szerint talán az „alma mater" fogalmára alludál. Másutt, akárcsak volt tanára, Schuppen előadásában, gazdag öltözékű matróna az Akadémia előírásos megjelenítése, míg több meztelenséget árulnak el a művészetek megszemélyesítői. Fontosabb a hangsúly a pártfogó Pallas, azaz az uralkodónő alakján: a mindenkori hivatalos művészeket ké­pezik az akadémiák. Maulbertsch egy késői megfogalmazásán ellenben kitárulkozik a nő­alak, akárcsak a vallási türelem rézkarc-allegó­riáján - a barokk ikonográfiái kézikönyvekben ekképpen kanonizált „meztelen igazság" szoká­sos ábrázolásának módján." Közismert, hogy Rembrandt, Rubens vagy Boucher saját feleségét festette, akadémikusok­nak pedig jogukban állt műtermük szűkebb kö­rében modellt állítani, nőit is. Néhány ismert aktrajz tanúsága szerint ez meg is történt szá­mos magánakadémián - jóllehet több a doku­mentum a mester saját rajzainak vagy a művé­szeti kézikönyvek illusztrációinak szolgai másoltatásáról. 14 Az alakos kompozíciók nagy része mégiscsak előkép, szobor, gipszmásolat vagy leggyakrabban grafikai művek nyomán ké­szült - művészek hagyatékában hatalmas mennyi­ségű ilyen segédeszközt írtak össze a 18-19. század folyamán. A nyomtatott képek gyűjtése az akadémiát nem járt művészek önképzésének, egyúttal motívumbővítésének is folyamatos le­hetősége volt. Még azonosításra vár az a vélhe­tően francia metszet, amely mintául szolgálha­tott Johann Lucas Kracker és Joseph Zach ­két bécsi tanultságú, főfoglalkozású templom­festő - freskójához 1776-ban az aszódi Podmaniczky-kastély dísztermének falán: a domborművet imitáló, grisaille kompozíció Bacchus neveltetésének jelenetét ábrázolja, amint a kecske elől anyjához, a meztelen nimfá­hoz fut a gyermek. Ugyanez a kép a noszvaji Szepessy-Almásy-de la Motte-kastélyban mo­numentális igénnyel a mennyezetre kerül két-három év múltán, s bár a - restaurátorok kezén szépen kigömbölyödött - női akt nyil­vánvalóan metszet-átvétel, az ugyanitt nagy biz­tonsággal megfestett ruhátlan férfiak a figura­festő Kracker akadémiai stúdiumaira vallanak. 15 Georg Raphael Donner több példányban is fennmaradt kisméretű Venusát - Mercurius pár­jaként - a Medici Venus nyomán, az Akadémián őrzött gipszmásolat, esetleg metszet-reproduk­ció közvetítésével alkotta az 1730-as években. Nagy hatással voltak műveire a bécsi Liechten­stein-gyűjtemény akkor antiknak gondolt fran­cia, ill. olasz manierista kisplasztikái is. Monu­mentális kútszobrait - a Providencia-kút köz­ponti alakja mellett két folyó, az Ybbs és a March (Morva) megszemélyesítői is női aktok, kevés drapériával - a római reneszánsz hasonló emlékművei ihlették. Donner figurái azután, el­sősorban öccse és tanítványa, Matthäus révén „klasszikus", másolandó mintaképekké váltak a bécsi akadémián." 1 Franz Zauner évtizedes pro­fesszorsága a neoklasszicizmussal együtt pro­longálta a Rómában szerzett, „antikváriusi­régészi" tapasztalatokat Bécsben, míg a kortár­sak többsége Antonio Canova kifinomultabb szobrászatáért lelkesedett - köztük Ferenczy István is. P. Bálás Edit szép elemzése óta ismert Pásztorlány bujának leszármazása a klasszikus görög, ún. Guggoló Aphrodité-szobortól, amely­nek motívuma, tudjuk, végigkövethető egészen Manet-ig. 17 Szinte a kötelező tananyagot sorolja fel Kisfaludy Károly Tápiószelén őrzött Bűnbánó Magdolnája az 1820-as évekből: egy Correggiónak tulajdonított, Drezdában elpusz­tult festmény számos másolata közül Füger bé­csi képe (1802) után készíthette rézmetszet közvetítésével a maga eltérő színállású, ügyet­lenebb változatát. A drezdai példakép 17. szá­zadi követője Francesco Furini alkotása a bécsi Kunsthistorisches Museumban, míg egy 1780­ban készült másolata (Franz Hillnertől, beszé­des felirattal) feltehetőleg a pozsonyi Viczay­gyűjteményből jutott a budapesti Szépművésze­ti Múzeumba. Még a 19. század derekáról is ismert, méghozzá francia, profanizált verzió (Jean Jacques Henner [1829-1905]: Olvasó nő, Louvre, Párizs). Valamennyi félakt: fedet­len keblű nő tájban, hason fekve, nyitott könyv fölött könyököl, és ráillik Kazinczy ér­tetlenkedése: „S mit ítélsz az oly attitűd felől, a hol a fekvő, szép farú leánynak egymás felé van fordítva a két sarka?" 18 A Német-Római Birodalom felbomlásával sokat veszített jelentőségéből Bécs, s vele a csá­szári művészeti felsőoktatás; 1808 után viszont új lehetőségekkel kecsegtettek a müncheni, mannheimi és düsseldorfi akadémiák. 19 Az első „kivonulók", a vallásos elkötelezettségű Lukasbund művészei, Johann Friedrich Overbeck, Franz Pforr, Leopold Kupelwieser Itáliában alkották meg letisztult, kora rene­szánsz szellemben a női aktstúdiumok „nazaré­nus" irányzatát. 20 Hesz János Mihály - aki 1820-ban egy magyar akadémia tervével jelent­kezett József nádornál - még egy Antinous­szoborfej lerajzolásával debütált a bécsi akadé­mián; Barabás Miklós emlékei az esti aktrajzo­lásról szintén megfelelnek a 18. század gyakor­latának. Melegh Gábor - ma is a bécsi akadé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom