Imre Györgyi szerk.: A modell, Női akt a 19. századi magyar művészetben (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2004/2)
Tanulmányok / Studies - Imre Györgyi: A modell / The Model
15. Székely Bertalan XVIII. vázlatkönyve (XVIIIth Notebook of Bertalan Székely), c. 1900. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest A műteremben Lédáját a festő mesterséges körülmények között vizsgálta, ahol úgy jelent meg a „test, mint geometriai tárgy". 201 A „női természetet" itt már tudományos igényű absztrakcióként kezelte: szétszedte a felvázolt testet külön-külön vizsgálat alá vette a testen megjelenő geometrikus elvet, a fény hatása alapján a színt és a test anyagát. 2 " 2 A tudományos analízis igényével használta a kép rétegekre bontását, az ellentétes elemek elválasztását, és ezt a festészetében „decomponálásnak" nevezte. 20 ' Az olajfesték rétegeiről és a bőr rétegeiről beszélt; az eszményi Lédáról és az eszményi hússzínről: „A szép húsok tulajdonságai a rétegesség, a szürkés hatás, a tagozódás, a melegség, puhaság, világosság, matt felszín [...] A hőmérséklet is befolyásolja [...] Hidegben a vér visszahúzódik a felületi véredényekből, mert a hideg összehúzza a hajszálereket. A szín zöldessé válik vagy kékessé, nagy melegben viszont a hajszálerek vérrel telítettek és a hús túlságosan kivörösödik. Az emberi hús összetett, esztétikailag értékes anyag." 204 Székely egy későbbi aktábrázolásról szóló írásában a készülő művet valósággal gnosztikus tárgyként kezelte: „Ilynemű gyakorlatok az alakkal szellemi czéljaink szerint való elbánást segítik elő". 20 ' „Rajzolni annyit tesz - írta 1897-ben -, mint természettudományi igazságok szerint meghatározott geometriai alakú testekkel - aesteticafilag] elbánni." 206 Saját tevékenységéhez párhuzamokat keresett: 1880 körül jegyezte fel például Emile Zoláról, hogy Claude Bemard experimentális fiziológiai módszerét saját művészeti módszereként tekintette. 207 Székely élettani alapon elemezte a színek egymásra hatását is. Ehhez számára a legfontosabb módszertani for- rást Charles Lock Eastlake Materials for the History of "° Oil Painting című könyve jelentette. 20 " Jegyzeteiben az E egyes lazúrrétegek elválasztását modellezte. Vázlatköny< vében feljegyezte Thomas Young (1773-1829) angol orvos és James Clerk Maxwell (1831-1879) skót fizikus nevét, akiknek színelmélete szerint a színek optikailag vegyűlnek a szemünkben, amit Maxwell színtárcsával szem1 6. Székely Bertalan: Vázlat a Forrás alakjával (Study of the figure of the Spring) , c. 1880-1900. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest lehetett. 209 Székely színkört vázolt fel „égi" Lédája rajza mellé, „az Eötvös által vetített complementär színek" címen, XIII. Vázlatkönyvének egyik utolsó lapján. Mellé ceruzával feljegyezte: „a kék ég folytán violett lokálszíne lesz". (Kat. IX-2) 1872-ben feljegyezte Michel-Eugène Chevreul könyvének címét a színek illeszkedésének törvényéről, amelynek tapasztalatait a kompozíció tanításában alkalmazta. 1886-ban és 1888-ban olyan színdiagramokat készített, amelyekkel a készülő kép színrétegeit modellezte. (Kat. IX-3-4) Feltehetően ezekkel is Hermann Helmholtz módszerét követte, akinek 1867-es Handbuch der physiologischen Optik (A fiziológiai optika kézikönyve) című szakkönyvének ábráit a látásérzékelésre, a kontrasztra, az irradiációra, a fény észlelésének tartamára és intenzitására vonatkozóan többek között XVIII. vázlatkönyvében feldolgozta. 21 " (15-16. kép) Úgy tűnik, Helmholtz optikai módszere vezette el Székely Bertalant a képpel való kísérletezéshez is. Kimondta, hogy az „artistikus látás egy fluktuáló látás", mert egyszerre látja, amint a „lényeges" „öntudatosan" elválik a közömböstől, azaz differenciálásra képes. A képmezőt a művész olyan optikai rendszerként fogta fel, melynek - a műfajból következő elképzelése szerint harmonikus egysége azáltal valósult meg, hogy az alkotóelemek egymáshoz kapcsolódó fokozatok sorában telítődtek: „A jó ritmusban festettnél a fő dolog áldozatául esik másodrendű igazságoknak, ezek a harmadrendűeknek, egy bizonyos rendezett módon; harmóniája is van." 2 " Leírt egy olyan szemüveget is, amelynek két lencséjén át a művész egyszerre két különféle mozgást láthat sűrítve, mintha két egymás fölé helyezett kép volna. A fluktuáló művészi látás a mű fluktuáló mozgáson alapuló egységében nyert kifejezést. A film felfedezésének ideje ez. 212
